Impulzív mediterrán vidéki ügynöknőnk elvegyült a Szigeten, hogy megnézze, milyen is Európa egyik legnagyobb fesztiválja. Becserkészte a Cöxpon Ambient Sátorkertet, elücsörgött egy darabig. Kicsit koncepciótlannak érezte a fellógatott szöveteket, de ezt minden él nélkül jegyezte meg.
Ezután elkeveredett egy olyan helyre, amit máig sem ért teljesen. Egy középkorú nő ült ott egy profi varrógéppel. Kérdezte tőlem: ez valami furcsa tradíció-e Magyarországon. Megnyugtattam, hogy igen, sőt higgye el, vannak ennél sokkal furcsábbak is.
Az afro–reggae–latin-negyed környékén is megfordult, várta, hogy karibi ritmusokba botlik, de inkább karibi árusok nyüzsögtek mindenfelé. Meg is jegyezte, milyen autentikus a magyar fesztiválélet.
Imádta viszont a francia akrobata-zsonglőröket, azt mondta, ott nagyon jó energiák uralkodtak, és a fellépők szerették, amit csinálnak.
Külön kiemelte a dalmát ügynöknő a berendezettlakás-színpadot, mint a mindenkori legfelfoghatatlanabb fesztiválhelyszínt, amely mégis működik. Ahányszor arra járt, a pecó mindig tele volt. Talán ők a látens exhibicionisták. Aki magára ismer a képen, kérjük, jelezze a hozzászólások között, hogy vannak-e ilyen irányú titkolt vagy felvállalt vágyai.
Megalkotta az úgynevezett VIP-elméletet. Ez nem más, mint:
– keríts körül egy bármilyen szar helyet,
– mondd azt, hogy oda csak az általad feljogosítottak léphetnek be,
– máris megy a bizniszed.
De ettől még nem jutott közelebb a jelenség megértéséhez. Mondjuk, elég maradi, szerinte egy jó helyhez nem árt valami, ami jó is benne. Úgy szubjektív.
Látott aztán egy dán szörfös gyereket, aki egy szörfdeszkán, a klasszik „bika” modern leszármazottján próbált egyensúlyozni. A produkciókat itt egy megmondóember vezette mikrofonnal. Rendes ember volt, angolul bemutatta a srácot a közönségnek, aztán magyarul alázta a bénázó külföldit. De legalább itt sokan röhögtek.
Ez az ember nagyon élvezte, amit csinált, bármit is gondoljanak róla…
Sziget-summa
Volt még egy kis esti koncert, a Placebo, azután ügynökünk átengedte a terepet a felkészültebb fesztiválozóknak. Összegzésül azt mondta, hogy az óriáscsecsebecse-piacban valahogy eltűnik a zene. Mindenki a pénzre hajt, a rengeteg árus elnyeli az embert. A Balaton Sound sokkal jobb – sommázza a végső ítéletet.
