Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Úgy meg ultrahiteles, ha mindezt Emma Thompson és Dustin Hoffman tolmácsolja Londonból.
Úgy hiszem, Emma Thompsonnak könnyű lehet.
Részint azért, mert kissé nagyra nőtt, jelen korunk szexideáljára a legkevésbé sem hasonlító angol színésznőként pontosan annyi esélye van egy Oscar-jelölésre, mint, mondjuk, a nála egy évtizeddel fiatalabb, bögyös Kate Winsletnek A felolvasónőben.
Részint azért könnyű, mert olyan képességei vannak, amelyek hatására te is úgy érzed, Emma éppen csak átugrott kicsit játszani Dustin Hoffmannal a Szerelem második látásra moziba, de bő másfél óra után, hazafelé majd beugrik hozzánk, lehuppan a konyhába, és végre dumálunk egy jót. Mert Emma Thompson ilyen. Első, második és sokadik látásra is megmarad civilnek a filmvásznon, de olyan civilnek, akinek elhiszed a játékot.
Tudod, hogy nem ő a kissé idősb és kissé szerelmes házvezetőnő a Napok romjaiban (1993) Anthony Hopkins mellett, tudod, hogy nem az Értelem és érzelem (1995) Elinorja, és teljesen biztos vagy benne, hogy ő nem lehet a Harry Potter és az azkabani fogolyban (2004) valamilyen varázslástan-professzor.
Ugyanakkor azt is tudod, hogy ez mind ő.
Ez lenne hát az a csoda, amit Emma nekünk ajándékoz a délutáni tea mellé, ücsörögve a saját konyhánkban, álmokat szőve párolgó teagőzbe, elhitetvén velünk, hogy az élet úgy teljes, ahogy mi éljük, akkor is, ha kissé krumpli formájú az orrunk, rövid a derekunk, és az olvasáshoz lassan szemüveg kell.
/Na, jó, az Igazából szerelemben (2003) mintha magát alakítaná Emma Thompson, ez teljesen hihető – gyerekek meg család meg kicsapongó férj, egy miniszterelnök testvér és a napi őrületek Angliában –, de a kivétel mindenképpen a szabályt erősíti./
A szerelem második látásra című, új moziban Emmát most az ugyancsak nagy komédiás Dustin Hoffmannal hozta össze a sors és az amerikai producer. Talán abból a megfontolásból, hogy a Londonban játszódó filmhez nem árt egy autentikus angol színésznő, mert egyébiránt a kasszasikert nyilván jobban hozná, mondjuk, fiatalabb korából Barbra Streisand vagy mostani kivitelében akár Sandra Bullock is. De szerencsénkre Thompson kellett, még úgy is, hogy kevés olyan kameraállás akadt, amelyből ne lenne oly nyilvánvaló, hogy Hoffmann vagy másfél fejjel alacsonyabb az új szerelemnél…
De mindegy, a film sikerén ez igazán nem változtat.
A történet – mint Emma mozitörténetei – teljesen hihető, átlagos és hétköznapi történet. Adott egy megfáradt, magányos, besavanyodott pali – ez lenne Hoffman –, aki a lánya esküvőjére utazik Londonba. De valahogy semmi nem úgy jön össze, ahogy elképzelte, marad, aki volt, magányos, besavanyodott stb.
Aztán a repülőtéri bárban felfedezi magának a könyvébe, telefonjába temetkezett nőt. Azért még egy Dustin Hoffmannak sem sikerül minden elsőre, a legkevésbé sem kelti fel hősnőnk érdeklődését. Sőt. De a folytatásban persze igen. Amikor is kiderül, hogy egy ötvenen túli művész annyi mindent mondhat még egy nála fiatalabb nőnek. Hogy van még mit megmutatni a világból, önmagáról másoknak, hogy még vele is megtörténhet a csoda.
Nem lesz könnyű film, ne számíts rá!
De arra igen, hogy két olyan színész játékát kapod ajándékba, amely feledteti a helyenként laposka forgatókönyv hibáit.
Tőlük igazán jó mozi ez az új darab.
Szerelem második látásra (Last chance Harvey), 2008
Amerikai–angol romantikus filmdráma
Bemutató: 2009. augusztus 6.
Főszereplők: Emma Thompson, Dustin Hoffman
Forgalmazza: Budapest Film
He ez bejött, nézd meg ezeket is:
Ugyan melyik nő ne kezdett volna fantáziálni egy másik kultúrából származó férfi láttán? | Szerelem a kenyai bozótok árnyékában
Amikor Szuad szülei rájönnek, hogy oda a család becsülete, megkérik legidősebb lányuk férjét, hogy ölje meg megrontott kislányukat – a lány azonban megmenekül és könyvet ír. | Majdnem halálos szerelem
