Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Karácsony magasságában áradoztunk új felfedezettünkről a Tuk-Tukról, amiről a bejegyzés megírása óta kiderült, hogy mégsem olyan bombajó, sőt rossz.1.
Karácsony magasságában áradoztunk új felfedezettünkről a Tuk-Tukról, amiről a bejegyzés megírása óta kiderült, hogy mégsem olyan bombajó, sőt rossz.
1. Az ár-érték arány továbbra is felháborító, az adagok egyre kisebbek, a levesekhez pedig egyenes nagyító kell. Ha nem phót vagy tom yum levest rendelünk, csak egy kőhajításnyira vagyunk a körúti, budi-kínai leveseitől.
2. Az olyan biztosnak tűnő itemek, mint a hoisin kacsa, már nemcsak szárazra vannak sütve, hanem egyenesen ehetetlenre, és az első tesztelések óta többször sikerült olyasmit rendelni, mondjuk gyömbéres marhahúst zöldhagymával, amit egyszerűen nem lehetett megenni. Apropó, magát a hoisin szószt sem sikerül mindig eltalálni.
3. A tésztáknak továbbra sem jött meg az íze, bár köret téren még mindig ez a legjobb választás.
4. A futárok tahóságához foghatót még budapesti mércével is nehéz lenne találni. Háromszáz forintos kiszállási díjra keveslik a plusz tíz százalék borravalót és ezt mindig szépen szóvá is teszik. Egyébként még akkor is két óra alatt hozzák ki az ebédet, ha történetesen pont a szomszédban vannak.
5. Az egyetlen további jó dolog a csomagolás, de sajnos azoktól nem lakunk jól. Így akkor most hivatalosan is elbúcsúzunk a Tuk-Tuktól.
