275 éve hunyt el Jonathan Swift, a szatíra mestere, aki metsző iróniával állította pellengérre kora angol társadalmát. A Gulliver utazásai szerzője többször került bajba írásai miatt, legtöbb művét ezért álnéven jelentette meg.
Jonathan Swift 1667. november 30-án született Dublinban, jómódú angol származású családban. Édesapja, id. Jonathan Swift ügyész és királyi hivatalnok két hónappal fia világra jötte előtt meghalt, ezért a későbbi írót özvegyen maradt anyja az apa testvéreinek segítségével nevelte. A gyerekként gyakran betegeskedő Jonathan – az utókor úgy véli, a fülzúgással és hallásvesztéssel járó Menière-betegségben szenvedett – jó iskolákba járhatott, köszönhetően a rokonok vagyonának és gondoskodásának. Tizennégy évesen felvették a dublini Trinity College-be, ahol baccalaureusi fokozatot szerzett bölcsésztudományokból. Magiszteri diplomájának megszerzésében a Dublinban kitört katolikus felkelés akadályozta meg, mely elől Swift egy távoli befolyásos rokon, Sir William Temple angliai birtokán keresett menedéket.
Kultbait – ez a cikk meg mi a szösz?
Csak görgettél az információáradatban, és egyszerre megakadt a szemed ezen a címen? Elkapott a csúsztatás, a féligazság, beszippantott a botrány reménye? Nem vagy egyedül. Ennyi inger között már sokszor csak arra kapjuk fel a fejünket, ami igazán üt, ami kilóg a többi közül. Nem véletlenül van tele a net kattintásvadász címekkel, amik mögött általában semmi értékeset nem találsz, míg a tényleg alapos, minőségi tartalmak gyakran elvesznek a hírversenyben.
Nekünk fontos, hogy kapj is valamit az idődért, ahogy az is, hogy észrevedd, ha át akarnak vágni, hogy tudatosítsd, hogyan is érdemes felelősen fogyasztani az online írásokat. Így született meg új sorozatunk: napi kultúraadag, címében korunk ingerszintjéhez igazítva. Ez a kultbait.
Temple személyi titkáraként bejáratos volt a nagytiszteletű államférfi hatalmas könyvtárába – itt szerezte műveltségének legnagyobb részét –, és rokona segítségével később Oxfordban letehette a magiszteri fokozatot, 1695-ben pedig az anglikán egyház papjává szenteltette magát. A Temple szolgálatában töltött tíz év alatt ismerkedett meg Esther Johnsonnal, munkaadója törvénytelen lányával. Habár a lány mindössze nyolcéves volt, mikor találkoztak, Swift azonnal beleszeretett és egész későbbi életében közel maradt hozzá, műveiben Stellának nevezte el. Kapcsolatukat csak évtizedekkel később, 1716-ban szentesítették házassággal. Hősünk nem volt azonban éppen a hűség mintaképe: felesége mellett párhuzamosan egy másik nővel, a Vanessának becézett Esther Vanhomrighgel is kapcsolatot tartott fenn, akinek fogalma sem volt róla, hogy imádottja házasember.
Swift első irodalmi próbálkozásai is a Temple szolgálatában töltött évek alatt születtek, többek között ő gondozta és adta ki munkaadója emlékiratait. Rokona halála után, 1699-ben Swift visszatért szülőhazájába, ahol új mecénás után nézett, ezért jelentkezett Berkeley gróf, az írországi főbíróság elnöke által meghirdetett titkári pozícióba, de mire megérkezett Dublinba, az állást elhappolták előle. Egyházi szolgálatba lépett, egy Dublintől harminc kilométerre lévő falucska gyülekezetének lett a lelkipásztora, közben folyamatosan részt vett az irodalmi és politikai életben, gyakran látogatott Londonba, ahol az előkelő szalonok állandó vendége volt. 1704-ben megjelent nyomtatásban két korábban írt szatirikus műve, a Hordómese és a Könyvek csatája. Előbbiben élesen kikelt az összes keresztény felekezet ellen, de korának minden politikai, művészi és tudományos torzulása ellen szót emelt. Ez a példátlan élességű kritika felhördülést keltett, különösen egyházi körökben – ami megmagyarázza, hogy szorgalma és tehetsége ellenére miért nem lett soha püspök Swiftből –, mások, mint Voltaire, örvendeztek rajta.
Swift kezdetben a whig párthoz hű irodalmi körökben mozgott, a tory párt hatalomra kerülése után mégis átállt az ő oldalukra – de nem köpönyegforgatásról volt szó: kül- és belpolitikai nézetei vitték át a torykhoz. Egy ideig az Examiner nevű tory lap szerkesztője volt, 1711-ben a toryk Franciaországgal kötendő béketervét támogató pamfletet írt A szövetségesek magatartása címmel. Szolgálataiért kinevezték a dublini Szent Patrik-székesegyház főesperesévé. I. György király 1714-es hatalomra jutása azonban katasztrófa volt a toryk számára, Swift is kiszorult a politikai életből, így Dublinba visszavonulva esperesi teendőivel foglalkozott. Néhány évvel később mégis feltámadt az alkotókedve: az írországi gazdasági-társadalmi helyzetet bíráló politikai pamfleteket írt a tőle megszokott szatirikus, polgárpukkasztó stílusban. Leghíresebb ezek közül a Szerény javaslat című írás, melyben a szegénység és a túlnépesedés felszámolására egyedi megoldást kínál: a nyomorban élő nagycsaládok csecsemőit meg kell vásárolni, felhizlalni, majd csemegeként eladni a gazdagok számára.
Ekkor kezdte el írni leghíresebb művét, a négy részből álló Gulliver utazásait: a fantasztikum eszközeit felhasználva Swift vérbeli parabolát alkotott, mely burkolt formában, a korszakban népszerű hajós kalandtörténetek paródiájába bújtatva bírálja a korszak angol politikáját, társadalmát és erkölcseit. Lemuel Gulliver hajóorvos hányattatásai során különösebbnél különösebb világokba téved: a miniatűr emberek által benépesített Lilliputba, az óriások országába, Brobdingnagba, a tudósok által uralt repülő szigetre, Laputába, majd az intelligens lovak, a Nyihahák földjére. Az élesebb szemű olvasók természetesen könnyen felismerték a különböző fantáziavilágokban a metsző és konkrét politikai-társadalmi kritikát. A törpék és az óriások földje az angol viszonyok gúnyképe, a filozófusok földje a tudomány szatírája, a józan ész kultuszának bírálata. Végül a Nyihahák földjén Gulliver teljesen kiábrándul az emberi fajból, undorítónak, mindennél alantasabbnak kezdi látni saját fajtáját.
Swift zseniális szatíráját az utókor – a számtalan feldolgozásnak is köszönhetően – gyakran csak leegyszerűsítve, gyerekmesévé alakítva ismerte meg. Pedig az eredeti mű egyáltalán nem gyerekeknek íródott. A szerző hírhedten polgárpukkasztó stílusban botránkoztatta meg korának erkölcscsőszeit. Lilliputban Gulliver úgy próbál megfékezni egy tűzvészt, hogy levizeli a lángra kapott palotát, az óriások földjén a gigászi udvarhölgyek keblén „lovagol” és undorodva írja le a belőlük kiáradó bűzöket, a tudósok országának lakói lelkesen kutatják és osztályozzák az emberi ürülék fajtáit. Utóbbi témában egyébként Swift a beszédes dr. Shit álnéven írt értekezést. Habár a szerzőnek az emberiségről alkotott ítélete igencsak lesújtó, a regényben mégis a pozitív emberi értékek állnak az értékrend csúcsán: a segítőkészség, az emberi méltóság, az észszerűség és az erkölcsi tisztaság.
Felesége 1728-as halála után Swift egyre jobban elzárkózott a nyilvánosságtól – egyesek szerint elmebaj tört rá, mások úgy vélik, a gyerekkora óta meglévő Menière-kór tünetei súlyosbodtak, megint mások Alzheimer-kórra gyanakodnak. 1739-ben még nagy ünnepséget tartottak a tiszteletére Dublinban, nem sokkal később azonban szélütés érte, részlegesen megbénult, és idővel hivatalos gondviselőket kellett kirendelni mellé, mert nem tudta ellátni magát. Hetvenhét évesen, 1745. október 19-én hunyt el egy utolsó, végzetes stroke következtében. A Szent Patrik-székesegyházban temették el, latin nyelvű sírfeliratát saját maga szövegezte: „Itt nyugszik Jonathan Swift, ahol a vad felháborodás nem marcangolhatja többé a szívét.”
A Gulliver utazásai kiváló filmes alapanyagnak bizonyult, bár a feldolgozások többsége inkább a kalandos és meseszerű elemekre helyezi a hangsúlyt, mintsem Swift metsző társadalomkritikájára. Érdekes módon – egy-két némafilmes és rövid animációs próbálkozást követően – a szovjet filmesek csaptak le az alapanyagra, bár kissé módosítva: az 1935-ös, élő szereplők és bábok kombinációjával készült Új Gulliverben egy ifjú úttörő téved a törpék országába, ahol fellázítja a jobbágyi sorban élő népet a király és a földesurak ellen. A világ túlsó felén, Hollywoodban Max és Dave Fleischer, az ún. rotoszkóp eljárás úttörői 1939-ben készítettek színes, egész estés animációs filmet a regény lilliputi részéből.
1960-ban a legendás trükkmester, Ray Harryhausen közreműködésével valósult meg az első teljes egészében élő szereplős adaptáció. 1977-ben Richard Harris főszereplésével készült brit moziváltozat, melyben a színészt rajzolt hátterekkel és figurákkal kombinálták. A Hallmark csatorna által 1996-ban gyártott kétrészes tévéfilmverzió máig a regényhez leghűségesebb feldolgozás (a főhőst itt Ted Danson személyesítette meg). Jóval kevésbé szöveghű a 2010-es, modernizált és komédiává átírt változat, melyben Jack Black többek között egy robottal kénytelen megküzdeni lilliputi tartózkodása alatt. A magyarok sem maradhattak ki a sorból: a Pirx kalandjaival híressé (hírhedtté?) vált videótrükkfilmes Rajnai András a Televíziós mesék felnőtteknek sorozatban mind a törpék, mind az óriások közé keveredett Gulliver történetét feldolgozta. Az irodalomban Karinthy Frigyes – Swift regényének magyar fordítója – Capillária és Utazás Faremidóba című műveiben folytatta, gondolta újra a 20. századra aktualizáltan a klasszikus történetet.
A Gulliver elemi hatása a tudományos-fantasztikus műfajra megkérdőjelezhetetlen: sci-fi szerzők nemzedékei használták Swift ihletésére a fantasztikum világát arra, hogy burkolt formában saját koruk visszásságairól és társadalmi kérdéseiről értekezzenek: elég csak a Star Trek-sorozatot és a belőle kinőtt tévés-mozis franchise-t említenünk.
A cikk az ajánló után folytatódik
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
Tegnapi kultbaitünkben a magyar irodalomban és a 20. századi történelemben kalandoztunk Déry Tibor segítségével.
