Caligula, az „őrült császár” kevesebb mint négy évig állt a Római Birodalom élén, uralkodása mégis a történelem legdurvább horrorsztorijai közé tartozik.
Kultbait – ez a cikk meg mi a szösz?
Csak görgettél az információáradatban, és egyszerre megakadt a szemed ezen a címen? Elkapott a csúsztatás, a féligazság, beszippantott a botrány reménye? Nem vagy egyedül. Ennyi inger között már sokszor csak arra kapjuk fel a fejünket, ami igazán üt, ami kilóg a többi közül. Nem véletlenül van tele a net kattintásvadász címekkel, amik mögött általában semmi értékeset nem találsz, míg a tényleg alapos, minőségi tartalmak gyakran elvesznek a hírversenyben.
Nekünk fontos, hogy kapj is valamit az idődért, ahogy az is, hogy észrevedd, ha át akarnak vágni, hogy tudatosítsd, hogyan is érdemes felelősen fogyasztani az online írásokat. Így született meg új sorozatunk: napi kultúraadag, címében korunk ingerszintjéhez igazítva. Ez a kultbait.
A Római Birodalom harmadik császára, teljes uralkodói nevén Gaius Julius Caesar Augustus Germanicus Kr. u. 12. augusztus 31-én Antiumban látta meg a napvilágot. Édesapja, Germanicus a korszak egyik legkiválóbb és legnépszerűbb hadvezére, a későbbi Claudius császár testvére volt. Édesanyja, Agrippina Augustus császár unokája, Tiberius császár rokona volt. Caius gyerekként sok időt töltött apja táborában, elkísérte őt hadjárataira Germania, majd Syria provinciákba. A táborban viselt, gyerekméretű katonai csizmája (caliga) miatt ragasztották rá a legionáriusok a Caligula („Csizmácska”) gúnynevet. Szigorú katonai nevelést kapott, arra tanították, hogy az egyetlen nevelési eszköz a kemény fegyelem.
A leendő uralkodó élete hétéves korában vett váratlan fordulatot, mikor – vélhetően a hatalmát féltő Tiberius császár utasítására – megmérgezték édesapját. A család ettől fogva állandó félelemben élt – a császár idővel Caligula édesanyját és testvéreit is száműzetésbe vagy börtönbe küldte. Később Tiberius mégis változtatott szándékán. 31-ben magához hívta Caligulát Capri szigetére – ahol az idős uralkodó utolsó évtizedeit töltötte, a történetírók szerint válogatott perverziókban lelve élvezetet –, és hat éven át protezsáltjaként látta vendégül. A császár idővel quaestorrá nevezte ki fiatal rokonát, és unokájával, Gemellusszal együtt a trón örökösévé nyilvánította. Az idős Tiberius 37 márciusában meghalt, így Caligula előtt megnyílt az út az uralkodás felé. Az ambiciózus fiatalembert a praetorianus gárda parancsnoka, Naevius Sutorius Macro támogatta, segítségével Caligula könnyedén és egyedüli uralkodóként szerezte meg a hatalmat.
Az ifjú császárra kezdetben rávetült apja népszerűsége – Rómába visszatérve ünneplő tömegek fogadták Caligulát. Ő maga is népszerű intézkedéseket hozott: nagylelkű pénzbeli segélyeket osztott a rászorulóknak és a katonáknak, csökkentette az adókat, véget vetett a Tiberius alatt indított felségárulási pereknek, újra bevezette a magisztrátusi választási rendszert, a senatushoz intézett első beszédében pedig elítélte elődjét és ígéretet tett rá, hogy jobban fog kormányozni nála. A népszerűség azonban hamar a fejébe szállt – amint trónra lépett, a népre támaszkodva megszilárdította hatalmát és kíméletlenül leszámolt mindazokkal, akik veszélyeztethették egyeduralmát. Riválisát, Gemellust és pártfogóját, Macrót egyaránt a halálba küldte. A nép bizalma és szeretete azonban töretlennek bizonyult.
Ugyanakkor az új császár nagyszabású, fényűző építkezésekbe is fogott, melyek hamar felemésztették a kincstár vagyonát. Befejeztette Augustus templomát és Pompeius színházát, két vízvezetéket, pontonhidat és új utakat építtetett, saját palotáját is kibővíttette és úszó kéjlakot emeltetett magának a Nemi-tavon. A Tiberius által ráhagyott vagyont alig egy év alatt felemésztették az esztelen költekezések. A bevételek növelése érdekében Caligula visszatért elődje módszereihez – felségárulási pereket indított, hogy elkobozhassa a gazdag patríciuscsaládok vagyonát, új adókat vetett ki, és a hadizsákmányokból is részesedést követelt a kincstárnak. A kezdeti jó uralkodást hamarosan felváltotta a despotikus önkény és a nyílt erőszak.
Trónra lépése után nyolc hónappal történt a radikális fordulat Caligula uralkodásában. A történetírók – Suetonius, Tacitus és mások – szerint a császár elméje egy betegség folytán elborult. Az „őrült Caligula” toposz azóta is közismert, de nem tudni, vajon mennyi igazság rejlik benne. Akár ténylegesen elmebeteg volt, akár csak a hatalom részegítette meg, a császár hatalmi hóbortja nem ismert határokat. Önmagát istennek tartotta, azt állította, hogy Jupiterrel és Szelénével, a Hold istennőjével tart mindennapos megbeszéléseket, ennek megfelelően elvárta, hogy istenként tiszteljék és bánjanak vele. Saját nővéreivel, Agrippinával, Drusillával és Julia Livillával élt vérfertőző kapcsolatban. Habár iskolázott és tanult ifjú volt, legszívesebben gladiátorok és cirkuszi kocsisok társaságában időzött. Mindennapos látogatója volt a városszéli kocsmáknak, ahol női ruhában és parókában, fiatal prostituáltak társaságában jelent meg a katonák asztalánál. Előszeretettel csábította el mások feleségét is, szerelmi hódításaival gyakran büszkélkedett. Vérfertőző kapcsolatai és alkalmi szeretői mellett négy feleséget is „elfogyasztott”. Az elbeszélések szerint mindnyájan rendkívül csinos külsejű és férjük szeszélye folytán rövid életű hölgyek voltak.
A kezdeti ígéretek ellenére semmibe vette és korlátozta a senatust, folyamatosan éreztette a senatorokkal, hogy ő a hatalom egyedüli birtokosa. Az egész birodalomban hajtóvadászatot rendezett az ellene szervezkedő állítólagos összeesküvők ellen. A Caligulával kapcsolatos leghíresebb történet, miszerint lovának, Incitatusnak consuli címet adományozott. Azt már kevesebben tudják, hogy ezzel a senatus tekintélyét kívánta kigúnyolni, lejáratni. Imádta a gladiátorjátékokat, nézőként kedvét lelte a vérengzésben, olykor a legtekintélyesebb római családok tagjait kényszerítette rá, hogy az arénában életre-halálra küzdjenek egymással vagy épp a vadállatokkal. Az egyik gladiátorviadal szünetében a nézők egy részét lehajtatta a küzdőtérre, ahol szétmarcangolták őket az oroszlánok. Mint mondta, unatkozott, és éppen nem álltak rendelkezésére rabszolgák erre a „feladatra”. Egy másik elbeszélés szerint mikor a marhahús ára felment, a börtönlakókkal kezdte etetni vadállatait.
Amikor egy ízben megbetegedett, egyik lojális híve ígéretet tett az isteneknek, hogy saját életét ajánlja fel a császár életéért cserébe. Felgyógyulva, Caligula ragaszkodott hozzá, hogy barátja megtartsa az ígéretét, vagyis öngyilkos legyen. Suetonius egy olyan esetről is beszámolt, amikor a császár végignézette egy apával a fia kivégzését, majd meghívta őt magához vacsorázni. Caligula szintén híres volt arról, hogy értelmetlen hadgyakorlatokat rendezett és abszurd utasításokat adott a katonáinak. Megpróbált Britanniába terjeszkedni, de miután a hadjárat kudarcot vallott, úgy vélte, megalázó lenne győzelem nélkül visszatérni Rómába. Ezért hadat üzent Neptun tengeristennek, a katonáknak pedig megparancsolta, hogy ostorozzák meg az Atlanti-óceánt, végül hadizsákmányként kagylókat, csigákat vitt haza.
A cikk az ajánló után folytatódik
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
Nem csoda, hogy Caligula zsarnoki uralmát és őrültségeit, a kicsapongásokat és a minden pénzt felemésztő építkezéseket hamar megunták a rómaiak. Saját testőrsége, a praetorianus gárda szervezett összeesküvést ellene. 41. január 24-én, az Augustus tiszteletére rendezett játékok alatt preatorianusok kisebb csoportja – Cassius Chaerea vezetésével – rátámadt a császárra és tőrszúrásokkal végzett a mindössze huszonnyolc éves uralkodóval. A gyilkosság motivációját a különböző források másként írják le. Egyesek szerint Chaereának elege volt belőle, hogy Caligula folyamatosan gúnyolta, megalázta őt, mások úgy vélik, a merénylet hátterében a senatus állhatott. Caligula halála után a praetorianus gárda vérengzésbe kezdett a városban, a császár utolsó feleségét és lányát is meggyilkolták. A senatus a káoszt arra próbálta használni, hogy visszaállítsák a köztársaságot, de a nyers erővel szemben tehetetlennek bizonyultak. A praetorianusok Caligula nagybátyját, a csekély értelműként számontartott Claudiust emelték trónra, azt remélve, az új császárt könnyű lesz irányítani. Claudius tizenhárom éves uralkodása nyugalmat hozott Róma számára, őt azonban egy még förtelmesebb zsarnok, Nero követte a hatalomban.
Az „őrült császár” botrányokkal tarkított életét többször is feldolgozták színpadon és filmben egyaránt. Jól ismert Albert Camus 1938-as Caligula című darabja, mely máig gyakran szerepel a színházak műsorán világszerte. Filmben az 1953-as, színes-szélesvásznú történelmi eposz, A palást és egy évvel később folytatása, a Demetrius és a gladiátorok cselekményében jelenik meg a perverz, zsarnok császár figurája, Jay Robinson alakításában. A leghíresebb – vagy inkább leghírhedtebb – Caligula-film azonban Tinto Brass 1979-es alkotása, melyben Malcolm McDowell játszotta a címszerepet. Bob Guccione producer a stáb és a színészek tudta nélkül éjszakánként pornójeleneteket forgatott a filmhez, melyeket beletett a végső változatba. A rendező és a producer ezen úgy összekapott, hogy vitájukat évekig húzódó per követte. A Caligulát – melyet számos országban megvágtak vagy betiltottak – azóta is a filmtörténet egyik legbotrányosabb alkotásaként tartják számon.
Tegnapi kultbaitünkben Reményik Sándorról, a két világháború között alkotó erdélyi költő életéről olvashatsz.
