Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Egy véletlenen múlt, hogy 1917-ben egy testvérpár, Rollie és Joyce Hall mintás papírokat kezdett el árusítani ajándékcsomagoláshoz. Ma már nehezen tudnánk elképzelni az ünnepeket dekoratív csomagolópapírok nélkül.
Meglehetősen turbulens időszak volt 1917 a világ legtöbb részén. Immár negyedik éve dúlt az első világháború, és az Antanthatalmak szénája nem állt túl jól. Belgiumot és Észak-Franciaországot megszállták a németek, az Orosz Birodalom pedig a belügyeivel volt elfoglalva, miután a februári forradalomban megdöntötték a cárok uralmat.
Az Egyesült Államok még őrizte semlegességét, igaz, kölcsönökkel segítette a briteket és szövetségeseit. A Zimmermann-távirat (a németek titkosított diplomáciai üzenete Mexikónak, amelyben katonai szövetséget kínáltak az 1846–1848-as mexikói–amerikai háborúban elvesztett területek visszaszerzéséhez) nyilvánosságra hozatalát kísérő hatalmas amerikai közfelháborodás már elkezdte átformálni a közmegítélést a belépésről a háborúba. Ehhez épp „jókor jött” az RMS Lusitania és más amerikai kereskedelmi hajók elsüllyesztése (a német tengeralattjárók alapvetően a brit kereskedelmi blokádot akarták megtörni), így amikor Wilson elnök
felhatalmazást kért a Kongresszustól a háborúhoz, „amely véget vet minden háborúnak”, különösebb probléma nélkül megkapta: az USA 1917. április 6-án hadat üzent Németországnak.
Ilyen körülmények között érthető hát, hogy 1917 adventi időszaka nem a megszokott mederben zajlott – elég csak arra gondolni, hogy az USA december 7-én az Osztrák-Magyar Monarchiának is hadat üzent. Noha a háború színterei alapvetően az amerikai kontinenstől messze voltak – a legközelebbi összecsapás Chile partjainál történt, de még 1914-ben – az emberek a háborús hírek lázában égtek.
Kifogytak a selyempapírból
Talán ez is hatással lehetett egy testvérpár, bizonyos Rollie és Joyce Hall munkájára, akik egy írószerboltot üzemeltettek. Minden évben rengeteg csomagolóanyagot adtak el az ünnepek közeledtével – ebben az időben elsősorban selyempapírt árultak különféle színekben, ezekbe burkolták az emberek ajándékaikat. Akár szerepe volt a dologban az első világháborúnak, akár nem, annyi bizonyos, hogy kifogytak a selyempapírból, pedig a karácsony még messze volt. Joyce Hall megkérte hát bátyját, hogy nézzen szét a raktárban, hátha talál valamit, amit csomagolóanyagként árusíthatnának.
A testvérpár legnépszerűbb termékei közé tartoztak ebben az időben az üdvözlőlapok. Hogy ezeket feldobják, Franciaországból rendeltek színes borítékbélésnek való papírt. Ezeket találta meg Rollie Hall, jobb híján előhozta, és a pénztárgép mellé tette őket.
Tíz centért árusítottak a lapokat, amelyeket geometrikus minták, virág- és karácsonyi motívumok díszítettek.
Ez akkoriban hatalmas újdonságnak számított: azonnali, óriási siker lett, 1919-ben a Hall-testvérek már saját maguk tervezték és gyártották a csomagolópapírjaikat. Akkoriban még „Hall Brothers” volt a cég és az üzlet neve – fellendülésében komoly szerepet játszott a csomagolópapírok sikere. A családi vállalat 1922-re az egész országban jelen levő bolthálózattá fejlődött, 1928-ben pedig felvette a ma is ismert Hallmark nevet. Joyce Hall később így fogalmazott:
„a dekoratív ajándékcsomagolás akkor született, amikor Rollie azokat a francia borítékbéléseket kitette a kirakatba”.
Így ajándékoztak a csomagolópapírok előtt
Az ajándékok csomagolását természetesen nem a Hall-testvérek találták ki. Története az időszámításunk előtti 2. századik nyúlik vissza: az ajándékok csomagolásáról legkorábbról fennmaradt források az ősi Kínából származnak. Valamivel később, a Szung-dinasztia idején alakult ki az a szokás, hogy papírba csomagolnak bizonyos ajándékokat, egyfajta borítékot hajtogatva – ezt nevezték chih pao-nak.
Japánban és Koreában négyzet alakúra vágott szövetdarabot használtak erre: „furoshiki” és „bojagi” néven terjedtek el a két országban. Mindkét területen jellemző volt, hogy a csomagolás nemcsak praktikus, de szimbolikus jelentőséggel is bírt. A gyakran selyemből készült „furoshiki” maga is majdnem olyan fontos volt, mint a benne rejlő ajándék: gazdagon díszítették például hímzéssel, amely sokszor az ajándékozó család címerét mintázta. Még ennél is ünnepélyesebb alkalmakkor használták a fukusát, az ugyancsak nagyjából négyzet alakú, finom textilből készült csomagolást.
Az ajándékot ilyenkor gazdagon díszített tálcára helyezték, és a fukusával takarták le – például esküvőkön adták így át az ajándékot.
Európában is sokáig textilbe csomagolták az ajándékokat – ez a szokás egészen a 19. elejéig, a Fourdrinier papírgyártó gép megszületéséig megmaradt. I. Erzsébet idejében például általában díszes erszényekbe vagy dobozkákba tették az ajándékot – tulajdonképpen a csomagolás maga volt az ajándék, a benne rejlő cukorka vagy parfüm csak ráadás volt. A csomagolás alakulásában komoly szerepe volt a csokoládé- és bonbonkészítőknek is: díszes dobozaikat gyakran tették el ajándékcsomagoláshoz. A papírgyártás és a nyomtatás fejlődésével tudott csak elterjedni előbb a selyempapír, majd a Hall-testvéreknek hála a színes csomagolópapírok használata.
Az adventi koszorú is fontos kelléke a karácsonynak – mutatunk három gyors DYI-ötletet, amellyel olcsón készíthetsz csodás koszorút.
