Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
A brit építész bizarr ötlete luxuslakást csinált egy rég bezárt, szétrohadt klotyóból. Ön tudna élni egy ilyen múlttal bíró helyiségben?
Bár egy városi minden bizonnyal nem lepődik meg, ha egy aluljáróban található nyilvános WC helyén egyik pillanatról a másikra kifőzde, talponálló vagy tetoválószalon lesz, de az azért még bennünket is meg tudott lepni, hogy egy brit építész egy lepukkant, használaton kívüli Dél-Londoni nyilvános illemhelyet alakított át luxusapartmanná. Bár az utóbbi jelzővel nem minden tekintetben értünk egyet, hiszen miért neveznénk egy ablak és terasz nélkül felújított pincehelyiséget luxus lakásnak, de el kellett ismernünk: azért közel jár.
A glasgow-i művészeti iskolát végzett ötletgazda, Laura Clark azonban mégis látott fantáziát a dologban, és egy hosszú ideje elhagyott, 600 négyzetméteres egykori nyilvános WC-ből pár év alatt szemrevaló magánlakást varázsolt – számolt be róla sok fotóval az inhabitat.com.
„2005-ben fedeztem fel ebben a WC-ben rejlő lehetőséget. Miután lediplomáztam, fiatal építészként egyedülálló kihívást jelentő feladatok után kutattam. Az elhagyott és elfeledett dolgok újraélesztése mellett fontos szempont volt a téma megtakarítás oldala is. Mivel ezt az ingatlant kereskedelmi célra nem lehet használni, ezért úgy döntöttem, hogy egy egyterű lakást csinálok belőle.
London Lambeth városrészének regenerációs osztályán számtalanszor jártunk az ügyben, mivel nem volt egyértelmű az ingatlan tulajdonjoga, és így az sem volt világos, hogy vajon fel tudjuk e újítani. Végül hivatalosan is meghirdették eladásra, aminek köszönhetően 2011-ben megvásároltam a WC-t és elkezdhettük a munkálatokat” – mondja Clark a Telegraphnak a - valószínűleg részben ironikusnak is szánt elnevezéssel - Crystal Palace Parade néven emlegetett, valószínűtlen projectről, melyet a munkatársaival, azaz a Lamp Architects stúdióval közösen épített magánlakássá.
A mellékhelyiség - aminek az átalakításában csak az engedélyeztetés és az ügyvédek költségei 3000 fontba (1.1 millió forint) kerültek - 1929-ben épült, és a nyolcvanas évekig nyilvános WC-ként üzemelt. A lelkes építészcsapat az összesen 65.000 fontba (24.2 millió forint) fájó felújítás alatt együtt dolgozott a munkásokkal, a föld alatti, börtönszerű teret kortárs bútorokkal, modern konyhával illetve egy arany mozaikokkal kirakott fürdőszobával dobták fel, de megtartottak pár olyan elemet is - mint például a konyha csempéit, a felső világítást adó ablakokat, vagy a nappaliban elhelyezett tükröket -, amelyek utalnak a helyiség eredeti szerkezetére. A kontrasztot humorosan kiemelve Clark a konyhába beszerzett még egy régi közegészségügyi plakátot is, ami a nemi betegségek veszélyeire hívja fel a figyelmet.
„ A barátaim egy ideig csak Laura WC-jének hívták a lakást. Azt hitték, hogy elment a józan eszem. Pedig ez pontosan olyan kihívás, amit minden fiatal építész keres. Mindig is szerettem a mikroregeneráció ötletét. Elképzeltem hogy milyen mókás és szórakoztató lehet újra életet lehelni egy elhanyagolt helybe. Bár az eredeti tervem az volt, hogy a két egymás melletti, női és férfi WC-ből egy bárt és egy apróbb mozit csinálok” - lelkesedik saját ötletéért az építész.
Ön mit gondol az ötletről, szereti az efféle megoldásokat, vagy inkább nyomasztónak találja magát a gondolatot is, hogy egy nyilvános WC-ben éljen? Szavazzon!
