Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
A karácsonyi készülődés egyik legfontosabb eleme, hogy milyen ajándékot kapnak a gyerekek. Persze, szeretnek készülődni, dekorálni, a családdal lenni, finomakat enni, de a fő attrakció mégis a fa alatt lapul.
Teljesen természetes jelenség ez, miért nem hibáztathatjuk a kicsiket. Ajándékot kapni mindig nagyon jó érzés, már maga a folyamat, a Jézuskának írt levél, a várakozás, a találgatás és a meglepetés is feldobja a gyerekeket. Gondoljunk csak bele, hogy pár évtizeddel vagy évszázaddal ezelőtt, amikor még nem árasztották el műanyag játékok a világot, mennyire sokat számított, hogy egy gyerek ajándékot kap. Azok, akik nem a felső tízezerhez tartoztak, ilyenkor kaptak egyáltalán valamit az egész évben, ami nem a ruházkodásukhoz, tanulásukhoz kellett.
Még pár évtizeddel ezelőtt is gyakran kaptak a magyar gyerekek ruhát, kabátot karácsonyi ajándékba – és tudtak örülni neki. Ugyanilyen nagy lelkesedéssel fogadták a ritkán látott banánt vagy narancsot, esetleg egy tábla csokit. Manapság is élnek köztünk jó páran, akiknek a karácsony nem nagybevásárlást és ajándékboltokat jelent, hanem spórolást arra, hogy valami mégis a fa alá tudjon kerülni. Ne érezze azt egy gyerek se, hogy a Jézuska rá nem gondolt az idén.
A másik végletet azok a kicsik jelentik, akik tehetős családba születtek, és a szülők úgy érzik, minél több ajándékkal fejezik ki a szeretetüket, annál jobb. Ráadásul egyre kevesebb gyerek születik, azaz egyetlen, ajándékra leső babára jut két szülő, négy nagyszülő és a többi rokon. Így nem nehéz elkényeztetni őt, és zsúfolásig rakni a karácsonyfa alját csomagokkal. Sokan bele sem gondolnak, hogy vajon ez milyen hatással van magára a gyerekre. Hozzászokik, hogy mindig és sokat kap, ráadásul mindenkitől, s később elkezdheti nehezményezni, ha hiányt szenved valamiből. Ráadásul, ha elég idős már, akkor tulajdonképpen a karácsonyokkal, szülinapokkal, névnapokkal együtt nagyjából mindene megvan, amire egy gyerek csak vágyhat, mármint ha csupán a tárgyakra szorítkozunk. Neki mégis mit ajándékozhatunk még?
Az élmény többet ér
Az ezredik, szépen becsomagolt játék helyett idén próbáljátok ki, hogy nem tárgyat adtok ajándékba, hanem valamilyen élményt. Számtalan lehetőség közül választhattok: léteznek különböző meseházikók és szabadulószobák, ahonnan csak a rejtély megfejtése után lehet kijutni, az időjárásnak megfelelően sportolhattok is együtt – megfelelő mennyiségű hó esetén még kutyaszánozni is lehet Magyarországon. A nagyszülők készülhetnek egy-egy történettel a saját életükből, amit tanulságosnak, humorosnak gondolnak, vagy esetleg egy fényképes családfával. Jó ötlet lehet egy kirándulás, kisvasutazás, kalandparkozás, tesztvezetés, helikopteres sétarepülés, lézerharc, színházi előadás vagy koncert is. S ha már korábban szóba kerültek a nehéz sorsú gyerekek, karácsonykor akár önkénteskedhetünk is. A felesleges játékok átválogatása és elajándékozása is okozhat örömet mindkét félnek, pláne, ha mondjuk, személyesen kézbesítjük a csomagokat!
Milyen kortól érdemes élményt adni tárgy helyett?
Az egészen kicsi gyerekek hosszú távú memóriája még nem az igazi, ezért óvodáskor alatt hiába adunk élményt, annak varázsa pár napon vagy héten belül általában elvész. A Chicago Egyetem kutatói épp ezért vizsgálták meg, mikortól érdemes inkább a tárgyakról áttérni az élményekre, mi az a kor, amikortól maradandóvá tudjuk ezeket tenni? Az eredmények szerint az iskolásokkal már nyugodtan élményezhetünk, s ha esetleg elfelejtenének belőle valamit, közben készítsünk fényképet, videót! Persze csak úgy, hogy az ne menjen a közös program rovására – ha fennáll ennek a veszélye, inkább kérjük meg a helyet, hogy fényképezzenek ők, ugyanis mit sem ér a családi élmény, ha nem vagyunk benne mi, felnőttek is száz százalékosan jelen.
Ami igazán számít
A társaságunkat, odafigyelésünket, empátiánkat nem pótolhatja soha semmi. Akkor mégis miért hajlanak arra olyan sokan, hogy inkább vegyenek valami drágát, mint hogy időt töltsenek a gyerekükkel? Azért, mert utóbbi sokkal nehezebb. Nemcsak jelen kell lennünk, kizárva az agyunkból a háztartás, a munka és a felnőtt élet gondjait, de kapcsolatot is kell építenünk a gyerekünkkel. Sokévnyi elhanyagolás után, konfliktusok esetén ez nem is olyan könnyű feladat. Mégis ez az, ami egész élete során elkíséri azt, akit e világra engedtünk.
