Mennyi jattot kell adni a futárnak, és vajon megéri-e reklamálni, ha hideg a pizza?
A pizza azok közé az ételek közé tartozik, amiket csak nagy nehézségek árán készítünk el otthon (leginkább soha). A legtöbben a gyúrás és dagasztás helyett – ami ugye elég macerás – inkább leszaladnak a boltba mirelitet venni, vagy egy még egyszerűbb megoldást választanak: rendelnek.
Furcsa számlák
Nem biztos, hogy mindenki tudja, hogy az éjszakai kihordásért külön pénzt kell perkálni, ami szívás (míg szerintem erre való a jatt, kompenzálni az éjszakai furikázást). Ezt valószínűleg épp garasoskodó honfitársaink miatt találták ki, akik nem vették figyelembe, hogy a szerencsétlen pizzafutár éjszaka dolgozik az ő kosztjuk kiszállításával, és ahelyett, hogy értékelték volna az extra munkát, letudták a dolgot egy „köszönöm"-mel vagy egy százassal. Az is feltűnt mostanában, hogy a kajaszolgáltató cégek úgy próbálják kialakítani az áraikat, hogy a számla végösszege csaknem kerek szám legyen (tehát ne legyen például 2870 forint, amire ugye, bárki jó szívvel odaadná a háromezret és punktum). Ha viszont 2990 forintról szól a számla, senkinek nincs arca tíz forint jattot adni, így jön az apró keresése, vagy – ha már lúd legyen kövér alapon – egy ötszázas landol a futár zsebében.
Így járt J. is, aki csak egyszerűen jó fej akart lenni, de ez után az eset után soha többet nem ad ekkora borravalót kihordófiúnak. „Éjszaka kártyáztunk a haverokkal némi bor társaságában, és természetesen hajnalban megéheztünk. Három óra lehetett, mire sikerült találnunk olyan céget, amelyik szállít a kerületbe (Theopapa.hu), és mire az ízlésünket is összehangoltuk. A NetPincér.hu oldalán adta le egyikünk a rendelést, mi meg vártuk korgó gyomorral a kaját, aminek egy órán belül meg kellett volna érkeznie. Sajnos, ez nem jött össze: körülbelül másfél óra múlt el, mire ránézhettünk végre a pizzánkra. Mikor a futár becsengetett, én mentem ki a pizzáért, és jó fej módon a kezébe nyomtam 500 forintot, hogy ha már ennyit fáradozott, ezt tegye csak el. Kicsit állt ott tanácstalanul, aztán simán zsebre vágta a pénzt, és elköszönt. Mikor a lakásban megnéztem a számlát, megértettem a srác tétovázását: eleve 650 forintot számolt fel a cég kiszállításra, én ezen felül adtam neki még 500 forintot is. Na, az biztos, hogy innentől kezdve soha többet nem adok ekkora jattot, és az is, hogy ettől a cégtől sem rendelek többet!”
Mennyi jattot illik adni?
A borravaló mértéke általában 10 százalék, amit a végösszeg árához hozzá kell csapni, de ez esetenként azért változó. Van, aki bőségesen ad, és van olyan is, aki szimpla „köszönöm"-mel jutalmazza megkapott ételét.
Az tény, hogy beleivódott az emberekbe a jattozás, és ha valaki ennek nem (vagy csak nagyon kis mértékben) tesz eleget, szörnyen érezheti magát, mert konkrétan kiutálják a vendéglátóegységből, vagy legközelebb furán fog kinézni az étele, amit házhoz rendel. „Előfordult, hogy nem volt sok pénzem, főzni nem akartam, és megkívántam a pizzát. Rendeltem, és csak száz forint borravalót adtam. A következő alkalommal a pizzám teteje teljesen össze volt csúszva, és leginkább úgy nézett ki, mintha belehánytak volna. Természetesen a kukában landolt a pénzemmel együtt” – mondja J.
A bevett szokás, hogy tíz százalékot illik adni borravalónak, egy étteremben még érthető, de egy kiszállításnál nem feltétlenül egyértelmű. Nyilván senki sem kap a munkahelyén csak azért bónuszt, mert elvégezte a munkáját. A legnagyobb baj az egésszel az, hogy szerencsétlen futárokat alig valami fixre veszik fel, és csak jattból gazdálkodhatnak. Régen ez a biznisz még működött is, de ma már az ember örül, ha egyáltalán marad pénze pizzát rendelni, és próbál legalább a jatton húzni kicsit. „Sajnos nincs pofám nem adni borravalót, még akkor sem, ha a kaja késik egy órát, vagy ha érzem a doboz alján, hogy már hideg a pizza. Ilyenkor is adok valamennyit, de nem tíz százalékot, hanem a végösszeget felfelé kerekítem egy kicsit; maximum 100 forint borravalót adok ilyenkor.” – tette hozzá tapasztalatait T.
Megéri visszaküldeni a pizzát?
Rémhírek terjengenek azzal kapcsolatban, hogyha valaki visszaküldi a pizzát, jobb, ha egy életre elfelejti az adott éttermet.
„Sosem küldök vissza pizzát, mert amikor szívem szerint megtenném, már annyira éhes vagyok, hogy bármit megeszek. Azt szoktam tenni, hogy idegesen hívogatom őket, hol jár a pizzám, és ilyenkor magam előtt látom, ahogy a motoros futár épp egykerekezik a Bajcsyn. Szerintem semennyi késés nem fér bele. Ha az ember éhes, 10 perc késéstől is kiakad. Csak azt nem értem, miért nem szólnak maguktól, hogy bocs’, tovább kellene várni, kérem-e így is? Akik rendesen, időben szállítanak, azokat megjegyzem, és később tőlük rendelek” – mesélte T. Egy volt pizzafutár szerint simán lehetnek igazak az állítások, bár azért azt nem árt tudni, hogy ezzel kevés helyen élnek. „Több évig dolgoztam egy óbudai pizzériázóban, ami pár éve bezárt. Abban az időben – körülbelül 6-7 évvel ezelőtt – még jó pénzt tudtam hazavinni, az emberek szívesen jattoltak, főleg, ha egy-két jó mondat és mosoly is társult, amikor a pizzát átadtuk. A legjobban természetesen a visszatérő rendelők fizettek, és nem egyszer fordult elő, hogy behívtak magukhoz egy pohár üdítőre, vagy csomagoltak nekünk házi süteményt. Tudtuk, hogy megéri jóban lenni velük, ezért ha néha-néha kevesebb jattot is adtak, nem csesztünk ki velük. Persze volt olyan is, aki már a telefonban a diszpécserrel is elviselhetetlen volt (állandóan zaklatta, hogy hol van már a pizzája), vagy visszaküldte a kaját, mert langyos volt. Na, őket nem kíméltük. Kulisszatitok ide, kulisszatitok oda, megfért a pizzájukon egy-két kis köpet… Úgy véltük, erre rászolgáltak. Ma már nem tennék ilyet, ahogy ezt a melót sem csinálnám már. Azóta szakmát váltottam.”
Felhívtuk a Theo Papát
A diszpécser hölgy nagyon kedvesen elmagyarázta, hogy az éjszakai 650 forintos szállítási díj a cég bevétele, és ehhez a futárnak semmi köze. Ez pedig azért van, mert éjszaka több bért kell fizetni a dolgozóknak, tehát valamiből ki kell termelni az ő bérüket is, és erre ideális ez a szállítási felár. „Mindenkinek szíve-joga eldönteni, hogy mennyi borravalót ad a futárnak azért a szolgáltatásért, amit kapott. A lényeg, hogy ez két külön dolog. A jatt, az jatt. Azt a futár kapja a saját kezébe.”
Mindenre van megoldás
Minden pizzériának (és pizzafutárnak) csak jót tehet, ha már az ügyfélszolgálaton kedvesen fogadják a bejövő hívásokat, és az esetleges problémákat tényleg komolyan kezelik: ez esetben az ügyfelek is nyugodtabbak lennének, és szívesebben honorálnák a tisztességes szolgáltatást borravalóval. Természetesen az sem utolsó szempont, hogy a kihordó ápolt és udvarias legyen, ne késsen, és ha épp nem működik a lift, ne várja el a vevőtől, hogy az csattogjon le házi cuccban a hatodikról az ételért.
Tetszik Önnek a Dívány Shopaholic blogja? Keressen minket a Facebook Shopaholic oldalán is!
