Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Engem nem skatulyázhatnak be
A női irodalombokor legújabb és legfiatalabb hajtása az 1985-ös születésű Csepcsányi Éva,
teológia-szakos hallgató. Írásait az Ezredvég, a Polisz, a Spanyolnátha, az Új-Lenyomat, a Dokk és az Irodalmi Jelen is közölte. A szerző irodalmi varázsa abban áll, hogy írásai egyszerre tükrözik a kereszténység iránti elkötelezettséget és a finom erotikát. Hangvétele egyszerre elmélkedő, bűnbánó és vagány - talán itt, az Isteni erotika mezején keresendő a titok. Nem az erkölcsi elfojtás mellett agitál, hanem arra szeretne rámutatni, hogy Isten nem a szexualitás ellen van, sőt, együtt örvend az emberrel, akit saját képmására teremtett. Éva irodalmi alteregójának egy Hedvig nevű nőt választott:
„Arra eszméltem, hogy a teológia, az egyház, Krisztus mellett még valami belegyökeresedett legbensőbb énembe: az írás. Tudom, hogy mindenkit az utókor kiált ki írónak, költőnek, de ezt belül, mélyen érezni kell, az vagy-e vagy nem? S ha igen, s erre valóban őszintén tudsz magadnak felelni, teljesen mindegy, hogy mennyi művedet tartják jónak vagy rossznak. Én az írást hivatásként és küldetéséként fogom föl, nem művelek úgynevezett értéksemleges irodalmat, szeretném gyarapítani az olvasókat műveimen keresztül, bár borzadok mindenféle didaktizmustól. Az ember és a világ végtelenül összetett valóság. Miért írok én? Miért nem festek, varrok, betegeket gyógyítok, vagy egy bankban forgatom az ügyfelek pénzét? 2008-ban érkezett el valamilyen láthatatlan, kitapinthatatlan fordulópont. Engem nem skatulyázhatnak be, s ha mégis megkísérelné valaki, a következő írásomat olvasva már összeomlik teóriája. Elvetem a farizeizmust. Amellett, hogy életem szervesen Krisztus köré épül, s gyakorló katolikus vagyok, merek írni, akár a szexről is. Nem feminizmusból. Nem polgárpukkasztásból. Azt hiszem, azt a Szent Páli szabadságot érzem, mely túlmutat minden kicsinyes kategórián. A napokban elkészülő regényem, a Hedvig, valamilyen módon ezt a sokrétűséget próbálja fölmutatni. A boldogság kereséséről, belső vívódásokról, emberi kapcsolatokról írok benne. Hedvig őrlődik egy végzetes, tiltott szerelem, s a szerzetesi hivatás között. Mind a két út bejárható, nincs predestináció. De mi lesz Hedvig sorsa? Végleges választ persze nem akarok adni erre, de a regényből sok minden kiderül. Emellett írok egy novella-ciklust is, mely 12-13 erotikus, romantikus, szerelmes novellából fog állni, kicsit Krúdy Gyula világából merítve az ötletet, egy női Szindbádot formálva meg. A ciklus mindegyik darabjában Hedvig a főszereplő, de nem azonos a regényem Hedvigével. Sőt, a novellákon belül is hol szende szűz, hol hideg csábító, hol bánatos özvegy."
Forrás
Verset ír és oboázik
Kiss Judit Ágnest, a szókimondóan erotikus verseket író költőnő színvonalas weboldalon tárja elénk költészetét, de mit sem érnének a drága sorok, ha mindehhez nem tartozna egy sziporkázó személyiség, emberközeli és szeretetreméltó attitűd. Mágusnő, mint Karafiáth, csak valamivel visszafogottabb - mintha az előbb említett írónő negatívja lenne. Ami a művésznő auráját illeti - ha nem túl banális ez a szó - a személyes találkozások alkalmával azonnal elbűvöli leendő, vagy állandó olvasóját. Sokoldalú művész: egyszerre mozog otthonosan a színpadon táncosként, vagy színészként, és ha kell, gitárt ragad vagy oboázik.
Vágyat sugárzom? Védelemért eseng
kisgyermek énem? Ostoba álca csak.
Így játszik az, ki megtanulta:
meztelen önmaga úgyse kéne.
Ő is a divatos blogirodalom követője pedig eleinte attól tartott, mint minden művész: versei nem jók, ezért sokáig csak magának írogatott. Amikor úgy döntött, hogy legjobb verseivel felkeresi az irodalmi folyóiratokat, végre ösztönző visszajelzésre talált és elindult a karrier. Tanári múlttal és három diplomával ragad néha mikrofont, ha bandájával zenélni támad kedve. Verseinek zöme a konvencionális nemi szerepek köré épül, a női identitást kutatja, elsősorban az érzékiségen és a testiségen keresztül. Megjelent kötetei: Üdvtörténeti lexikon (2009), Szomor Veron: A keresztanya (2008), Nincs új üzenet (2007), Irgalmasvérnő (2006). Utóbbi verseskötete 2006-ban elnyerte az Artisjus Irodalmi Díjat is.
