A történelem tele van háborúkkal, járványokkal és természeti csapásokkal, mégis van egy év, amelyet a kutatók a valaha volt „legrosszabb évként” tartanak számon: 536.
A 6. század elején az emberiség szinte minden kontinensen olyan válságot élt át, amelyet később joggal neveztek a sötét középkor legsötétebb pillanatának.
Egy vulkánkitörés okozhatta a globális katasztrófát
Középkori beszámolók szerint 536-ban a nap alig sütött hónapokon át. A bizánci történetíró Prokopiosz úgy írta le, mintha az egész év egyetlen, elhúzódó napfogyatkozás lett volna. Más források szerint olyan volt, mintha a világot egy sűrű por- vagy hamuréteg borította volna be. A modern vizsgálatok szerint valószínűleg egy hatalmas vulkánkitörés lökött abban az évben annyi hamut a levegőbe, hogy az egész Föld elsötétült.
540-ben és 547-ben újabb vulkánkitörések történtek, amik tovább rontották az amúgy is hideg és száraz klímát.
A napfény hiánya miatt a hőmérséklet akár 2 Celsius-fokkal is visszaesett, a termések tönkrementek, és Európától Kínáig éhínségek pusztítottak. A kor krónikásai szerint a gyümölcsök nem értek be, a föld pedig „félholt” maradt. Kínában nyáron esett a hó, Írországban évekig kenyérhiány volt, Skandináviában pedig falvak néptelenedtek el.
Mintha mindez nem lett volna elég, néhány évvel később kitört a Justinianus-kori pestis, amely a Bizánci Birodalom lakosságának akár a felét is elragadta. A járvány leírásai szerint naponta ezrek haltak meg Konstantinápolyban, a város pedig szó szerint belefulladt a temetetlen holttestekbe. A legyengült birodalom ekkorra már nem tudott ellenállni a külső támadásoknak és a belső zűrzavaroknak.
A sötétség azonban nemcsak Európát sújtotta. Dél-Amerikában a Moche civilizációt a szélsőséges időjárás tette tönkre. Az elhúzódó özönvízszerű esők és az éhínség összeomlást hoztak.
Csak mintegy száz évvel később mutatkoztak a javulás első jelei, az éghajlat stabilizálódott, és megjelentek a gazdasági fellendülés korai nyomai.
Olvasd el a következő cikkünket is, amiben középkori receptekről írtunk.
