Felix Salten már több mint száz évvel a kultbaitsorozat előtt tudta, hogyan lehet egy írást igazán népszerűvé és olvasottá tenni.
A magyar származású osztrák Felix Salten a Bambi írójaként lett világhírű, de nem csak erdei állatokról írt. Kevesen tudják, de az egyik legbotrányosabbnak kikiáltott erotikus regény is az ő nevéhez fűződik.
Siegmund Salzmann néven született Pesten, 1869. szeptember 6-án, zsidó származású családban. Mindössze háromhetes volt, amikor a család kivándorolt Bécsbe (Ausztriában ugyanis a zsidók is elnyerhették a teljes állampolgárságot). Mivel apja anyagilag csődbe jutott, Felix gyerekkora szegénységben és nélkülözésben telt, alig járt iskolába, már korán munkába adták. Cselédként dolgozott, majd egy biztosítótársaság irodájában kapott állást. Szabadidejében verseket, novellákat írt, ezeket álnéven publikálta – a Felix Salten egy volt ezek közül. 1887-től újságíróként dolgozott, főként irodalmi és színikritikákat írt, később szerkesztő is volt. Csatlakozott a Bécsi Körhöz, melynek tagja volt többek között Lehár Ferenc, Herzl Tivadar, Karl Kraus és Hugo von Hofmannstahl. 1900-ban publikálta első, rövid történetekből álló kötetét, a következő évben pedig megalapította Bécs első, rövid életű irodalmi kabaréját. Feleségül vette Ottilie Metzeles színésznőt, akivel két gyerekük született.
Kultbait – ez a cikk meg mi a szösz?
Csak görgettél az információáradatban, és egyszerre megakadt a szemed ezen a címen? Elkapott a csúsztatás, a féligazság, beszippantott a botrány reménye? Nem vagy egyedül. Ennyi inger között már sokszor csak arra kapjuk fel a fejünket, ami igazán üt, ami kilóg a többi közül. Nem véletlenül van tele a net kattintásvadász címekkel, amik mögött általában semmi értékeset nem találsz, míg a tényleg alapos, minőségi tartalmak gyakran elvesznek a hírversenyben.
Nekünk fontos, hogy kapj is valamit az idődért, ahogy az is, hogy észrevedd, ha át akarnak vágni, hogy tudatosítsd, hogyan is érdemes felelősen fogyasztani az online írásokat. Így született meg új sorozatunk: napi kultúraadag, címében korunk ingerszintjéhez igazítva. Ez a kultbait.
Miután sokáig csak elutasításban volt része, 1902-ben megjelent, Émile Zoláról írt nekrológja végre elhozta neki a szélesebb körű ismertséget. Otthagyhatta állását, és teljes idejét az írásnak szentelhette. Később egy másik nekrológja is ismert lett, melyben halála után – nem alaptalanul – antiszemita demagógnak nevezte Bécs népszerű keresztényszociális polgármesterét, Karl Luegert. 1906-ban név nélkül jelentette meg Josefine Mutzenbacher avagy Egy kis bécsi kurva emlékezései című erotikus regényét. A könyvet ma a pornográf irodalom klasszikusaként tartják számon, a maga korában – természetesen – óriási botrányt kavart. Nem véletlenül: a gyerekkori szexualitástól a csoportos szexen keresztül a szadomazó játékokig és a testvérek közötti aktusig mindenféle „erkölcstelenség” megtalálható benne. A botránynak és a sikamlós témának köszönhetően bestseller lett Salten regénye, számos nyelvre lefordították, magyarul is megjelent. Ausztriában a hatóságok tiltólistára tették, melyről csak 1971-ben került le. A történetnek két folytatása is megjelent, ezeket már nem Salten írta. A botránykönyv több színpadi és filmes adaptációt is megért, az NSZK-ban a ’70-es évektől kezdve tizenegy részes erotikus filmsorozat készült többé-kevésbé Salten művére támaszkodva.
Salten szinte évente jelentetett meg egy újabb kötetet, ezek többségét hamar elfeledték. Az igazi világhírt 1926-ban publikált regénye, a Bambi hozta el számára. A könyv ötletét egy Alpokban tett kirándulás adta: a történetben a szerző egy őz életét mutatja be születésétől felnőtté válásáig. A Bambi név az olasz bambino („kisgyerek”) szóból ered.
Salten valósághűen mutatja be a természetet, az erdei állatok életét, a rájuk leselkedő veszélyeket és a vadászó ember kegyetlenségét. A szívfacsaró történet hamar népszerű lett, a fordítások révén világszerte kedvelt olvasmánya lett gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt. Sokan sokféleképp értelmezték, gyerekkönyvtől kezdve a politikai paraboláig. A Bambi angol fordítását Thomas Mann ajánlotta Walt Disney figyelmébe, aki 1942-ben készített – nagy sikert aratott és máig klasszikusnak számító – rajzfilmet a regényből. Salten azonban, aki 1933-ban eladta a könyv jogait, egyetlen fillért sem kapott a film után. Könyvének sikerét ő is igyekezett persze meglovagolni: 1940-ben Bambi gyermekei címmel megírta a történet folytatását, és több más, állatokról szóló népszerű regényt is írt (Renni – Egy szanitéckutya története, Perri – Egy mókus regénye, Hopsz és társa).
A nácizmus térhódítása miatt Ausztriában is kiszorultak a közéletből a zsidó származású művészek, értelmiségiek. 1936-ban a Német Birodalomban indexre tették Salten műveit, két évvel később, az Anschluss után az író elhagyta hazáját, és családjával Svájcba települt. Zürichben érte a halál 1945. október 8-án. Az egykor népszerű író haláláról Németországban csak négy évvel később, születésének nyolcvanadik évfordulóján emlékeztek meg.
Tegnapi kultbaitünkben fényűzés és a pompa legnagyobb kedvelőjéről, a Napkirályról írtunk:
