A galambok legkisebbjei magasan elhelyezett, eldugott fészkekben válnak kifejlett repülő patkányokká.
Az élet nagy kérdései közül egy: miért van az, hogy egy-egy nagyvárosban szinte minden sarkon galamb bandákba botlani, galambfiókákat mégsem látni soha? A galambfiókák láthatatlanok maradnak, mint a thesztrálok, ők a nagyvárosok koszos és csúnya egyszarvúi.
Kezdjük az elején: a házigalamb vagy röviden galamb (Columba livia domestica) a galambfélék (Columbidae) családjába tartozó szirti galamb (Columba livia) háziasított változata. A szirti galamb hazánkban nem őshonos, de a házigalamb elvadult alakja, az ún. parlagi galamb elterjedt madár a nagyvárosokban és az agrárterületeken egyaránt.
Bár a fiókák hiányában az is elképzelhető volna, hogy gonosz tudósok laboratóriumi körülmények között szintetizálják őket, ahogy a nevük is mutatja, a szirti galambok tengerparti sziklák vagy hegyek hasadékaiban szaporodnak. Ennek megfelelően a városokban is jó magasan szeretnek fészkelni, ezért nem látjuk őket. Ráadásul 25-32 nap alatt elég nagyon lesznek ahhoz, hogy elhagyják a fészket, szóval eleve nincs sok időnk megpillantani őket fiókaként. Ha tehát mégis csupasz kis galambfiókákba botlunk, az elég rossz jel, és ha teheted. rakd vissza a fészekbe, vagy hívj szakembert.
Ja, és az megvan, hogy Mike Tyson például imádja őket, és nem árt tudni, hogy léteznek szofisztikáltabb, beszédképes példányok is!
