Kétségei vannak afelől, hogy alig 20 négyzetméteren, egy imbolygó teknőben kényelmes otthont lehet teremteni? Pedig lehet - még akkor is, ha a zuhanyzás kissé alternatív módon zajlik. Steiner Kristóf lakóhajóra költözött.
Amikor először álltam elő a hírrel, hogy egy vitorláshajóra költözöm (lakni), meglehetősen vegyes fogadtatásban részesült a bizarr ötlet. A “Mit szívtál? Én is kérek!”-től a “Te vagy a világ királya!”-ig mindenféle reakció érkezett, ám miután három nap alatt belaktam az új úszó otthonomat és áthívtam a barátaimat egy kis estebédre, minden kétségük semmivé foszlott. Akinek kétségei vannak afelől, hogy mintegy 20 négyzetméteren, egy imbolygó teknőben otthont lehet teremteni, azoknak szomszédom, Eva - elképesztően csinos, szőke ötvenes - szavaival válaszolnék: “Ha egyszer kiköltöztél egy hajóra, sosem akarsz többé lakásban lakni.”
A hajóm egy 1979-es jacht - kissé ütött-kopott már, a fából faragott polcocskákat megrágta az idő vasfoga, de a hetvenes évekre jellemző, amolyan “James Bond style” a mai napig átjön. A valaha volt luxus vitorláshajó mára kényelmesen pihen Jaffa kikötőjében, Tel Aviv déli óvárosában, menő romkocsmák, cool kávézók, és patinás éttermek tőszomszédságában - abban az öbölben, amelyet az elmúlt 4000 évben minden létező nagyhatalom igyekezett meghódítani.
Terasz a tengeren
Napoleon lábnyomaiban járva első utam a kis teraszomra vezetett - a mólóról a vitorlásra lépve itt négy-hat fő kényelmesen körbeülhet. Egyértelmű volt, hogy ezt a “kis kertet” szélcsengőkkel, háncsra felfűzött kövekkel és kagylókkal teszem otthonosabbá, emellett beújítottam egy pár rongyszőnyeget is - rossz tapasztalatom van a kültéri ülőpárnákkal, mind vagy megbüdösödik, vagy szétszakad. Egy stramm rongyszőnyegen még kényelmesebb is ülni, ráadásul vetésforgószerűen váltogathatom, hogy melyiket éppen hol használom: napozó gyékényként, ülőalkalmatosságként, vagy rendeltetésszerűen, szőnyegként.
Hobbitkonyha, óriás lakomák
Innen kis lépcső vezet le a kajütbe, a "szalonomba" - amely egyben a konyha is. Sokan úgy képzelik, hogy sütni-főzni csakis egy igazán jól felszerelt konyhában lehet, pedig a valóságban egy elektromos főzőlap és egy mini sütő minden étel elkészítésére tökéletesen alkalmas. A mindössze fél négyzetméteres konyhasarokban aprócska hűtő kapott helyet, melynek tetejét afféle interaktív piacként használom: hazafelé jövet felkapok pár friss zöldséget, a csendélethez adom, így amikor főzni támad kedvem, azonnal átlátom, miből dolgozhatok. A picinyke sütőmben muffintól pásztorpitéig mindenfélét elkészítettem már, amikor pedig mosogatásra kerül a sor, a mólón lévő csaphoz erősített slaghoz fordulok - ez a kishajó egyetlen vízforrása. Mosogató azért van - ügyesen elrejtve a konyhapult alatt. Még dekornak is van hely: a falra egy kis táblát ragasztottam, ahová krétával írom fel a menüsort, ha vegán reggelit tálalok a hajómon.
A "szörfös srác" és a "vándorcigány" style egymásra talál
A nappali tulajdonképpen adott volt - tágas és praktikus, két egymással szemben fekvő kanapéval, melyek közül az egyik dupla ággyá nyitható - a picike hajón akár öt-hat ember is elalhat kényelmesen. Így ide elsősorban dekorációt terveztem: a bolhapiacon válogattam össze mindazt, amiről kicsi gyerekként elképzeltem, hogy vágynék rá, ha egyszer egy hajón laknék. Lett kis világítótornyom, falra függeszthető vasmacskám, kagylóhéjakból fűzött füzérem, tengerészmintás kendőim, és - mivel szenvedélyesen imádom a karácsonyfaégőket, török tengerparti nyaralásaim óta pedig tudom, hogy a nyári éjszakák hangulatát is éppúgy instant módon dobja fel, mint a téli estékét - az egész hajót körbeaggatam kis tündérfényekkel. Az egyik polcból bárszekrény lett, a másik oldalon pedig a könyveim sorakoznak - míg a kanapék matraca alatti hatalmas tárolókban rejtőznek a cipőim és Özge kutyám toalettjei.
A pancsoló kissrác
Az izgalmas kihívás a “fürdőszoba” volt - merthogy igen, az is van (valamiért mindenkinek ez az első gondolata, ha a hajóról beszélek, úgyhogy igyekszem részletesen kitérni rá, minden kíváncsi kérdést kielégítve). Olyasmit kell elképzelni, mint egy lakókocsi vécéje, fölötte néhány polcocskával - meglehetősen ingerszegény, nehéz volt kihozni belőle valamit. Végül azt a módszert választottam, amihez a legjobban értek: kék kiegészítőket vásároltam, amivel máris kellemes összhangot teremtettem a fél négyzetméteres helységben. Egy babakék szemetes, hozzá passzoló színű kefe, marokkói lámpás kékre festett üvegből, és néhány csinos, közel-keleti hangulatot idéző nyaklánc máris hangulatosabbá tette. A mosdókagyló egyébként zseniálisan van megoldva: fiókként kell kihúzni a falból. A fogmosás-mosakodás szintén a korábban említett, kintről bevezetett slaggal működik, ám a zuhanyozni vágyom, azt a hajó fedélzetén teszem, nevezetesen a hajó orrában. Igen, beismerem, ez talán nem való mindenkinek, de tőlem távol áll a komformizmus, a tűző napon, kellemes hőségben bármikor zuhanyzom a szabadban - (többnyire) fürdőnadrágban.
Szeretetfészek a hajó orrában
Elérkeztünk a hálókabinhoz, amely egyben a gardrób szekrény is: a kis kuckó tetején bukóablak a fedélzetre, melyen reggel bekandikál a napsugár, körben pedig diszkrét kis polcok - ide kerültek a ruháim, és persze még egy adag karácsonyfaégő, mert olyan szinten függő vagyok, hogy gyakorlatilag nehezen tolerálok bármilyen más lámpát. Ezt a kis fészket egy fából faragott “home” feliratú szívecskével és egy a falra ragasztható “love” üzenettel tettem otthonossá. Hiszek benne, hogy alvás közben sokkal érzékenyebbek vagyunk a világ rezdüléseire, és ha pozitív gondolatokkal, inspiráló emberekről készült fotókkal, idézetekkel vesszük körül az ágyunkat, éjszaka tulajdonképpen egy tudat alatti meditációban lebegünk - az “Otthon” és a “Szeretet” energiáira pedig mindannyiunknak szükségünk van, hogy biztonságban tudjuk magunkat és vidáman ébredhessünk nap mint nap.
Piknik a fedélzeten
A végére hagytam a legjobbat: a “tetőteraszt”, azaz a fedélzetet, ahol a billegő halászhajók csilingelését hallgatva lehet ejtőzni, bruncholni, vagy épp naplemente idején hűsítő koktélokat szürcsölgetni. Hogy mindig stílusosan fogadhassak vendégeket, ugyanakkor ne kelljen folyton mosogatni, vagy törött poharak szilánkjait sepregetni, ide csakis műanyag pezsgős- és borospoharat, valamint egyszer használatos, pálmalevélből készült tálakat és tányérokat hozok fel. A finom falatokat kivégezve pedig leheveredek az - aktuálisan épp arra vetődött - rongyszőnyegemre, és figyelem, ahogy az első csillagok megjelennek az égen és a hold felkel a több ezer éves város falai felett. Nem tudom, milyen hosszan maradok tengeri róka, de egy bizonyos: a hatalmas bölcsőben ringani már önmagában is csoda. Ám ezzel a meglehetősen eklektikus és bohém, egyszerre “coastal living” és “shabby chic” hangulattal egy életre feledhetetlenné tettem magamnak ezt a hajós kalandot.
5 tipp hajólakóknak
1. Egy kis elemes porszívó sokkal jobb szolgálatot tesz, mint egy hagyományos házban használatos darab.
2. A vécével és a lefolyóval - hacsak nem vadiúj a hajó - előbb utóbb biztosan lesznek kisebb-nagyobb gondok, így a pumpa alapfelszereltség kell, hogy legyen.
3. Mosogép biztosan nem fog beférni - így érdemes keresni egy olyan mosodai szolgálatot, amely házhoz jön, és hetente egyszer kényelmesen kimosatni egy adagot.
4. Naptej, naptej, naptej - olyankor is, ha úgy tűnik, hogy nem is süt a nap.
5. Egy hajón - különösen ha fából készült faliburkolatokkal ékes - nem érdemes gyertyákkal kísérteni a sorsot. Ha mindenáron erre a hangulatra vágyik, az elemmel működő, a valódihoz megszólalásig hasonlóan pislákoló műgyertyák klasszisokkal biztonságosabbak.
