Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Mai kattintásvadászat-paródiánk főhősével, Szent Lúciával igencsak meggyűlt a bajuk a keresztényüldözőknek.
Kevés egyházi ünnepnaphoz kötődik annyi népszokás és hiedelem világszerte, mint Szent Lúcia emléknapjához: elég csak a Luca-nap magyarországi hagyományait, a Luca-széket és a boszorkányok elleni védekezést említeni. A Luca-nap körüli kultusz valószínűleg onnan ered, hogy a Gergely-naptár bevezetése előtt ez a dátum, december 13. volt az év legrövidebb napja (és leghosszabb éjszakája). De ki volt Szent Lúcia, akinek nevét őrzi ez a misztikus nap?
Kultbait – ez a cikk meg mi a szösz?
Csak görgettél az információáradatban, és egyszerre megakadt a szemed ezen a címen? Elkapott a csúsztatás, a féligazság, beszippantott a botrány reménye? Nem vagy egyedül. Ennyi inger között már sokszor csak arra kapjuk fel a fejünket, ami igazán üt, ami kilóg a többi közül. Nem véletlenül van tele a net kattintásvadász címekkel, amik mögött általában semmi értékeset nem találsz, míg a tényleg alapos, minőségi tartalmak gyakran elvesznek a hírversenyben.
Nekünk fontos, hogy kapj is valamit az idődért, ahogy az is, hogy észrevedd, ha át akarnak vágni, hogy tudatosítsd, hogyan is érdemes felelősen fogyasztani az online írásokat. Így született meg új sorozatunk: napi kultúraadag, címében korunk ingerszintjéhez igazítva. Ez a kultbait.
Szent Lúcia ókori keresztény vértanú 283 körül született a szicíliai Siracusában, legendája szerint előkelő családból származott. Amikor édesanyja súlyos beteg lett, a lány elzarándokolt vele a Siracusától negyven mérföldnyire fekvő Cataniába, egy másik híres vértanú, Szent Ágota sírjához, hogy a gyógyulását kérjék. Az imának hála az asszony felgyógyult, lánya pedig hamarosan álmot látott, melyben megjelent Szent Ágota, és mint húgát szólította meg őt. Megkérdezte tőle, miért az idegenben lévő sírnál keresték a gyógyulást, mikor Lúcia a saját hitével is meggyógyíthatta volna az anyját. Megígérte neki, hogy szüzessége és szeretete jutalmaként ugyanolyan dicsőséget szerez majd Siracusának, mint ő szerzett Cataniának. Az álom hatására Lúcia szüzességet fogadott, anyja beleegyezett, hogy nem adja őt férjhez, hozományával pedig saját belátása szerint bánhat.
Ezen felbuzdulva a lány a szegényeknek adta a hozományt, de egy pogány ifjú – akinek állítólag korábban odaígérték Lúcia kezét – nem nézte jó szemmel a neki szánt vagyon „eltékozlását”. Amikor megkérdezte a lány dajkájától, mit jelentsen ez, az okos asszony így válaszolt: „A menyasszonyod talált egy igen értékes kincset, amelyet meg akar szerezni magának. Most eladja mindenét, hogy megvehesse.” A dühös kérő bosszúból bíróság elé hurcolta Lúciát, és megvádolta, hogy tiltott keresztény szertartásokat végez. Ítéletében a bíró arra kötelezte a lányt, hogy mutasson be áldozatot a pogány isteneknek, de miután Lúcia ezt megtagadta, a bíró – csakúgy, mint Szent Ágota esetében – parancsot adott rá, hogy vitessék nyilvánosházba az ellenszegülő lányt, azt gondolva, hogy meggyalázása majd kiűzi belőle az állítólagos Szentlelket. Csodák csodájára azonban Lúcia teste olyan nehéz lett, hogy az őrök képtelenek voltak elmozdítani a helyéről.
Ezután válogatott kínzásoknak vetették alá a lányt, de egyik sem tudott fájdalmat okozni neki. Végül a bíró parancsára karddal döfték át a torkát, de nem halt meg azonnal: átszúrt nyakkal még tanította a népet, és csak azután esett össze holtan, miután egy odasiető pap feladta neki az utolsó kenetet. A források nem említik, pontosan mikor történt az eset, de a hagyomány a Diocletianus-féle keresztényüldözés áldozataként tartja számon Lúciát, halálának időpontját 304. december 13-ra teszi. A szűz vértanút már az 5-6. században tisztelték, Ravennában mozaikkép készült róla és a korabeli misekönyvekbe is bekerült a neve. I. Honorius pápa a 7. században építtette Rómában a S. Lucia in Selce templomot.
A középkorban az egyik legkedveltebb szentnek számított, akinek alakját Dante is megörökítette. Védőszentje lett a szembetegségben szenvedőknek és a vakoknak (neve ugyanis a lux = fény szóból származik), a bűnbánó utcanőknek, valamint a földműveseknek, kézműveseknek és minden hegyes szerszámmal dolgozónak (varrónőknek, párnakészítőknek, stb.). Legendájáról számos képzőművészeti alkotás született, többek között Lorenzo Lotto és Caravaggio is készített festményt a témában. A Luca-nap nem csak idehaza számít jeles dátumnak, világszerte rengeteg néphagyomány kötődik hozzá: északon például gyertyával és koszorúval feldíszített Luca-menyasszonyok jelképezik ezt a napot. Svédországban hagyományosan ezen a héten tartják a Nobel-díj-átadó ünnepségeket, amelyek Alfred Nobel halálához, december 10-hez igazodnak, a zárónap, 13. reggelén gyertyás-koszorús Luca-lányok köszöntik az új Nobel-díjasokat. Ennek szintén a Lúcia név jelentéséhez van köze: északon, ahol rövidek a nappalok és zord a tél, az emberek mindennél jobban vágynak a fényre ilyenkor.
Tegnapi kultbaitünkben a modernista próza megteremtőjéről, a francia íróról, Gustave Flaubert-ről írtunk.
