Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Mai kattintásvadászat-paródiánk főhőse Fedák Sári, akinek a címben idézett életeseményei – a clickbait hagyományai szerint – nem függnek össze. Gyerekként, egy szembetegség következményeként kényszerült sötétben tölteni napjait, a fogadás pedig – egy anekdota szerint – arra vonatkozott, valóban abban a faluban él-e a híres színésznő, ahol az ÁVO tisztjei autójukkal áthajtottak.
A múlt század legnagyobb operettprimadonnája, Fedák Sári nevét ma a legtöbben ultikontraként ismerik, pedig a maga korában Európa-szerte ünnepelt sztár volt. Bár sohasem akart mást, mint mindenkinek tetszeni, először kommunista-, majd náciszimpatizánsként bélyegezték meg. Ma ünnepelné 141. születésnapját.
Fedák Sarolta Klára Mária néven született Beregszászon, 1879. október 26-án. Apja, dr. Fedák István Bereg vármegye tiszti főorvosa volt, ősei, rokonai között uradalmi tiszttartó és költő is volt, bátyja, ifjabb Fedák István városi rendőrkapitány lett. Gyerekként két súlyos betegségen is túlesett: ötévesen a szemét támadta meg kór, két évig elsötétített szobában kellett élnie, ahol édesanyja zongorajátékát hallgatta szórakozásként, nem sokkal később csonthártyagyulladást kapott, minek következtében amputálni kellett a jobb lábfejét.
Kultbait – ez a cikk meg mi a szösz?
Csak görgettél az információáradatban, és egyszerre megakadt a szemed ezen a címen? Elkapott a csúsztatás, a féligazság, beszippantott a botrány reménye? Nem vagy egyedül. Ennyi inger között már sokszor csak arra kapjuk fel a fejünket, ami igazán üt, ami kilóg a többi közül. Nem véletlenül van tele a net kattintásvadász címekkel, amik mögött általában semmi értékeset nem találsz, míg a tényleg alapos, minőségi tartalmak gyakran elvesznek a hírversenyben.
Nekünk fontos, hogy kapj is valamit az idődért, ahogy az is, hogy észrevedd, ha át akarnak vágni, hogy tudatosítsd, hogyan is érdemes felelősen fogyasztani az online írásokat. Így született meg új sorozatunk: napi kultúraadag, címében korunk ingerszintjéhez igazítva. Ez a kultbait.
A színház iránti rajongását tízéves korában ültette belé egy nálánál jóval idősebb ismerőse, Füzesséry Péter árvaszéki elnök. A hatvanas éveiben járó, agglegény hivatalnok ebédelni járt a Fedák családhoz – a kor szokásai szerint a módosabb famíliák így támogatták a kevésbé vagyonos köztisztviselőket –, és hamar összebarátkozott a kislánnyal. Gyakran vitte színházba, cirkuszba, biztatta, hogy tanuljon színészmesterséget, bontakoztassa ki tehetségét – halálakor pénzt is hagyott Sárira, akinek cserébe meg kellett ígérnie, hogy színi tanulmányokat fog folytatni, még akkor is, ha a szülei nem engedik és el kell szöknie hazulról.
Sári édesapja nem lelkesedett a lány színészi ambícióiért, különösen, mert a lány végigbukdácsolta az iskolát, és nem érdekelte különösebben a tanulás. A legenda szerint a későbbi primadonna egy véletlennek köszönheti karrierje első lépéseit: egy nap a kézbesítő véletlenül az apja által járatott konzervatív Budapesti Hírlap helyett a radikális Budapesti Naplót dobta be a Fedák család postaládájába, a tizenöt éves Sári pedig megpillantotta az újságban Rákosi Szidi színitanodájának hirdetését. A lány azonnal tollat ragadott és levelet írt „Szidi néninek”, melyben tudatta: személyében a jövő legnagyobb primadonnáját képezheti majd. A híres színész-tanárnak megtetszett ez az ambiciózus bemutatkozás és válaszolt a lelkes ifjú hölgy levelére: bár Sári még évekig nem hagyhatta el a szülői házat, hosszas levélváltás kezdődött közte és mentora között.
Az apa továbbra is ellenezte lánya színésznői ambícióit, azt tervezte, kérőt talál számára és mielőbb kiveri a fejből ezeket az ostoba ábrándokat. A tizennyolc éves Sári azonban túljárt szülei eszén: rábeszélt egy agg katonatisztet, hogy kérje meg a kezét, majd felháborodott apjának azt mondta, csak azzal a feltétellel mondja le az eljegyzést, ha Pestre utazhat színi tanulmányokat folytatni – ez természetesen visszautasíthatatlan ajánlat volt a kelepcébe csalt családfő számára. Az anekdota szerint miután Sári és édesanyja megérkeztek Budapestre, Rákosi Szidihez, az anya próbálta rábeszélni a színész-tanárt, utasítsa vissza Sári jelentkezését, „Szidi néni” azonban közölte, „ezt a lányt az Isten is színpadra teremtette”.
Fedák Sári 1899-ben sikerrel végezte el Rákosi Szidi iskoláját és még rögtön ebben az évben színpadra került, a Magyar Színházban a Gésák című darabban szerepelt kóristaként. A Népszínház ajánlatát visszautasítva Pozsonyba szerződött, nemsokára mégis visszatért Pestre, ahol a Népszínházban, a Király Színházban és a Vígszínházban is játszott – 1903-ban Huszka Jenő Aranyvirág című operettjének főszerepében aratott jelentős sikert, egy évvel később Kacsóh Pongrác daljátékában, a János vitézben alakította a címszerepet. A közönség alig hitt a szemének, mikor a fiatal primadonnahölgy férfijelmezben (melyet saját maga tervezett), János vitéz bő gatyájában, karikás ostorral a kezében jelent meg a színpadon. Az előadás hatalmas siker lett, Fedák több mint ötszázszor lépett fel Kukorica Jancsiként, a századik alkalommal Ady Endre rajongó sorokkal köszöntötte őt a Pesti Napló hasábjain. 1901-ben szerepelt az első magyar filmnek tartott A táncz című alkotásban is, ahol japán facipős táncot mutatott be.
Bár nem rendelkezett különösebben erőteljes énekhanggal, Fedák színpadi jelenléte egy csapásra leiskolázta a korszak többi primadonnáját. Az érzelgős, szende lányszerepek helyett merőben más figurát, a határozott, temperamentumos, talpraesett nő karakterét hozta a színpadon. Hat nyelven beszélt folyékonyan, ennek köszönhetően nemcsak idehaza, de Európa-szerte, Berlinben, Bécsben, Párizsban és Londonban is sikereket aratott. Az első világháború alatt Monarchia-ellenes nézeteket hangoztatott, a Tanácsköztársaság idején pedig üdvözölte a proletárdiktatúrát: a Filmhíradó is megörökítette, amint 1919 áprilisában a vöröskatona-toborzónapon lelkes tömegnek szaval és sétabotra kötött vörös zászlót lenget. Kun Béla bukása után ezt nem nézték jó szemmel, Bécsújhelyen a színésznőt börtönbe vetették, majd két évre Bécsbe „száműzték”.
Fedák szinte sosem volt szerelmes, egy alkalommal mégis szenvedélyes viszonyba keveredett, méghozzá Molnár Ferenccel. A népszerű drámaíróval még a világháború idején került össze, majd 1922-ben házassággal szentesítették kapcsolatukat: Molnár azonban nehéz természetű ember volt, aki gyakran nézett a pohár fenekére, durván viselkedett feleségével és állandóan féltékenykedett. Mégis ő volt, aki félrelépett: beleszeretett Darvas Lili színésznőbe, a szerelmi háromszögnek a pár válásával lett vége, mindössze háromévi házasság után.
A Horthy-korszakban a Fővárosi Operettszínház primadonnája volt, többször turnézott az Egyesült Államokban, ahol Az ötszáz éves magyar dal című előadóestjével, maga szervezte társulattal végigjárta a magyarok lakta városokat, az 1940-es évek elején az Új Magyar Színház vezető művésze volt. Homályos fogalmai voltak a politikáról, mégis belekeveredett a közéletbe: szülőföldje elcsatolása miatt irredenta nézeteket vallott, melyek a jobboldali mozgalmak felé terelték, csatlakozott a Gömbös Gyula nevével fémjelzett Nemzeti Egység Pártjához, a párt pestszentlőrinci női csoportjának elnökeként és képviselőjeként dolgozott. A második világháború alatt többször is nyilvánosan kifejezte a hitleri Németország melletti szimpátiáját, 1944-ben egy bécsi rádióadásban a háború folytatására buzdította a hallgatókat. A háború után a Népbíróság perbe fogta háborús uszítóként – ő mindvégig tagadta a vádakat, mint mondta: „ha én uszítottam volna, attól lett volna hangos fél Európa”.
A legtöbb ellene felhozott állítás – például hogy német tisztekkel barátkozott, a nyilas-hatalomátvétel napján (mikor valójában már nem is tartózkodott az országban) sírva fakadt örömében az öltözőben –, fiktívnek bizonyult. A bíróság mégis egy év börtönbüntetésre ítélte és eltiltotta a színészi hivatás gyakorlásától. Szabadulása után Nyáregyházára költözött, itt élt visszavonultan – mikor már épp berendezte és felújította kis házát, kiköltöztették és egy elhagyott, egyszobás házat adtak neki a falu végén. Kollégái, pályatársai segítettek neki, a tőlük kapott adományokból tudta szerényen fenntartani magát, esténként a madridi magyar rádió adását hallgatta, innen értesült róla, hogy Bajor Gizi öngyilkos lett budai villájában, Molnár Ferenc pedig műtét közben meghalt New Yorkban. A hatóságok néha ellátogattak a faluba, hogy ellenőrizzék őt, nem folytat-e gyanús tevékenységet: az egyik anekdota szerint mikor épp a boltba ment, megállt mellette egy ávós autó. A benne ülő tiszt megkérdezte: ebben a faluban lakik Fedák Sári? Mire ő igennel felelt, erre a tiszt odaszólt mellette ülő kollégájának: „Megnyertem a fogadást!”.
Hosszú mellőzés után 1954-ben a Déryné Színház igazgatója felkérte, játssza el Csíky Gergely színdarabja, A nagymama főszerepét. Ekkorra azonban már igen beteg volt, szervezete legyengült, nem léphetett színpadra többé. 1955. május 5-én hunyt el Budapesten, hetvenöt éves korában. Temetésén, melyre közadakozásból gyűjtötték össze a pénzt, kevesen vettek részt, de több egykori barátja, pályatársa, köztük Latabár Kálmán, Turay Ida és Mezey Mária is jelent volt.
A tegnapi kultbaitre nem haraptál rá? Pedig Országh Lászlóról derültek ki eddig nem ismert titkok. Most bepótolhatod.
