Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Vehettünk volna mobil kemencét, önjáró fűnyírót, kóstoltunk málnás mézet, láttunk foszforeszkáló növényeket, mégis úgy éreztük végül: túl sok volt a tukmálás és kevés a valódi innováció.
Mint minden évben, idén is elérkezett a tavasz egyik csalhatatlan jele, a legnagyobb kertészeti kiállítás. A Gardenexpón idén az orchideáké volt a főszerep, de a húsvéti ünnep is teret kapott.
A Papp László Sportarénában megrendezett eseményre a belépő nem volt kifejezetten olcsó, hiszen a fejenként 2500 forint egy még a kedvezményes, 1650 forintos gyerekjeggyel, vagy a 6000 forintos családi jeggyel is elég húzós.
A hiányérzet oka, hogy a kiállítás, bár nagyon szép volt, növények tekintetében hagyott némi kívánnivalót. Kertőrültként minden évben várom az eseményt, hátha találok valami szépet, újat, vagy elleshetek néhány ötletet, amit a saját kertemben, esetleg a teraszomon is megvalósíthatok. A felhozatalt elnézve azonban nagyon szembetűnő volt, hogy a kiállítás nagy része csak a termékekről, semmint a növényekről szólt. Persze a kerthez hozzá tartoznak a bútorok, a szerszámok, amikkel karban lehet tartani, és a kerti sütőkre is szükség van, de ha már mégiscsak kert, akkor azért jóval több növényt szerettem volna látni.
Orchideában mondjuk nem volt hiány, szebbnél-szebb darabokkal kápráztattak el, sőt kis kerteket is kialakítottak a területen, ahol akár még az ültető közeget mellőzve is éltek és virultak orchideák és broméliák. Volt, amelyiken romantikus híd ívelt keresztül, de olyan is, amelyiknél egy girbegurba, mutatós ág adta a kompozíció alapját. Itt az ember sokáig időzhetett, hiszen ahogy egyre jobban megnézte a művet, úgy fedezett fel rajta minden apró részletet, virágzó kis növényt. Egyéb növényeket azonban inkább csak a kiállított kertekben találhattunk, elvétve talán néhány standon.
A kiállításon koncepciókertekkel is találkozhattunk, köztük minimalista japánkerttel, élő nyulakat is magában foglaló, valamint hatalmas tojással dekorált húsvéti elképzeléseket. Ha nem is volt mind olyan, amit azonnal megvalósítanék otthon, azért sok volt az apró részlet, amivel lekötötte a szemlélőket. Az igazi különlegesség az a kis terem, melyben az egy magyar szabadalom eredményeként sötétben világító növényeket lehetett megcsodálni. Mint később kiderült, ezek a növények nem a világító disznók rokonai, mindössze egy olyan (természetes!) anyaggal kezelik őket, amely kellő megvilágítás után órákig foszforeszkál, így érhető el az Avatar című filmből ismerős hatás.
A kiállítás fele a bútorokról, kerti gépekről, mozgatható kerti sütőkről és kemencékről szólt, valamint természetesen a különböző, kertekkel és életterekkel foglalkozó újságokról. Emellett kisebb standok is helyet kaptak, ezek közül kiemelkedett az elképesztő ízvilágot felsorakoztató mézes pult, ahol a málnás méz volt számomra az abszolút nyertes. A zsibvásáron amúgy a nézők többsége csak átsétált, hiszen napi szinten találkozhat a szerszámokkal és bútorokkal a tonnaszám bedobált hirdetési újságok lapjain. Érdekes darabok azért itt is voltak, mint amilyen a kupolás függőágy, az önjáró fűnyíró, vagy éppen a mozgatható kemence.
