A történet a háború utáni Londonból indul, itt él Jean. Első látásra valóban nem több mint egy fiatal, egyedülálló lány, akinek váratlan örökség hull az ölébe.
Idősödő ügyvédjét azonban sok feladattal látja el már együttműködésük kezdetén. Az örökhagyó nagybácsi meglehetősen bizalmatlan volt a női nemmel, így szigorú feltételeket szabott végrendeletében. Az egyszerű hagyatéki eljárás helyett hosszú, egyre bensőségesebb kapcsolat alakul ki az idős férfi és a fiatal nő között.
Ügyvédünk a mesélő, az ő szemén keresztül elevenedik meg Jean Paget története, aki – mint a történet elején kiderül – háborús hős. A japán megszállás alatt Malájföldön a vezetésével élte túl nőkből és gyerekekből álló csapata a különös hadifogságot. Jean Malájföldről egy szerelem emlékével és a helyiek iránt érzett mély hálával tért haza. Ezért megy vissza örökségével hadifogsága színhelyére. Itt felgyorsulnak az események, a maláj partoktól Ausztráliába vezet az útja, kiderül, hogy öröksége nemcsak szerelmét, hanem vállalkozókedvét is feléleszti.
A legnagyobb szerencse, hogy amikor elér az olvasó erre a pontra, még hátravan legalább száz oldal a könyvből, és nem lehet letenni.
Miért különösen kedves nekem ez a több ezer kilométeren átívelő, romantikus kalandregény? Mert ez kivételesen egy olyan könyv, amely nem ér véget ott, hogy „és végre megtalálta, boldogan éltek, míg meg nem haltak”. Sőt, ott kezdődik el igazán…
Még több könyvajánló:
Twilight - Elfogyhat, mint az úhold?
A szószátyár francia nő szerelme
