Mintegy 14 köbkilométernyi, vagyis nagyjából hét Balatonnyi víz hiányzik ma a magyarországi talajokból. A legsúlyosabb helyzet az Alföldön alakult ki, ahol a talajvíz szintje helyenként már nem centiméterekkel, hanem méterekkel van lejjebb a korábban megszokottnál.
Hazánk homokosabb térségeiben a talajvíz 6–8 méter mélyen lehet – idézi az Agroinform Timár Gábor geofizikust, az ELTE tanszékvezetőjét, aki a HVG Közös költség című gazdasági podcastjének vendége volt.
A 2026-os tavasz különösen száraz volt
1901 óta nem mértek ilyen száraz áprilist Magyarországon, mint idén, ezért Magyar Péter miniszterelnök azonnali vízügyi cselekvési terv kidolgozására kérte fel a kormányt, a munkában pedig Timár Gábor is részt vesz szakértőként.

A geofizikus a műsorban úgy fogalmazott, hogy a talajvízkészlet egy ország számára olyan tartalék, mint a deviza- vagy aranytartalék, egy biztonsági alap. Ez az alap azonban az Alföld jelentős részén látványosan apad. A Tiszántúlon és a Tisza menti alföldi területeken a talajvíz szintje másfél-két méterrel alacsonyabb az évtizedekkel ezelőtti átlagnál. A homokosabb térségekben, például a Nyírségben és a Homokhátságon a süllyedés akár 6–8 méter is lehet.
Mi állhat a probléma mögött?
Két tényező játszik fontos szerepet a probléma kialakulásában. Hazánkban a folyószabályozások és a csatornarendszerek hosszú időn át arra a szemléletre épültek, hogy az árvizeket és a belvizeket minél gyorsabban el kell vezetni az országból. Ehhez társul a klímaváltozás hatása. A felmelegedéssel erősebb a párolgás, miközben a csendes, áztató esők helyett egyre gyakrabban hirtelen lezúduló csapadék érkezik, amelyből a talaj kevesebbet tud megtartani.

A Google új funkciója segítségével beállítható, hogy milyen oldalak jelenjenek meg a keresési eredmények között. Ha nem akarsz lemaradni cikkeinkről, kattints erre a linkre. Utána csak annyi a dolgod, hogy bepipáld a Dívány neve mellett megjelenő kis négyzetet – ahogy a képen látod.
Ha mindent jól csináltál, a „Saját források” felirat mellett látható lenyíló listában látnod kell a Díványt. Ezzel kész is vagy.
A készülő cselekvési terv központi gondolata a víz visszatartása
A szakértő szerint a talajvíz pótlásához nem nyáron kell keresni a megoldást, amikor a folyók vízállása is alacsony, hanem télen és kora tavasszal. A javaslatok között szerepel a csatornák szerepének újragondolása, mivel ezek nemcsak elvezetnék a vizet, hanem zsilipeléssel, fenéklépcsőkkel és szükség esetén szivattyúkkal segíthetnék annak visszatartását is.
A „Vizet a tájba” programban civil vízőrző közösségek is részt vennének. Ma körülbelül 25 ilyen önkéntes társaság működik, ezt a számot 60–100-ra növelnék. A kezdeményezés lényege, hogy a mélyebben fekvő területeken, holtmedrekben, mélyártereken újra helyet kaphasson a víz.
A gazdálkodásnak is alkalmazkodnia kellene
A szakértő szerint a nyári, nagy vízigényű kultúrák – például a kukorica vagy a napraforgó – termesztése egyre nagyobb kockázatot jelenthet. Alternatívaként az őszi vetésű növényeket, a hatékonyabb zöldségkultúrákat és a regeneratív talajművelést említette.
![]()
„A kockázat az, hogy semmit nem fogunk tudni termelni. Nem lehet a száraz földbe vetni a kukoricát azzal a felkiáltással, hogy majd úgyis megkapjuk az aszálykárt”
– figyelmeztetett Timár Gábor. A podcast adásból kirajzolódik, hogy a tét nem csupán környezetvédelmi kérdés. A vízhiány hazánk mindennapi élelmiszer-ellátását és sokak megélhetését is érintheti.
Kapcsolódó cikkünkben arról olvashatsz, hogy vízkészletünk 96 százaléka határon túlról érkezik. A saját vízutánpótlásunk rendkívül sérülékeny, és kritikussá is válhat, ha a vízhez jutás költsége nagyobb veszteséggel jár, mint maga a termelés.
























