Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Az ősz érkezésével lassan elindul a gyümölcsszezon, amikor elkezdheted begyűjteni a kertben lévő alma- és körtefákról és a szőlőlugasból a termést. Ha eddig nem tetted volna, itt az alkalom, hogy nyiss néhány kevésbé ismert fajta felé is.
„A saját magunk által nevelt termés az igazi. Azt gondolom, ebben mindenki egyetért, hiszen ennek esik a legjobban az íze. Akinek van kertje, balkonja, annak adott a lehetőség, hogy átélje a saját gyümölcs fogyasztásának élményét”, buzdított cselekvésre Megyeri Szabolcs kertészmérnök. A gyümölcsök között pedig rengeteg a választási lehetőség. Bár a magyar nép a hagyományos ízeket kedveli, és nem feltétlenül nyitott az újdonságokra, mégis vannak fajok, amelyek mellett a szakember szerint nem lehet csak úgy szó nélkül elmenni.
Melyek a szokatlan, meghökkentő gyümölcstermők?
Az úgynevezett hagyományos gyümölcstermőket mindenki ismeri, hiszen sokan ezekből csemegézve nőttek fel, és a mai napig nagy területeken, számos kertben vannak jelen. Ilyen például a körte, az alma, az őszibarack, a kajszibarack, a szilva vagy a csonthéjasok is. Vannak azonban olyan ritkább fajok és fajták, amelyeket viszonylag kevesen ismernek, mert egyáltalán nem vagy csak alig szokás ültetvényeken termeszteni őket, és még a házi kertekben is a csodájukra járnak.
„Persze vannak olyanok is, amik jobban beépültek a köztudatba, mint a szeder vagy az egres. A szeder népszerűsége akkor kezdett el igazán felívelni, amikor kinemesítették tüskétlen változatát. Sokan viszont továbbra is tartanak tőle, mert csak támaszrendszer mellett lehet nevelni. Ettől függetlenül mellette szól, hogy alacsony nevelési igénnyel bír és gyümölcse számos módon felhasználható. A Thornfree és a Thornless fajták igen megbízhatók és bőven, rendszeresen teremnek. Ha már a meghökkentő gyümölcsökről beszélünk, ejtsünk szót a szedermálnáról is. Ahogy a neve is mutatja, ez valóban a szeder és a málna hibridje, melynek termése különlegesen édes, mégis kissé savanykás ízvilágú”, hozott néhány példát Szabolcs.
Az egresről mit érdemes tudni?
Az egres az a gyümölcstermő, amit az ország minden részében máshogyan neveznek: köszméte, pöszméte, piszke, biszke, büszke és még lehetne sorolni. Talán éppen emiatt sokan nem is tudják hová tenni, pedig régi fajról van szó.
„Ez a cserje igen tüskés, és alapvetően nyár elején érleli savanykás-édeskés ízvilágú bogyóterméseit, amelyek frissen és feldolgozva is fogyaszthatók. Az egres cserjeként is nevelhető, de magas törzsön is megbízható termést ad. Sajátos ízvilága miatt többen idegenkednek tőle, noha az igencsak gazdag. Léteznek zöldre érő termésűek, mint a Hinnomaki Zöld és a magyar nemesítésű Zöld Győztes, illetve kedveltek a bordóra érő fajták is. Ezek közül kiemelném a Hinnomaki Piros és a Piros ízletes fajtákat.”
A nagyobb gyümölcstermők között is vannak kevésbé ismertek?
Természetesen vannak. Akiknél a kertméret a cserjemérettől nagyobb gyümölcstermőket is megengedi, azok számára Szabolcs a homoktövist ajánlja. A faj régi gyümölcstermő, amely őshonos hazánkban, ennélfogva nagyszerűen bírja a magyar klímát – még ha az egyre szélsőségesebb is. Kifejlett korában a növény magassága a 2-3 métert is eléri, ezért nagyobb térre van szüksége. Miután nem öntermékeny, nem is elegendő egy fa ültetése a kertbe, különben nem számíthatsz gyümölcsökre.
„Ajánlott egy porzós fa környezetébe több (akár 6-8) termőt ültetni. Több viszont ne legyen, mert egy hímivarú növény legfeljebb ennyi hölgyet tud eltartani maga körül. Leggyakrabban a Pollmix fajtát ültetik porzós fajtaként, mellé pedig választható a Leicora, Askola vagy a Hergo termős fajták egyike vagy akár mindegyike is. Akinek nincs elég helye a kertjében ennyi növényhez, az se keseredjen el, ugyanis létezik öntermékeny homoktövis is: ez a Friesdorfer Orange, hívta fel a figyelmet a kertészmérnök.
A homoktövis termése sárgára érik, kis méretű és kifejezetten savanykás ízű. Mint arra neve is utal, hajtásait számos tövis borítja, ami igencsak megnehezíti a növény gondozását és szüretelését. Ez meg is magyarázza, hogy miért nem örvend túl nagy népszerűségnek. Szabolcs ugyanakkor kiemelte, nem szabad megfeledkezni gyógynövény mivoltáról, illetve magas C-vitamin-tartalmáról, ami miatt számos egészségmegőrző készítmény alapanyaga is.
Idetartozik a datolyaszilva is?
Igen, Szabolcs idesorolja. Mint mondta, a datolyaszilvával általában az a gond, hogy túlzottan nagy termetű, ami folyamatos metszéssel ugyan orvosolható, de sokan nem szeretik ízét, gyümölcshúsának állagát sem. „Bár a gyümölcs édes, kissé vastag terméshéja gyakran rágós. Az utóbbi években a növény egyre több termelői piacon, üzletben is megtalálható. Nagy előnye, hogy szinte egyáltalán nem igényel ápolást, kis igényekkel rendelkezik. Kedvelt fajtái a Tipo és a Raja Brillante, amelyek öntermékenyek és nagy méretű gyümölcsöt nevelnek.”
Vannak meghökkentő, télen termő gyümölcsök is?
Erre nagyon jó példa a naspolya, ami mutatós gyümölcstermő, ám nagy méretű virágai, bókoló levelei és bokros termete miatt kerti dísznövényként is megállja a helyét. A kertészmérnök megjegyezte, a növény alacsony igényekkel rendelkezik, így régóta a helyén lévő állományhoz hozzá sem kell nyúlni, amit nyugodtan vehetsz szó szerint is. Betegségekre és kártevőkre ráadásul nem érzékeny, termése pedig akkor igazán finom, amikor megcsípte a fagy.
„A termés édes, különleges ízvilággal rendelkezik. A mérete hasonlít egy jól megtermett dióéhoz. Amikor megcsípi a fagy, puha lesz és sötétté válik. Ilyenkor a vékony héját el kell távolítani, és már fogyasztható is. Igazi ritkaságnak számít, alig lehet vele találkozni, holott a téli időszak fontos gyümölcse lehet. Egyébként számos ízletes fajtája létezik, mint amilyen a Hollandi óriás, amely nevéhez méltóan hatalmas gyümölcsöket nevel, vagy az igen finom és lágy ízű Szentesi Rózsa.
Szabolcs hozzátette, ami még a naspolyától is meghökkentőbb, az nem más, mint a nasgonya. Erről a gyümölcsről biztosan kevesen hallottak még, hiszen nemrég jelent csak meg. Az elnevezés itt is beszédes, ugyanis a naspolya és a kétbibés galagonya keresztezéséből állították elő. Ennél fogva íze savanykásabb, de jobb húskonzisztenciájú az alapfajnál, így valószínűleg sokan fogják kedvelni.
