Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Nagyot fogott Lovasi András és Rátgéber László a Fishing on Orfű alterfeszttel. A két pecás heppeningje idilli méretűvé nőtte ki magát három év alatt. Akár csak a mesékben, a mecseki hegyoldalban három napig tartott a vígalom.
Viharos kezdés
Mesébe illő erdei tisztás, elvarázsolódok, ahogy a tóparton a kemping bejárata felé baktatok. Fából ácsolt, sátortetős retro porta - olyan, mint egy mézes falás -, sehol egy vasorrú boszi, csak a beengedésre váró törölközőbe csavart karszalagos fesztiválozók. Becsekkolok, hogy mielőbb elmerülhessek én is. Hegymenetben próbálom kibogarászni a program füzetet. A Nagyszínpadon innen, a hegytetőn is túl, a Pécsi Est Café teraszon VIP-be illő kiszolgálásban részesülők. A fröccs talán még korai, a többiek belecsapnak a lecsóba, én meg inkább Konyhát hallgatok. Megszavazok a ropogósan friss rock produkciónak egy Michelin csillagot.
A tóugrást kihagyom, fesztivál felszerelésemben nem szerepel a bikini. Torna cipő, farmer, trikó és éjszakai tartozékom a melegítő felső, alap szett három napig. Hip-hop és máris kezd a pécsi Punnany, fesztiválra hangol. Fürdőzök a head bangelő tömegben, az Est Színpadon a Subscribe. Kicsit sajnálom, hogy két varkocsba font hajjal nem tudok versenybe szállni raszta rázásban, de itt, az Isten Háta Mögött, csak a zene számít. Villámlik és mennydörög, az IHM koncerten Meteorológus Mihály vihart jósol és ő aztán sohasem téved. Talpalatnyi fedett helyet találok a backstage-ben, Soerii & Poolek még civilben, zuhog, mintha dézsából öntenék, koncert helyett mára már csak a fröccsöntés marad.
Nap, nap után
Beborult az ég, de nem zavar, a délutáni színpadon Nemjuci, energia ital helyett ajánlom. Nincs megállás, a nagyszínpad előtt hevenyészek. A 15 éves HS7 energikusabb, mint valaha, hát igen, ez a szerelem. Tapodtat sem mozdulok, állásfoglalónak érzem magam a hangosító pult mellett, a Quimby mindenkit összehoz. Belelüktetünk a tömegbe mi is, kilencven perc alatt egy szöget sem lehetne talán leejteni. Óriási! Mit lehet, mit tenni, nekiindulunk fát dönteni. A budapesti Óriás zenekar az Est Színpadon hetedhét határon túl is visszhangzik, jól szól és még jobban esik.
A színpadi produkcióknak vége, helyette támasztjuk a pultot és hallgatjuk a dj-t. A karaoke sátorból ide hallatszik a műsor, érthetetlen, hogy mindig akad valaki, aki Hooligans Királylányt akar énekelni. Le is keverik. Bal lépés, jobb hazafelé venni az irányt. Még a fülembe cseng, hogy jön a következő, egy 30Y számot próbál kibogozni. Becsumpázott kísérőim dudorognak a fülembe, a bejárat előtt megérdeklődöm, hogy jutunk haza. Rendeljek egy taxit? Barátaim lebeszélnek, nem, Juci, legyünk stopposok. Rájuk hagyom, mégiscsak ők a férfiak. Első intésre meg is áll egy szebb napokat is látott mikrobusz, Németh Juci integet, hogy beszállás, a Nemjuci zenekar épp most indul haza. Házig visznek, nekik meg irány Budapest. Hát ilyen egy igazi alterfesztivál.
Három, mint a mesékben
Harmadszor is eljutunk a harmadik napig. Az utolsó nap programjától sem kell hidegrázást kapni, max az italok rövidülnek, hogy felmelegítsenek. Budapest Bár már délután, klasszikus sztárformáció, Tibit nem lehet megunni. Nosztalgikus hangulatba kerülök, ezért a következő Európa Kiadó kifejezetten jól esik.
Tartok tőle, többen megköveznek érte, de a felénél mozgásba lendülök egészen a pultig, úgy tűnik nem hoztam magammal elég pulcsit. Fogvacogtató a hideg, de kitartunk, hivatalosan is lezárják a kapukat, megtelt a fesztivál. Érzem én is, annyian vagyunk Kiscsillagon, hogy a szemem is káprázik bele. Rátgéber Lászlóval együtt üvölt a tömeg, hogy Fishing on Orfű, másfél órás dancing a tisztáson a night club helyett. Tisztára pörgésbe hoz, ahogy a francia La Fanfare en Pétard figuráig Lovasiékkal egy szám erejéig összeolvadnak a színpadon. Úgy látszik, esőnap, ha már az első nap elmosta őket, így nekik sem volt hiába, a tömeg velük énekel. Átszerveződik a program, fáradhat már a szervező csapat, némi csúszással, de a Vad Fruttik is belekezd. A buli íze a szánkban, jócskán elmúlt már éjfél, de mindenki itt marad, belémhullámzik, hogy lehetek én is az az egy. Megéhezem, de a többiek után sietek a Kutya vacsorájára. Lassan zárul már a mókatár, de Líviusz sosem akarja elhagyni a színpadot. Hajnalig tart vele a dínom-dánom, mint a mesékben, és hogy mi történt még, majd jövőre, Fishingen elmesélem.
