Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Perre ment az ügyfél a bankkal szemben, miután csalók lopták el a pénzét. A pénzintézet nem akart kártérítést fizetni, ám hosszas jogvita után erre kötelezte a Kúria.
Csalás áldozata lett egy bank ügyfele, miután egy, a valódira hasonlító hamis banki weboldalon megadta azonosítóit – hasonló történetet számtalanszor lehet hallani, sajnos rengetegszer esik meg emberekkel. Ez az eset azonban egy dologban különleges: az áldozat a Pénzügyi Békéltető Testülethez (PBT) fordult, végül peres eljárás lett a vége – derül ki a Bank360 beszámolójából.
Miután az áldozat megadta az adatait, a csaló először csak 1 forintot utalt át a számlájáról, ám aztán az adatok segítségével megbízható partnernek állította be magát.
Így később nagy összeggel is meg tudta ismételni a terhelést anélkül, hogy ügyfélhitelesítésre lett volna szükség.
Per indult a csalás miatt a bank és a PBT között
A meglopott ügyfél a Pénzügyi Békéltető Testülethez (PBT) fordult, amely ajánlásában kezdeményezte, hogy a bankja térítse meg az ügyfél által jóvá nem hagyott fizetés összegét. Az indoklás szerint a fogyasztó súlyos gondatlansága – amely miatt a pénzintézet mentesülne a megtérítési kötelezettség alól – nem állt fenn. A PBT ugyanis úgy ítélte meg, hogy az ügyfél nem szerezhetett tudomást arról, hogy a kedvezményezettet megbízható partnerként is rögzítik, és
nem láthatta előre a további jóvá nem hagyott utalás veszélyét.
A bank azonban az ajánlás ellen perre ment: az elsőfokú bíróság a PBT-nek, a másodfokú azonban a banknak adott igazat – arra hivatkozva, hogy az ügyfél súlyosan gondatlanul járt el. A Kúria azonban hatályon kívül helyezte a másodfokú jogerős ítéletet, és helybenhagyta az elsőfokú bíróság döntését.
A Kúria indoklása szerint az ügyfél azért nem volt súlyosan gondatlan, mert nem volt tisztában a magatartása következményeivel. Fontos azonban tudni, hogy az eset egyedi, nem jelenti azt, hogy mostantól mindenki, aki kibercsalás áldozatává válik, kártérítést kap. A Kúria ugyanis hangsúlyozta: nem általánosságban, hanem egyedi esetenként kell megvizsgálni, hogy egy ügyfél magatartása szándékosnak vagy súlyosan gondatlannak minősül-e.
