Hurts: Öltönyben jobban lehet csajozni

Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!

Tavaly ősszel jelent meg a brit szintipop-duó debütáló lemeze, ami egy csapásra megváltoztatta az életüket. Álmodni sem mertek róla, hogy 2011 nyarán már bárhova mennek, tömegek várják őket. Igaz, a sikert némileg előrevetítette, hogy Kylie Minogue elfogadta felkérésüket, és közreműködött Happiness című albumuk egyik számában. A nem túl szószátyár Adam Andersonnal és Theo Hutchcrafttal a Szigeten beszélgettünk.

Mint ahogy azt sejteni is lehetett, a szervezők kicsit alulméretezték a Hurtsnek szánt helyet az idei Sziget Fesztiválon. A banda az A38-Wan2 sátorban kapott helyet, de már a program bejelentésekor többen azt mondták, hogy ez a színpad nem lesz elég a srácok számára, a Nagyszínpadon lenne a helyük. A jóslat végül beigazolódott: fürtökben lógtak az emberek a sátornál, rengetegen nem is fértek be, hanem mellette próbálták meg élvezni az eseményt.

Sokkal korábban érkeztetek a fesztiválra, mint a fellépésetek. Buliztok is?

Adam: Igen. Soha nem voltunk még itt, viszont izgalmas rendezvénynek tűnik. Számos érdekes banda lép fel. A Pulp koncertjén biztos ott leszünk (valóban, a fiúk a tömegből követték figyelemmel a bulit – a szerk.), de mást is megnézünk. Ez az év első olyan fesztiválja, ahol a saját koncertünk után a helyszínen maradunk és mi is belevetjük magunkat az éjszaka forgatagába.

Első lemezetek, a Happiness tavaly ősszel jelent meg, majd megdöbbentően hamar óriási siker lett. Gondoltátok volna, hogy ez így lesz?

Theo: Hittünk magunkban és a zenénkben, de ez azért felülmúlja a legmerészebb álmainkat is. Reménykedtünk benne, hogy szeretni fognak minket az emberek. Őrület, ami néhány hónap alatt velünk történt.

Adam: Teljes mértékben felfordult az életünk. De ez jó. Szükségünk volt a változásra. Kellett az, hogy magunk mögött hagyhassuk a múltat. Sok negatív dolog történt az elmúlt években, így egyáltalán nem bánom, hogy azokat letudtuk a változásokkal együtt.

A zenéteket, a stílusotokat rengetegen a Depeche Mode-éhoz hasonlítják. Ez is a jó dolgok közé tartozik?

Theo: Ez szerintem nagyszerű dolog. Ők az egyik kedvenc bandám. Kétségkívül nagy szerepük volt abban, hogy azokká lettünk, akik most vagyunk.

A Happiness az első lemezetek és rögtön szerepel rajta egy szerzemény, amelyben Kylie Minogue a közreműködő. Ezt hogy sikerült elérnetek?

Theo: Egyszerűen küldtünk neki egy e-mailt és megkérdeztük, hogy vállalná-e a közös munkát. Ő pedig igent mondott. Nagyon bátrak voltunk. Eldöntöttük, hogy szerintünk a Devotion című dalhoz Kylie-é lenne a tökéletes hang, majd kitartottunk e mellett az ötlet mellett.

A lemez elég melankolikus hangulatú. Ti is ilyen típusok vagytok?

Adam: Ez egy szomorú album, de ha visszagondolok az akkori napjainkra, akkor azt mondhatom: a mi életünk is ilyen volt. A Happiness őszinte lemez, amely az akkori érzéseinkre, hangulatunkra reflektál.

Az öltözködési stílusotok leginkább klasszikusnak mondható, számtalanszor viseltek öltönyt. Miért?

Theo: Ebben jobban érezzük magunkat, magabiztosabbak vagyunk tőle. De nagyon sok lány is szereti, hogy ilyen a stílusunk. Így jól lehet ismerkedni...

Valóban? Nekem inkább távolságtartónak tűntök...

Theo: Ó, nem, nem vagyunk azok. Vannak lányok, akik ettől a külsőtől egyáltalán nem ijednek meg.

Egyfajta klasszikus vonalat képviselnek a videoklipjeitek is, kicsit moziszerűek...

Adam: A zenénk is mindig nagyon filmszerű volt. Rengeteg mozifilm, filmzene is hatással volt ránk a zeneszerzés idején. Éppen ezért kimondottan célunk volt, hogy filmszerű videoklipeket készítsünk.

Ki az a filmrendező, akit szívesen felkérnétek a következő klipre?

Theo: David Lynch-csel dolgozni nagyszerű lenne. Imádom a stílusát.

Adam: Én Darren Aronofsky-t szeretem nagyon.

Theo: Vagy felkérhetnénk Michael Bay-t. Az sem rossz. Akkor rengeteg nagy robbanást láthatnánk a klipben.