Szerelem és más drogok

- Azt hiszem itt az ideje, hogy elmenj. -Elvörösödött.

- Még nem, Charlie. Még nincs itt az ideje. Ne küldj el.

- Megnehezíted nekem a dolgot. Folyton úgy teszel, mintha meg tudnék csinálni és érteni mindenfélét, ami most már magas nekem. Hajszolsz! (...)

- Charlie...

- Hagyj békén. Nem vagyok önmagam. Szétesem és nem akarom, hogy végignézd.

Erre sírva fakadt. Délután összecsomagolt, és elment. A lakás most csendes és üres.

(részlet: Daniel Keyes: Virágot Algernoonnak c. regényéből)

Tari Annamária

Pszichoterapeuta, pszichoanalitikus kandidátus. Első diplomáját gyógypedagógusként szerezte, majd az ELTE pszichológia szakán végzett. Klinikai szakpszichológusi és pszichoterapeuta szakvizsgát tett. Fiatalkori álmát váltotta valóra akkor, amikor pszichológusként kezdett dolgozni, és szakterületének a pszichoanalízist választotta. A nagyközönség először az MTV Repeta című magazinműsorában ismerhette meg mint tanácsadót. Majd a közszolgálati televízióknak, a VIVA zenecsatornának, az RTL-nek és a Magyar Rádiónak köszönhetően nevét határon innen és túl sokan megismerhették. Rendszeresen publikál. Első könyve 2003-ban jelent meg Intim szféra címmel, melyben a 17–25 éves korosztály problematikájával foglalkozik. Tavaly látott napvilágot a Sejtem című kötet, melyben a rákos betegek pszichés problémáinak kezeléséről olvashatunk. Számos publikációját olvashatjuk weboldalán, a www.tariannamaria.hun. Egyebek mellett olyan témákról: mint például a munkaalkoholizmus, a blogolás vagy éppen az étkezési zavarok. Tari Annamária a pszichoterápia mellett kommunikációs és médiatréningekkel és oktatással is foglalkozik. A facebookon is.

Ki a jó ember?

Aki megmarad egy súlyos beteg mellett? Vagy aki elmenekül, mert képtelen lenne érzelmeit kordában tartani és nem akarja megbántani a másikat? Aki lényegében ezzel bevallja, hogy nincs ereje azokhoz a nehézségekhez, amik elé vétlenül került?

Ezek olyan kérdései az életnek, amit nehéz érzelmek nélkül végiggondolni. Mindenképpen letesszük a voksot valamelyik oldalra, amikor érteni próbáljuk mások döntéseit.

A Szerelem és más drogok című filmben nagyon szép példát látunk. Két – a kötődéstől más okok folytán menekülő - ember találkozik egymással, és az egészségesnek döntenie kell, marad vagy elmegy a beteg mellől. Ő marad.

Az életben vannak olyan betegségek, melyek feltartóztathatatlanul haladnak előre. Vannak jobb szakaszok és rosszabbak, átmeneti remények és nehéz szembenézések a valósággal. Nem kevesen élnek ilyen diagnózisokkal, ami mellett minden erejükkel igyekeznek megvalósítani normális – de sokszor lehetetlennek látszó – életfeltételeket, nem csak önmaguk, hanem családjuk, párjuk, barátaik érdekében.

Fotó: Yerko Diaz
Fotó: Yerko Diaz

Egy ilyen diagnózis megváltoztat mindent

Mindenkor jellemző azonban, hogy személyiségtől függetlenül a pár tagjai nagyon eltérő helyzetbe kerülnek. A betegség legyőzésének sikere nem attól függ, hogy valakinek jó-e a kapcsolata vagy sem, de hangulati stabilitásának (és az életminőségnek) befolyásolásában jelentős tényező.

Párkapcsolati helyzetben az „egészséges” fél a kínok kínját állhatja ki, hogy képes legyen figyelni például a munkahelyén, mert minden gondolata és fantáziája csak a diagnózis és a párja körül kering, és komoly erőfeszítést jelenthet a ténnyel való szembesülés, hogy az élet elvárásait továbbra is teljesíteni kell. A realitás hirtelen egészen másképp fest, az addig megélt dolgok szürke – fekete színben játszanak, és ezen a szemüvegen szemlélve az élet ijesztővé válhat.

Lehet panaszkodni vagy tényszerűen beszámolni pl. a kollégáknak, de ez nem biztos, hogy könnyít a munkahelyi terheken. Attól, hogy toleráns a környezet, a hatékonyság vagy a koncentrált jelenlét nem kap új értelmezést, ha a „beteg lett a párom” mondat elhangzik.

A legnagyobb feladat

Ahogy a filmben is látjuk, ez meglehetősen nehéz érzelmi helyzeteket teremthet, melyben indulatok és feszültségek indukálódnak. Átrendeződik a dolgok fontossági sorrendje, tehát komoly munkahelyi konfliktusforrás, ha valaki azt érzi, minden benti probléma és feladat eltörpül az „otthoni” diagnózis súlya mellett.

Ha az élet a tét, akkor egy kimutatás vagy prezentáció lényegtelen mozzanattá válik, tekintet nélkül pl. az addig izgalmas üzleti érdekviszonyokra. Ebben a pszichés állapotban új értelmet nyer szinte minden, és távolinak tűnhet a normalitás keretei közé való visszarendeződés. A pár – a prózai életben – sokszor térben és időben is elválik egymástól, egyiküknek megmaradnak a szokott keretek, a másik viszont az egészségügyi ellátás körforgásába kerül.

Fotó: Massimo Ankor
Fotó: Massimo Ankor

Ami kialakul: a kritikus helyzet

Megváltoznak a hétköznapok, a programok, a szokásos rutin eltűnhet. Ami viszont kialakul, az egy kritikus helyzet, amiben nem mindegy, ki hogyan viselkedik, és milyen módon törekszik a kapcsolati tér és dinamika megtartására. Szükség van arra, hogy a „hogyan fogunk élni?” feszítő kérdésre, az egészséges fél is képes legyen reagálni, annak ellenére, hogy káosz és pánik öntheti el őt is.

Senkitől nem várható el, hogy a legjobb megoldásokat húzza elő a tarsolyából, mintha mindig erre készült volna. Azt mondhatnánk, inkább új tanulási fejezet indul, amiben a váratlan és ijesztő tényekkel közösen kell kezdeni valamit. Tudjuk, hogy érzelmileg feszült helyzetekben a legnyugodtabb személyiség is viselkedhet inadekvát módon, mutathat furcsa, a megszokottól eltérő reakciókat, lehet indulatos vagy azonnal robbanni készülő. Mindezek ellentéte is megjelenhet, a teljes passzivitás képében, mely a tehetetlenség és az inaktivitás jelzése. Széles skálán mozoghatnak azok a magatartási vonások, amiket eddig nem tapasztaltak a kapcsolatukban, és aggodalmat érezhetnek, hogy jól bánnak-e egymással.

A pénz nem számít többé

A filmben tovatűnik az üzleti érdek, a pénz és karrier csábítása. Fontosabbnak látszanak az érzelmek és a nyugalom. A szép pillanatok megélése és megőrzése, amiket a szereplők videóra rögzítenek is, nyilván azzal a kimondatlan céllal: ezt még jó lesz megnézni egyszer.

De nem ítélhetnénk el egészséges hősünket akkor sem, ha elmenekülne. Túl egyszerű lenne azt mondani: egy tisztességes ember nem csak a jóban, hanem a rosszban is kitart.

Vannak élethelyzetek, amikor egy személyiség érzelmi kapacitása nem tud mit kezdeni a terhekkel, amikor tudattalan érzelmeiben csak a szakítás és a menekülés körvonalazódik.

Komoly döntést igényel tehát a maradni/menni dilemmája, vállalni csak teljes szívvel és a lehető legnagyobb átgondolással lehet, hogy ne azt érezze valaki: én is feláldoztam az életem...

Megváltoznak a hétköznapok, a programok, a szokásos rutin eltűnhet. Ami viszont kialakul, az egy kritikus helyzet, amiben nem mindegy, ki hogyan viselkedik, és milyen módon törekszik a kapcsolati tér és dinamika megtartására. Szükség van arra, hogy a „hogyan fogunk élni?” feszítő kérdésre, az egészséges fél is képes legyen reagálni, annak ellenére, hogy káosz és pánik öntheti el őt is.

Tari Annamária

Itt elolvashatod Horváth Gergely cikkét is.

Oszd meg másokkal is!
Mustra