Hol máshol készülnének a világ legjobb animációs remekművei, ha nem egy olyan stúdióban, ahol a főnök jóllakott napközisre, az alkalmazottak pedig rajzfilmfigurákra hasonlítanak?
Természetesen a Pixar sem képes tökéleteset alkotni, de igencsak megközelíti azt. Rajzfilmek, melyek örök nyomot hagynak a retinánkon.
Lee Unkrich rendező és stábja leborotválja a fejét, mielőtt elkezdenek dolgozni a következő nagy projekten. John Lasseter emberei egy deszkalapra fölragasztanak egy pár tornacsukát, és abban próbálják ki, hogyan mozoghatnak a kis játékkatonák a Toy Storyban. Brad Bird kiküldi Spencer Foxot, hogy fusson pár kört a stúdió körül, mert úgy lesz igazán élethű a lihegése. Kábé így néz ki egy átlagos munkanap a Pixar stúdióban.
A cowboy és az űrhajós mindent visz
Egy hete a hazai mozikban a Toy Story 3., Amerikában kiütötte az első helyről a Harmadik Shreket, már ami az első napi bevételi rekordot illeti, plusz az idei mezőnyben a harmadik legerősebb nyitást produkálta a Vasember 2 és az Alice Csodaországban után. És aki látta, ismét meggyőződhetett annak a tételnek az helytállóságáról, hogy a Pixarnál dolgozó arcok egyszerűen képtelenek hibázni. Amióta az Oscar gálán van egész estés animációs kategória (2001), azóta a Pixar hét bemutatott és nevezett filmje közül öt (Némó nyomában, A hihetetlen család, Verdák, L'ecsó, Wall E, Fel) meg is nyerte.
Ami tulajdonképpen érthető: jelenleg nincs még egy stúdió Hollywood-szerte, amelyik ilyen találati aránnyal dolgozna: az 1995-ös Toy Story óta bemutatott összesen kilenc nagy animációs film között nem volt egy sem, ami ne aratott volna egyöntetű közönség- és kritikai sikert (és az anyagiról se feledkezzünk meg: a Pixar filmjei egytől egyig komoly kasszát produkálnak a mozi- és dvd pénztáraknál, ami a részvénytulajdonosok lelki békéjéhez is komolyan hozzájárul).
{gallery}toystory3{/gallery}
John vagyok, hat éves, cégvezető
A Pixar történetét az első Toy Story óta szokás számon tartani, pedig a cég már a hetvenes évek vége óta működik: eredetileg egy speciális számítógépet, a kormányzati és egészségügyi szférában használatos Pixar Image Computert forgalmazó cégként, és a Lucasfilm egyik beszállítójaként. Aztán amikor 1986-ban Steve Jobs ötmillió dollárért megveszi, és a számítógép-biznisz is kezd bukóra fordulni, a cég addigi melléktevékenységére, a különböző külsős megrendelésekre készített számítógépes animációkra (elsősorban reklámok: a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján óriási sikert arattak a cég Tropicana, Listerine és Lifesavers hirdetései) kezdenek koncentrálni.
A projekteket bizonyos John Lasseter felügyeli, róla azt érdemes tudni, hogy nagyon szereti a színes mintás ingeket, úgy néz ki, mint egy jóllakott napközis, és valószínűleg még mindig egy hatéves szemével nézi a világot, úgyhogy a jóisten is arra teremtette, hogy egy több milliárdot érő cégóriás vezetője legyen. Nem mellesleg zseniális és jó szemű rendező, amihez nyúl, arannyá válik a kezei között, a Toy Story például háromszázötvenmillió dollárt hozott az akkor a csőd szélén táncoló cégnek.
A tinizseni hihetetlen családja
Lasseter jó érzékkel választja ki a neki dolgozókat, az elsődleges szempont valószínűleg az - a nyilván komoly szakmai elvárás mellett -, hogy az illető minél jobban hasonlítson egy rajzfilmfigurára: ha megnézzük bármelyik Pixar DVD extrájában a werkfilmeket ,és az abban nyilatkozó dolgozókat, tízből kilenc mintha valamelyik meséből lépett volna elő, élükön Pete Docterrel, szintén színes ing-fetisiszta, a Szörny Rt. és a Fel rendezőjével, és Brad Birddel, aki tizenhárom évesen olyan, saját kezűleg összedobott negyedórás animációt küldött a Disneynek, hogy azonnal foglalkozni kezdett vele Milt Kahl, a stúdió legendás animátora. (Birdöt egyébként csak hosszas unszolás után sikerült a Pixarhoz csábítani, és amikor végre sikerült, Lasseter csak annyit mondott neki, hogy „csináld meg azt a filmet, amit évtizedek óta szeretnél megcsinálni." Ebből lett A hihetetlen család, ami ha nem is a legsikeresebb, de kétségkívül a Pixar legszellemesebb és legszórakoztatóbb filmje - és stílusát tekintve is a legegyedibb).
Újra futnak a Verdák
Az elképesztő sikerek ellenére a Pixar állandóan harcolni volt kénytelen a Disney-vel, akivel az elhamarkodottan aláírt hosszútávú szerződések, finanszírozási problémák miatt kénytelen volt összebútorozni. A Toy Story második és harmadik része is ennek az együttműködésnek a gyümölcse: a Pixaros fiúk ugyanis soha nem lelkesedtek a folytatásokért (ami nem csoda: bármelyik animált rövidfilmjükbe annyi friss ötlet és invenció kerül, amennyit három Pocahontas és négy Oroszlánkirály nem tudna fölmutatni), jobban szeretnek új történeteket és új világokat megálmodni és kitalálni, és ahhoz is mániákusan ragaszkodnak, hogy minden folytatás legyen legalább olyan jó, mint a megelőző részek. Az első folytatás, amit a cég önszántából készít, a Verdák második része lesz, és a tervek szerint 2011. június 24-én, pont egy év múlva mutatják be. Addig meg simán ki lehet húzni az eddigiek akárhanyadszori újranézésével.
