Mai kattintásvadászat-paródiánkban a magyar forint születésére emlékezünk.
Ma ünnepli születésnapját a magyar forint – az új pénzt 1946. augusztus 1-én vezették be a rekordot döntő hiperinfláció megfékezésére. A nyomtatáshoz a papírt a franciák és a finnek adták, a fedezetet az amerikaiaktól visszakerült aranytartalék.
Az 1927-ben bevezetett pengő sokáig a világ egyik legstabilabb valutájának számított, 1944-ben azonban a háborús pusztítás kezdte megtépázni a magyar fizetőeszközt. Az év végére a pengő értéke már csak az 1938-as szint huszonhatod része volt. 1945 tavaszán a háborúban vesztes, megtépázott, szétbombázott ország gazdasága romokban hevert. Tömeges volt a munkaerőhiány, rengeteg pénzt emésztett fel az azonnal megkezdett újjáépítés és a győzteseknek fizetendő jóvátétel. Nem csoda, hogy a pengő értéke villámsebesen romlott: nyáron már olyan tempóban értéktelenedett a magyar pénz, hogy tizenöt óránként duplázódtak az árak. Virágzott a cserekereskedelem, a lopások, betörések miatt megromlott a közbiztonság. A legjobban a vidéki parasztság járt, akik batyukkal utaztak a városokba, hogy az általuk termelt élelmiszereket ékszerekre, ruhákra, értékes étkészletre cseréljék.
Kultbait – ez a cikk meg mi a szösz?
Csak görgettél az információáradatban, és egyszerre megakadt a szemed ezen a címen? Elkapott a csúsztatás, a féligazság, beszippantott a botrány reménye? Nem vagy egyedül. Ennyi inger között már sokszor csak arra kapjuk fel a fejünket, ami igazán üt, ami kilóg a többi közül. Nem véletlenül van tele a net kattintásvadász címekkel, amik mögött általában semmi értékeset nem találsz, míg a tényleg alapos, minőségi tartalmak gyakran elvesznek a hírversenyben.
Nekünk fontos, hogy kapj is valamit az idődért, ahogy az is, hogy észrevedd, ha át akarnak vágni, hogy tudatosítsd, hogyan is érdemes felelősen fogyasztani az online írásokat. Így született meg új sorozatunk: napi kultúraadag, címében korunk ingerszintjéhez igazítva. Ez a kultbait.
A tizenhárom hónapon át tartó hiperinfláció máig világrekordnak számít (2008-ban a zimbabwei dollár inflációja megközelítette, de nem múlta felül a magyar pengő elértéktelenedését). 1945 tavaszán még az ezer, ősszel már a százezer pengős bankjegy volt a legnagyobb forgalomban lévő címlet. Hamarosan következett a millpengő, majd a billpengő, végül az adópengő, melyet eredetileg csak adófizetésre szántak, később rendes fizetőeszközzé vált. Egy adópengő kétezer trillió pengőt ért. Elkészült a világtörténelem legnagyobb értékű papírpénze, az egymilliárd billpengő is, de ez végül nem került forgalomba. A csúcson, 1946 júniusában egy kiló kenyér 5,85 milliárd pengőbe került.
Az átmeneti megoldások kudarcát látva a koalíciós kormány már 1945 őszén úgy döntött, hogy a helyzet stabilizálásának érdekében új valutát vezet be. Az új pénznem elnevezésére több ötlet is született. A tallér nevet azért vetették el, mert túlságosan hasonlított a dollárra, a máriást pedig a vallásos kötődés miatt vétózták meg. Végül a forint mellett döntöttek, mely Károly Róbert aranypénze után kapta a nevét. A váltópénz elnevezésénél megtartották a pengő váltópénze, a fillér nevét (egy forint száz fillért ért). Az új fizetőeszköz bevezetését alapos gazdasági tervezőmunka előzte meg. A kormányon lévő négy párt (a kommunisták, a szociáldemokraták, a kisgazdák és a Parasztpárt) képviselői megállapították az értékálló pénz megteremtésének bér-, adó-, államháztartási és árfeltételeit. A Magyar Kommunista Párt propagandájában igyekezett saját magának tulajdonítani az új valuta bevezetésének érdemét, Rákosi Mátyás államminisztert „a forint atyjának” titulálták. Ebben volt igazság, a kezdeményezés tényleg a kommunistáktól származott, azonban a tervezésben rengeteg szakember vett részt. Fontos szerepe volt például Varga István közgazdásznak, aki a Horthy-korszakban a gazdasági kutatóintézet vezetőjeként tevékenykedett.
Az Állami Pénzverő már 1945 októberében megbízást kapott az új pénzek elkészítésére, de több helyütt is akadályba ütközött. Különösen az alapanyagok beszerzése volt nehézkes. A verőtövek anyagát adó nemesacélra a Kossuth-híd építésénél volt szükség, ezért a kilőtt harckocsik tengelyét szerelték ki és darabolták fel. A bankjegyek nyomtatásához használt papírt elhasználták a tonnaszámra gyártott pengőkhöz, ezért Franciaországból és Finnországból kellett utánpótlást vásárolni. A forint bevezetésének hivatalos dátumát, augusztus 1-jét jó előre kihirdették. Az időpontot a mezőgazdasághoz igazították: úgy számoltak, hogy augusztus elejére a gabonatermést már betakarítják, és a gazdák az új, stabil valutában kaphatják meg annak ellenértékét. Az új pénz váltóértékét a háború előtti árakhoz igazították, egy mázsa búza negyven forintot ért. Törvényben rendelkeztek a pengő átváltásáról is: egy forint 200 millió aranypengőnek és 400 ezer kvadrilió papírpengőnek felelt meg. A régi pénzt nem váltották vissza: a sok-sok kidobott pengős bankjegyet az utcán söpörték össze.
Az új, értékálló pénz fedezetét a Magyar Nemzeti Bank huszonnyolc tonnányi aranytartaléka adta. A nyilasok által 1945 elején nyugatra menekített magyar aranyat az amerikai hadsereg 1946. augusztus 6-án szolgáltatta vissza. A forint értékét az aranyhoz viszonyítva állapították meg: egy forint 0.0757575 gramm aranynak felelt meg, egy kilogramm arany 13 210 forintot ért. Az új valuta értékének megőrzéséhez stabilizálni kellett az államháztartást. Eredetileg felvetődött, hogy a kormány külföldi kölcsönt igényel, de ezt végül elvetették és a saját erőre, gazdasági fejlődésre alapoztak. Az államháztartást és a költségvetési kiadásokat korlátok közé szorították és a béreket is jelentősen csökkentették. Mivel a belügyminisztérium ekkor már a Kommunista Párt kezében volt, utóbbit politikai alapon hajtották végre. A fizetések átlagosan ötven százalékkal lettek alacsonyabbak az 1938-as szinthez képest, de a jobb helyzetben lévő rétegek bérét 60-70, a munkásokét 30-40 százalékkal csökkentették.
A pénzromlás elkerülése érdekében az új pénzt csak fokozatosan, a gazdasághoz igazodva hozták forgalomba. Kezdetben 2, 10 és 20 filléres, 1, 2 és 5 forintos érmék készültek, papírpénzből pedig 10 és 100 forintos került forgalomba, melyek az alapanyaghiány miatt olcsó papírra, ofszetnyomással készültek. Az említett finn és francia segítségnek hála a következő évben már elkezdődhetett az új, jobb minőségű 10, 20 és 100 forintos bankjegyek gyártása. 1951-ben bevezették az 50 forintos címletet is, melyet 1970-ben az 500 forintos követett. A pénzen kezdetben a koalíciós időkben használt Kossuth-címer volt látható, melyet 1949-ben, a kommunista átvételt követően az ún. Rákosi-címerre cseréltek, ezt 1956-tól a rendszerváltásig használt Kádár-címer váltotta. Az aranyalapú forint sokáig stabil maradt, csak a ’70-es években, az olajválság idején kezdett megingani az értéke. 1983-ban jelent meg az 1000 forintos, 1990-ben az 5000 forintos, 1997-ben a 10 ezer forintos, 2001-ben pedig a 20 ezer forintos bankjegy. A fillért 1999-ben kivonták a használatból.
A bankjegyeken eredetileg Petőfi Sándor (10 forintos), Dózsa György (20 forintos) és Kossuth Lajos (100 forintos) arcképe volt látható, őket követte II. Rákóczi Ferenc (50 forintos), Ady Endre (500 forintos), Bartók Béla (1000 forintos – a szlengben „a zöld ezres”, illetve a „bélás”) és Széchenyi István (5000 forintos). 1997 és 1999 között lecserélték az akkor már fél évszázada forgalomban lévő bankjegysorozatot. Az új pénzeken Károly Róbert (200 forint), Rákóczi (500 forint), Mátyás király (1000 forint), Bethlen Gábor (2000 forint), Széchenyi (5000 forint), Szent István király (10 ezer forint) és Deák Ferenc (20 ezer forint) látható. A kétszáz forintos címletet 2009-ben bevonták, helyette érmével lehet fizetni. 2014 és 2019 között a Magyar Nemzeti Bank ismét lecserélte a bankjegyeket: az új pénz alakjai megegyeznek a korábbiéval, a színvilág, a kisebb motívumok és a biztonsági elemek tekintetében azonban teljesen új dizájnt kaptak.
A rendszerváltás óta szokás különleges alkalmakra, évfordulókra emlékbankjegyeket kibocsátani. 2000-ben az államalapítás millenniumára készült egy különleges 2000 forintos, melyből 300 ezer darabot gyártottak. 2006-ban az 1956-os forradalom ötvenedik évfordulójára különleges 500 forintost adtak ki, melynek hátoldalán a sárospataki vár helyett az Országház látható a forradalmat jelképező lyukas zászlóval. A forintot természetesen sokszor próbálták hamisítani is. Az egyik leghírhedtebb – és legviccesebb – eset 2008-ban történt, amikor egy idős férfit két darab 54 ezer forintos bankjeggyel vertek át a Jász-Nagykun-Szolnok megyei Kétpón. Az elkövető – egy tizenhét éves fiatalember – vallomása szerint a helyi szeméttelepen találta a nem létező címletű bankókat, melyekkel három birka árát fizette ki az idős károsultnak. Amaz csak akkor tudta meg a csalást, mikor a postán – ahová beváltani ment a pénzt – közölték vele, hogy 54 ezer forintos címlet nem létezik.
Tegnapi kultbaitünkben a francia mozi egyik nagy nevettetőjére emlékeztünk, aki itthon is közszeretetnek örvendett:
