A szellőztetés energiapazarló, nagy hidegben pedig el is marad. Enélkül viszont a levegő minősége a rosszabb lehet, mint odakinn egy szmogriadóban.
Napi legalább 8-10 órát töltünk a lakásunkban, és sokszor ide menekülünk a légszennyezés elől is. De arra kevesen gondolnak, hogy ha elhanyagolják a lakás szellőzését, bent rosszabb minőségű levegő lesz, mint akár odakint. Az épületek, házak belső levegőminőségének kérdését senki sem veszi igazán komolyan: hiszen régen is volt levegőnk, most is van, és különben is, elég, ha időnként szellőztetünk.
Pedig sajnos nem ez a helyzet. 20-30 éve az autóforgalom és a városok népsűrűsége is kevesebb volt, azaz a külső levegőminőség a városokban folyamatosan, mára már drasztikusan romlott (lásd szmog). Ami azt jelenti, hogy a hagyományos „ablaknyitásos” szellőztetéssel sokszor inkább kárt okozunk, mint javítanánk.
Másfelől az elmúlt évtized rosszul értelmezett energiaracionalizálási törekvései miatt sok helyen lecserélték a nyílászárókat fokozott légzárásúra, és ezzel mintegy légmentesre szigetelték a lakótereket. Ezekben a zárt terekben nincs szellőzés, így feléljük az oxigént, feldúsul a széndioxid (CO2), ami fejfájáshoz, egészségkárosodáshoz, romló teljesítményhez vezet. Bár telerakhatjuk a lakást olyan növényekkel, amik képesek megtisztítani és frissíteni a levegőt, a leghatásosabb mód a levegőcserére a szellőztetés, ami viszont energiapazarló, másrészt csak beengedjük vele a kinti, szennyezett levegőt, és hidegben még csak meg sem csináljuk...
A levegőtlen terek káros hatásának pontos megismeréséhez – és bemutatásához – műszerrel megmérték egy modern nyílászárókkal felszerelt hálószoba éjszakai CO2 koncentrációját (a légkör CO2-tartalma kb. 400 ppm-re tehető, ez látható a grafikonok kiindulási értékeként is). Jól látható, hogy egy hermetikusan zárt szobában, ha minden nyílászáró csukva van, akkor a szoba CO2 tartalma a kiindulási érték 6-8 szorosára nőhet reggelre, miközben már 2,5-szeres növekedésnél, 1000 ppm felett már nem számít jónak, „fogyaszthatónak” a levegő! A szellőzés jelentőségét mutatja, hogy már egy bukóra nyitott ablak is megfelezheti ezt növekedést.
Ha tehát elhanyagoljuk a lakás szellőzését, akkor otthon nemhogy jobb nem lesz a levegő, mint az utcán, hanem kifejezetten rosszabb. Az okok egyszerűek csak kevéssé közismertek: behordjuk például az utcai szennyeződéseket a ruháinkon, cipőinken, illetve maga a textília (pl. ruházat, szőnyeg, kárpit) egy rendkívül szennyező anyag, ami láthatatlan porral látja el az épületek belsejét.
A szellőzésre, levegőcserére tehát egészségügyi szempontból feltétlenül szükség van. De milyen lehetőségeink vannak?
- Szellőztetés: ez a legegyszerűbb, egyben azonban a leginkább energiapazarló és egészségkárosító megoldás.
- Légbevezető: ez az egyik legolcsóbb, egyben legkevésbé kielégítő és esztétikus megoldás; emellett nem is komfortos, a hidegebb napokon pedig nagy hőveszteséget eredményez.
- Nem hővisszanyerős gépi szellőztetés: közepes árkategóriájú megoldás, azonban meleg itt sem marad meg a helyiségben – viszont legalább a levegőt megfelelő minőségen tartja.
- Hővisszanyerős gépi szellőztetés: ez egy helyiségre vonatkozik, de lehet központi is. Az ár ebben az esetben a legmagasabb, cserébe magas komforttal bír és energiatakarékos, tehát hosszú távon megtérül környezetünk és pénztárcánk szempontjából is.
Magyarországon az újonnan épülő családi házaknál az esetek több mint felében már a tervezés során felmerül a szellőztetés témája, azonban a kivitelezésre sokszor már nem kerül sor. A szabályozás azonban változik, 2019-től minden új építésű középületben, 2021-től pedig már minden épületben – tehát a családi házaknál is – kötelező lesz a gépi, hővisszanyerős szellőztetés beépítése.
