A van.
A van. névre hallgató projekt megnyitóján a Holdudvarban volt komoly kerekasztal beszélgetés, kaja-pia, Krétakör koncert, mi elsősorban mégis azért látogattunk el a péntek esti megnyitóra, hogy megnézzük a társadalmilag szerepvállaló pólókat.
A van.-ról a sajtóanyag alapján kiderült, hogy egy „olyan szellemi műhely, amelynek küldetése, hogy fejlessze Magyarországon a társadalmi tudatosságot”. A sorozatnak tervezett dialógus első állomásán az élelmiszerbiztonság témára kellett ötletelni, amiben elsősorban fiatal magyar képző -és iparművészek vettek részt, de sokan közülük nem is tudtak róla. Ilyen volt például a helyszínen koncerthallgatással kikapcsolódó Herczeg Zoltán divattervező, aki elmesélte nekünk, a pályázatról akkor hallott először, amikor megkapta a meghívót.
De lássuk a tervezők fejében a hívószóra keletkezett asszociációkat. Vannak köztük kimondottan jók (sokakat foglalkoztat a génmanipuláció, az E-vel kezdődő szintetikus adalékok és a lejárt élelmiszerek). Az más kérdés, hogy ilyen negatív asszociációkat gerjesztő üzenetek hordozójának legtalálóbb választás-e egy ruhanemű. Az mondjuk biztos, hogy egy megfelelő helyen elhelyezett képet vagy szöveget (lásd Réz András véleménye alább) többen megnéznek, mint egy lánclevelet vagy a wiw üzenőfalát.
Ami magát az installációt illeti, azt például nem értettük, vajon afféle minimalista akció volt-e a barna kartonlapok alkalmazása. Hiányoltuk továbbá az egységes arculatot (gondolunk itt például arra, hogy egyes nevek filctollal voltak felírva, mások meg nem).
És arra sem jöttünk rá, hogy a kiállítás van az összes kapcsolódó rendezvényért vagy éppen fordítva, de mindegy is, a pólók maradnak még május 15-ig, és tényleg van köztük egy-kettő jó. (Az összes pólót itt lehet megnézni és szavazni.) Személyes kedvencünk a „porból főzünk, porrá leszünk felirat” Szendrődi Juci iparművésztől (lásd kép).
Réz András esztétát is megkérdeztük a helyszínen, ő ezeket mondta: „Lakatos Márk pólóját emelem ki anyaghasználatban és esztétikai értelemben is” – majd még utalt arra, hogy ez egy sorozat első állomása, és ő bizakodik, végezetül a pólót, mint plasztikai műalkotást elemezte, „amit emberre húznak. Ha például a póló közepén van egy száj, és én pocakos vagyok, akkor domborodik a mosoly.”
