Régóta várunk mindannyian a tavasz kezdetére: ma a csillagászok szerint is elérkezett az évszak első napja, bár a naptári tavasz már március elseje óta tart.
Miért kezdődik máskor minden egyes évszak a naptár és a meteorológusok szerint, merülhet fel a kérdés mindenkiben? A válasz nem túl bonyolult, sőt, voltaképpen teljesen logikus is: a meteorológusokat a hőmérséklet változásai befolyásolják abban, hogy mikorra tűzik ki egy évszak kezdetét.
A tavasz kezdete kötődhet a Föld helyzetéhez
A csillagászati évszakok alapjai azok a természeti jelenségek, amelyeknek megfigyelését az emberek évezredek óta használják arra, hogy megállapítsák és jelöljék az időt.
A csillagászati naptár alapja a Föld Nap körüli forgását követi, két napfordulóval és két nap-éj egyenlőséggel határozza meg a négy évszakot.
A Föld dőlése és a Napnak az Egyenlítő fölé való igazodása határozza meg ezeket az eseményeket, így a két napforduló azokat az időpontokat jelöli, amikor a Nap áthalad az Egyenlítő fölött, június 21-én és december 22-e körül. A két nap-éj egyenlőség március 21-én és szeptember 22-e körül következik be, és jelzi a tavaszi és a nyári évszakot.
Vagy a hőmérséklethez
Mivel a Föld valójában 365,24 nap alatt kerüli meg a Napot, minden negyedik évben szükség van egy plusznapra, így jönnek létre a szökőévek, amitől a napfordulók és nap-éj egyenlőségek pontos időpontja is változik. A Föld Nap körüli pályájának elliptikus alakja miatt a csillagászati évszakok hossza 89 és 93 nap között változik: az évszakok hosszának és kezdetének ezen eltérései nagyon megnehezítenék egy adott évszakra vonatkozó klimatológiai statisztikák következetes összehasonlítását egyik évről a másikra. Így születtek meg a meteorológiai évszakok.
A meteorológiai évszakok a hőmérséklet változását, a csillagászati évszakok pedig a Föld Naphoz viszonyított helyzetét követik egyszerűen fogalmazva. A meteorológiai naptárat az 1900-as években készítették el, négy három hónapos csoportra osztva az évet. Ez a naptár azon a megfigyelésen alapul, hogy a nyár a legmelegebb, a tél pedig a leghidegebb, a kettő között pedig átmeneti évszakok vannak, melyek átlagosan 90-92 naposak.
Könnyebben követhető a meteorológiai naptár
Az északi félteke meteorológiai tavaszához tartozik március, április és május; a meteorológiai nyárhoz tartozik június, július és augusztus; a meteorológiai őszhöz tartozik szeptember, október és november; a meteorológiai télhez pedig december, január és február.
A meteorológiai megfigyelések és előrejelzések létrehozta évszakok szorosabban kapcsolódnak a naptárhoz, mint a csillagászati évszakok, és hosszuk is következetesebb. A naptár követésével és az évszakok hosszának és kezdetének kisebb eltérésével sokkal könnyebbé válik az évszakstatisztikák kiszámítása a havi statisztikákból, melyek nagyon hasznosak a mezőgazdaság, kereskedelem és számos más cél szempontjából.
