Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
A héten lép életbe az új európai uniós szabályozás, ami az eldobható, egyszer használatos műanyagok felszámolását tűzte ki céljául, hogy csökkenjen a hulladékok mennyisége. Attól azonban, hogy a műanyag zacskók és szívószálak eltűnnek a boltokból, még nem vagyunk kint a vízből.
Így gondolja Kertész Balázs okleves környezetmérnök, a Jövő Öko-Nemzedéke Alapítvány (JÖN) alapítója, a Pest Megyei és Érd Megyei Jogú Városi Kereskedelmi és Iparkamara környezetvédelmi bizottságának elnöke is, aki szerint az egyszer használatos műanyag térhódítása miatt környezetünk már most visszafordíthatatlan károkat szenvedett. A szakember úgy vélte, a július 3-án hatályba lépő irányelv mindenképp pozitív változásokat hoz majd, de a jelenlegi tendenciák megállításához elengedhetetlen a technológiák fejlesztése, illetve nagyobb figyelmet kell fordítanunk az egyéni fogyasztói döntésekre is.
Ezért fontos a műanyag hulladék csökkentése
Kertész Balázs szerint a műanyagprobléma két részre osztható. Egyrészt ott vannak a mikroműanyagok, amik a táplálékláncba kerülve közvetlenül szennyeznek és veszélyeztetik az egészségünket. Másrészt viszont nem szabad megfeledkezni a közvetett hatásokról sem. Gondolj csak a hatos kiszerelésű üdítőspalackokat körülfogó műanyag csomagolásra, amely – ahogy arról már több szomorú fotó született – rácsavarodhat az állatok, köztük a teknősbékák szájára, akadályozva őket a táplálkozásban.
„A természetben rengeteg ilyet példa látható. Mondjuk, amikor egy madár megeteti a fiókáját, az később belepusztulhat a műanyagszennyezésbe, ezért nem fog tudni rovarokat enni, és így tovább. Ez tulajdonképpen egy ökológiai katasztrófa, aminek közvetett és közvetlen hatása is van ránk” – magyarázta a környezetmérnök. A helyzeten tovább ront, hogy a természetbe kerülő műanyagok nem bomlanak le, csupán erodálódnak, azaz apró darabokra esnek szét. Ezek azok, amik aztán bekerülnek a táplálékláncba.
A műanyagok felezési ideje nagyjából 300–400 év, tehát egyelőre nem is nagyon látható a folyamat vége.
Világszintű szemléletváltásra lenne szükség
„A hétköznapi viselkedési normáink olyanok, hogy a világ nagy részén sajnos még belefér, hogy valaki eldobjon egy cigarettacsikket, kidobja az autójából a szemetet, vagy akár kirándulás közben otthagyja, amit magával vitt, nem törődve azzal, hogy a hulladék nem a kukában, hanem a természetben végzi” – emelte ki Kertész Balázs. Globális szinten különféle problémák tapasztalhatók a hulladékgazdálkodás területén is. Mi hozzá vagyunk szokva, hogy ha kitesszük a kukát az utcára, akkor jön egy kukásautó, ami elviszi, de ez máshol egyáltalán nem így működik. De még ha a hulladék a megfelelő helyre is kerül, akkor sem feltétlenül lehet feldolgozni, ami felveti a fogyasztók felelősségét is.
„Az egyszer használatos műanyagok és csomagolóanyagok folyamatos terhet rónak a hulladékgazdálkodásra, mivel koszosan kerülnek be a rendszerbe, és a tisztításuk rendkívül körülményes. Ha a tejfölösdobozt vagy a csipszeszacskót úgy dobják ki, hogy nincs rendesen kimosva, kiürítve, akkor a szelektív hulladékláncba jutva a »tiszta« hulladékokat is beszennyezheti. Feldolgozásukhoz egy külön mosási fázis beiktatására lenne szükség, ami viszont rettenetesen drága. A hulladéklerakók működéséről tudni kell, hogy az engedélyek pontosan megszabják, hogy egy adott anyagból mennyit tárolhatnak egyszerre. Ők tehát hiába végzik el a leválogatást (a mechanikus szűrés után a hulladékokat kézi válogatással szelektálják, ha pedig valami koszos, az rögtön megy is a levesbe), ha közben akkora mennyiségű szennyezett műanyag gyűlik össze, amit nem tudnak időben elszállítani. Ilyenkor nem marad más lehetőség: az előírásoknak csak úgy tudnak megfelelni, ha az a sok műanyag a lerakóban a többi hulladék közé kerül” – magyarázta a szakember.
Ezért is fontos, hogy lehetőség szerint csak megfelelően megtisztított műanyagokat dobj a szelektív gyűjtőbe. A rendszer csak úgy tud hatékonyan működni, ha mindenki odafigyel, hiszen még ha egy egész utca lakói lelkiismeretesen szelektálnak is, elegendő egy ember, aki koszosan teszi oda a saját hulladékát a többihez, hogy tönkretegye az eredményt.
Kertész Balázs megjegyezte, bár odáig legalább eljutunk, hogy a hulladék szét legyen válogatva, nálunk is modernebb technológiákra kéne váltani, mivel az, hogy a begyűjtött műanyagokból végtermék készüljön, egyelőre csak a fejlettebb országok, így Dánia és Németország kiváltsága. Nyugaton komoly fejlődés látható az autóiparban is, hiszen a gyártás során egyre több újrahasznosítható anyagot használnak fel, majd be is gyűjtik a saját hulladékuk egy részét.
„Én mindig azt mondom, hogy a problémákat a technológia fogja megoldani. Itt az a kérdés, hogy ezeket mikor fogjuk tudni eljuttatni a harmadik világba, illetve nekünk mikor lesz lehetőségünk korszerűbb eljárásokra váltani” – tette hozzá a környezetmérnök.
Még mindig van zavar a fejekben
A környezetmérnök kitért a PET-palackokra is, amikről a gyártók hiába állítják, hogy 100 százalékban újrahasznosíthatók, valójában csak rosszabb műanyag hozható létre belőlük, ezért van, ami nem is kerülhet újra az ember környezetébe, vagy csak úgy, ha jobb minőségű műanyagot kevernek hozzá – de így már drágább lenne, mint ha a piacról szereznék be. Az igazsághoz ugyanakkor az is hozzátartozik, hogy hazánkban, csakúgy, mint Európa jelentős részén, az emberek rettentően szeretik a palackos vizet.
„Én megértem, ha például az Alföldön, ahol arzénes a víz, a palackozott vizet részesítik előnyben, de Budapesten és környékén, illetve a Duna menti településeken a csapvíz olyan szinten fenomenálisan jó minőségű, hogy nem is értem, hogy miért nem azt isszák az emberek. Rengeteg műanyag hulladéktól tudnánk mentesíteni az országot, ha áttérnénk a csapvízre. Ha valakinek van egy kis félelme a klórozás miatt, akkor lehet venni szénszűrős toldalékot a csapra. Még azt sem lehet mondani, hogy valami eget verő összeg lenne, és onnantól kezdve tényleg tiszta és friss vizet kapunk. Ha vásárolunk mellé egy kulacsot, meg némi szörpöt otthonra, aminek visszaváltható a palackja, máris úgy juthatunk olcsó üdítőhöz, hogy az egész háztartásunkból kiirtottuk a PET-palackokat.”
Jönnek a biológiailag lebomló műanyagok
Ezeket gyakran egy kalap alá veszik más, visszagyűjthető és újrafeldolgozható anyagokkal, de valóban léteznek olyan biopolimerek is, amiket cellulózból, ásványi anyagokból vagy növényi rostokból állítanak elő, így teljes mértékben lebomlanak.
Ilyen változásokat hoz az uniós szabályozás
Az Európai Unióban több mint 25 millió tonna műanyag hulladék keletkezik évente, aminek csak kevesebb mint 30 százalékát gyűjtik össze vagy hasznosítják újra. A műanyagok előállításának és felhasználásának mértéke pedig több mint hússzorosára emelkedett az elmúlt 50 évben. Ezért is született meg az unió egyszer használatos műanyag termékekről szóló irányelve, ami az egyes műanyagtermékek környezetre gyakorolt hatásának csökkentését célozza. Ezek jellemzően egyszer használatos eszközök, amik részben vagy egészben műanyagból készültek, de nem úgy tervezték őket, hogy a gyártóhoz visszajuttatva eredeti rendeltetésüknek megfelelően újrahasznosítók legyenek. Idetartoznak az egyszer használatos műanyag béléssel ellátott termékek, poharak és tányérok, vagy a műanyag réteggel bevont papír is.
Az irányelv az egyszer használatos műanyag termékek esetében kötelező jelölést ír elő. Mivel műanyagot a cigaretták filtere is tartalmaz (ez eddig is így volt, csak nem kellett feltüntetni a csomagoláson), a rajzos piktogram a dohányáruk dobozain is megjelenik majd, figyelmeztetve a fogyasztókat, hogy a terméket, vagyis lényegében a csikket, nem szabad az utcán eldobni.
Kertész Balázs azt mondja, a tájékoztató kampányok ellenére a cigarettacsikkek továbbra is óriási gondot okoznak, hiszen már egyetlen darab is ezer liter vizet szennyezhet be. Rendkívül fontos tehát, hogy a csikkek ne az utcán kössenek ki, ahol az eső kimoshatja belőlük a vegyi anyagokat, majd azzal bejuthatnak a vízkészletekbe, hanem a szemetesekbe, kukákba kerüljenek. A szakember egyébként azt tartaná a legjobbnak, ha a műanyagos filterek teljesen kiszorulnának a piacról, és a gyártók más alternatívát alkalmaznának helyettük. De addig is arra kell törekedni, hogy a csikkek ne károsítsák a környezetet.
Az irányelv sok más terméket is érint, amik eddig a mindennapjaink részei voltak. Ilyenek a fültisztító pálcikák, a szívószálak és a műanyag zacskók is. Az utóbbiakat a nagy multik, kereskedőláncok már korábban elkezdték kivezetni. A nagy fülű nejlonzacskók így gyakorlatilag teljesen eltűntek, ám a zöldségespultoknál, pékárurészlegeken a vékonyabb zacskókkal továbbra is lehet találkozni. A környezetmérnök szerint ezektől nem lesz könnyű megválni, hiszen sokan azért szerették őket, mert frissen tartották a péksüteményeket, melyek így kevésbé száradtak ki. Mostantól azonban menniük kell, így papírzacskók vagy más megoldások vehetik át a helyüket.
Hasonló a helyzet a műanyag szívószálakkal is, melyeknek a járvány következtében felérdeklődött a szerepük, ugyanakkor már régóta tudható, hogy mekkora terhet jelentenek a környezetre. Kiváltásárukra több opció is létezik. Ilyenek például a fémből vagy a papírból készült szívószálak, de míg az előbbiek alkalmazása nagyobb költséget ró a vendéglátóegységekre, addig az utóbbiak nem valami tartósak. Itt jöhetnek képbe a fentebb már említett biopolimerek, amelyek 2-3 napos használat után bomlanak le.
Mit hoz a jövő?
A szakember úgy tapasztalja, hogy a környezetvédelemre egyre nagyobb az igény, nemcsak a fogyasztók, hanem a cégek részéről is. Ha te is szeretnél a zöld megoldások felé nyitni, akkor ehhez arra is szükség lehet, hogy időnként kilépj a komfortzónádból.
„Az első lépés mindig az, hogy az egyén megvizsgálja, ő maga mennyi hulladékot termel, és megpróbálja csökkenteni. Vannak megszokott tárgyaink a háztartásban, amiket kényelmi szempontból szívesen használunk, de némi erőfeszítés árán kiválthatók lennének. A tusfürdőről például át lehet térni a szappanra, amiből léteznek igazán jó minőségű, kellemes illatú kézműves termékek is. Nagyon sok magyar kézműves áru van, amit helyben gyártanak, így a multik helyett közvetlenül a termelőktől, csomagolásmentesen lehet beszerezni őket. Evvel tehát már önmagában is sokat tudunk tenni. Vagy meg lehet említeni a mosogatószivacsot is. Van egy növény, a luffatök, aminek kiszárítva térhálós a szerkezete, és nagyon hasonlít a szivacsra, így tökéletesen lehet mosogatni vele. Ha elhasználódik, akkor sem történik semmi, hiszen egy növény belső rostjairól beszélünk” – sorol fel néhány gyakorlati példát Kertész Balázs, aki szerint már számos termék van a piacon, ami elérhető környezetbarát vagy csomagolásmentes változatban is.
De mit ér ez a sok hűhó, ha közben mások éjjel-nappal nyomatják a légkondit és benzinfaló szörnyetegekkel közlekednek az utakon? A környezetmérnök véleménye az, hogy az egyénnek hatása lehet a közvetlen közösségére, ami pedig befolyásolhatja a nagyobb közösségek életét is. „Lehet okosan is jól fogyasztani. Én szintén használok légkondit, de közben elektromos autóval járok és napelemről tankolok. Norvégiában mindenki ezt csinálja, ott már alig vannak benzines járművek. Persze lehet mondani, hogy az elektromos autó drága, de ha valakinek van tizenmillió forintja, akkor tényleg csak a szándékon múlik. Ilyen pici dolgokból tudunk elindulni. Ha mások is látják a pozitív példát, akkor ők is ezt fogják csinálni.”
