Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Miért is van rosszkor, rossz helyen? Nos, minden hétköznap vetíti a királyi csatorna, ámde pontosan délután hat óra húszkor kezdődik. A másik két földi sugárzású csatornának pedig tíz perc múlva indul a híradója... és a mai válságos helyzetben aligha akad épeszű ember, aki beérné a TV1 későbbi információs blokkjával. Nyilvánvaló, hogy ezt a holtidőt akarták a Bojtár utca műsorfoldozói valamivel kitölteni, és úgy gondolták, erre a legalkalmasabb egy dél-koreai sorozat ismétlése lesz. Igen, a sztorit már láthattuk, vagy másfél éve, a kora délutáni órákban, az Elveszett Kontinuumban - ennek a szegény kis udvarhölgynek nincs szerencséje a magyar közszolgálati adóval, annyi szent. Szóval, aki nem a királyi csatorna elvakult rajongója, - már, ha akad ilyen élőlény a glóbuszon - az naponta maximum tíz percet lát belőle.
fotó: appleflorida.wordpress.com
Pedig alapjában véve semmivel sem gyengébb, mint bármelyik dél-amerikai szappanopera, sőt, a legtöbbjénél még különb is volna. Arról van ugyanis szó, hogy bár a cselekményszövés még a népmesei minimum szintjét sem éri el, ez ebben az esetben nem csoda. A kelet-ázsiai kultúrák korai prózája bizony tele van laza szövésű történetfüzérekkel, amiket csak a főszereplők személye tart össze úgy, ahogy. Aki nem hiszi, olvassa el a Szép asszonyok egy gazdag házban című kínai klasszikust, mely, mint az el is várható, szép asszonyokról és az ő magánéletükről szól különböző házakban. Ezek némelyike nyilvános. De elővehetjük a Gendzsi regényét, a Nyugati utazást, a Vízparti történetet - európai értelemben vett alaptörténetnek, szerkezetnek nyoma sincs. Nagy bajban lenne, aki röviden, pár mondatban szeretné elmesélni, miről szólnak. Tehát, ami Mexikóban hiba, az Ázsiában bizony nem az.
Nagyobb baj, hogy a nézők többsége még abban sem biztos, hogy Korea egyáltalán létezett-e a szöuli olimpia előtt. Persze, rajta van a térképen, csak éppen semmit sem tudunk róla. És közben hihetetlenül megsértődünk, ha egy amerikai kétségbe vonja Magyarország létezését, vagy azt hiszi, hogy nekünk egyáltalán nem volt történelmünk. Ha Franciaországban nem hiszik el, miszerint uniós tagállamok lennénk, vagy Angliában meglepődnek azon, hogy léteztek magyar királyok. Mégis, mit tudunk mi arról, ami tőlünk keletre fekszik? Igaz, ebből a sorozatból is főként annyit jegyzünk meg a balsorsú félsziget históriájából és környezettanából, hogy a koreaiaknak több szakálluk van, mint a kínaiaknak és a japánoknak együttvéve és időnként fátyolszövet kalpagot hordanak, mint a méhészek. Meg sokat verekszenek és főznek. Hát kérem, ez hiba. A koreai császárság igenis létezett, sok baja volt a belviszályokkal, még több a kínaiakkal, legtöbb a japánokkal. Az oroszokkal is hadilábon álltak, ami nem is csoda, hiszen a Koreai-félsziget túlságosan is jó helyen van - ideális flottatámaszpontok számára. Ezért van, hogy az odavalósiak ferde szemmel néznek minden szomszédjukra, sőt, mindenkire, aki négy macskánál nagyobb haderővel közelít a határaikhoz. Ezt a máig is csupán szünetelő koreai háború még tovább súlyosbította, most már egymást utálják a legjobban. Viszont minél messzebb él tőlük valaki, annál jobban szeretik, akárcsak mi, szóval rokon lelkek, biztos, hogy jóban lehetnénk velük. Mármint, ha ismernénk őket.
A mese balvégzetű nép zaklatott történelméről szól, rosszkor, rossz csatornán - igazán lovagiatlan dolog lenne, ha számon kérnénk rajta a drámai mélységet, a jellemábrázolást, a színészi eszköztárat. Majd, ha átteszik valami elfogadható időpontra.
De erre nem sok esély mutatkozik.
