400 nap alatt tele lett a Fogasház

Nádas Patrikkal, a Fogasházat vezető brigád egyik tagjával tavaly értekeztünk először. Akkor annyi tervet vázolt fel nekünk, hogy csak megértő mosollyal tudtuk fogadni a túl nagy falatnak tűnő elképzeléseket. Azóta azonban nem tudtuk nem észrevenni, hogy ez lett a főváros egyik legnépszerűbb helye, és nem csak bulizáshoz. A marginális kulturális produkciók rétegközönsége sem szívódott fel.

Egy évvel ezelőtt még arról beszélgettünk, hogy mennyi tervetek van, de magatok sem tudjátok, mennyit és mikorra lehet megvalósítani ezekből.

Arra, hogy a Fogasház ennyire kinövi magát, egyikünk sem számított. Nyilván számoltunk, kalkuláltunk, és megvolt a koncepció, hogy mit akarunk csinálni, de ezt azért nem láttuk előre. Az egész ház és a mögötte rejlő koncepció működhetne sokkal kisebb formátumban is, mint ahogy mondjuk az első hónapokban, de úgy látszik, hogy így is képes funkcionálni. Rengeteg tervünk volt, de még az életben maradásért küszködtünk. És aztán most ezek szép lassan megvalósulnak. Egyre több ember jár ide dolgozni, egyre több embert érdekel, és nagyon jó azt látni, hogy ez az alapötlet, amivel elindultunk, amit talán legjobban a befogadótér szókapcsolat ír le, mindenkinek tud aktivitást, keretet adni a munkájához.

Pontosan mi változott?

Igazából nem sok minden, mert ugyanazon a vonalon megyünk tovább, csak eltelt egy év, volt most már négyszáz valahány nap, amit itt töltöttünk, a koncepció megvalósult, nagyon sok helyen bővült, nagyon sok programmal, kitelepüléssel, nagyon sok új ötlettel, és egyre jobban azt látjuk, hogy a kezdeti érdeklődés csak fokozódott.A kezdeti kettőhöz képest most tizennégy műterem van a házban, a heti két fix program helyett most már minden napra van ilyen. Kialakítottunk két fotóstúdiót, az egyikben van labor is, ide költözött a Gödör programszervező irodája is. Havi rendszeres esemény lett a bolhapiac a Prop Club szervezésében, a legutóbbira például 900 fő jelentkezett vissza. Nagyon nagyban bővültek a színházi programok is, az összes együttműködővel, a Lomography-val több projektben is dolgozunk együtt, megnyitottuk a Demo Galériát a Képzővel és a Videospace-szel együtt, ugyanúgy megy a jazzfogócska sorozatunk, ugyanúgy megvannak az úgymond amatőr kiállítások. Amit mi akkor elképzeltünk, minden megvalósult, és egyre több lett.

Sokan nem is tudták, hogy télen is nyitva vagytok.

Arra nem volt pénzünk, hogy nagy tömegeknek ezt kommunikáljuk, hogy igen, télen is nyitva vagyunk, be van fedve, és be lehet jönni, viszont idővel ez egyre jobban elterjedt, és végül azzal az érdekes szituációval találkoztunk, hogy most azt kell tudatosítani az emberekben, hogy mégsem téli hely vagyunk csak, hanem nyáron is működünk. Tehát hogy ez a nyári, nyitott érzés is megmaradjon, úgy, hogy ha rossz idő van, akkor is be tudjuk fedni, és tudunk esőmentes övezetet biztosítani az ittlevőknek.

Tavaly még nem vettetek részt pályázatokon, pedig számos olyan programotok volt, melyekhez jól jött volna a segítség.

Azóta több nyertes pályázatunk is van, az összes olyan színházi produkciónak, ami hosszabb távra beköltözött – az alkalmiak közül nem mindenki – van fővárosi vagy MKA-nyertes pályázata, ugyanígy van a koncertsorozatokkal is, amiket mi csináltunk, a Demo Galériával és a Godot Irodalmi estek fesztiváljával és konferenciájával is. Még nem annyira aktív ez a dolog, ahogy mi szeretnénk, még nincs pályázatfigyelés és hasonló naprakész dolgok, de ha van valami komolyabb terv, amire a mi erőforrásaink nem elegek, akkor azért mindig utánanézünk.

Mennyit éreztek a hájpból, ami kialakult a Fogasház körül?

Valószínűleg amiket ti hallotok rólunk, azok reálisabbak, mert mi minden nap itt vagyunk, dolgozunk, nekünk ezt nehéz belőni. Pozitívak a visszajelzések mindenképpen, nagyon sok helyről halljuk, hogy olyan, mint a régi bulihelyek, ahol nincs semmi feszültség, mindenki jól érzi magát, mindenki mosolyog, nyilván a programokra külön-külön vannak visszajelzések. De nagy meglepetés számomra, hogy környékbeli vendéglátósok pozitívan állnak ezekhez a dolgokhoz, és hogy kialakulni látszik az a kerület, az a negyed, ahova nagyon sokan szórakozni járnak, és ugye minél több hely van, annál nagyobb lesz a közösség, akik ide jönnek. Nyílnak a helyek, de ez csak félig-meddig teremt éles versenyhelyzetet, mert ugye hozza magával az előnyöket is.

Hogyan tudjátok megtartani a (törzs)közönséget?

Még a programok közönségén belül is változik a törzsközönség. Megpróbáljuk úgy fűzni a dolgokat, hogy az egymást követő programok hangulata ott tartsa az adott közönséget, akár kiállításmegnyitó, akár irodalmi est, akár színház. Az esetek nyolcvan százalékában működik, de hát nyilván azt látjuk, hogy aki eljön a Godot Irodalmi Estre, és mondjuk hatvan fölött van, azt nehezen fogjuk tudni tizenegy után arra bírni, hogy itt maradjon. Alapból van egy olyan közönsége a budapesti éjszakának, akik nem jönnek ide, a hetedik kerületbe, mert tudják, hogy poros, dohos régi házak vannak, velük keveset találkozunk. De egyébként a programok közönsége nagyon változatos mindig.

Kinőttétek már a romkocsma nevet?

Én nagyon szívesen mondanám, hogy igen, de két dolog is van. Az egyik, hogy ha megnézzük, egy romban ülünk most is, a másik pedig, hogy a legtöbb ember, aki nem aktív, de idejön, az azért jön, mert ez egy romkocsma. Viszont nyilván aki lakásszínházba jön, annak nem romkocsma. Aki jazzkoncertet jön meghallgatni, na hát annak is lehet, hogy romkocsma. Tehát mi is látjuk, hogy ez egy romkocsma IS. Minden programtól függetlenül a hétvégi buli az, ami a legnagyobb tömeget vonzza. És jó látni, hogy az emberek ennyire szeretik ezt a közeget. Kíváncsi vagyok hogyan alakulnak a dolgok nyáron, és hogyan fogadják majd a Fogasházon belüli és azon kívüli eseményeinket, melyekről hamarosan többet lehet majd tudni. Mi készülünk, dolgozunk, és sok mindent tervezünk.

További info:

www.fogashaz.hu

blog.fogashaz.hu

www.facebook.com/fogashaz