Kínos kérdések, kéretlen tanácsok, értelmetlen politizálás, alkohol indukálta túl őszinte beszólások – valószínűleg te is tapasztaltad már, hogy nem csak a mókázás és nosztalgiázás jegyében telhet egy-egy családi összejövetel. Ha nem akarsz idegileg lemerülni az ünnepek alatt, aggodalmaskodás helyett próbálj meg inkább lazítani és a szokásosnál jobban figyelni. Hogy mire?
Például arra, hogy hogyan (nem) kommunikálnak egymással a rokonok, hogy mik a reakcióik és hogyan viselkednek különböző helyzetekben, azaz, hogy hogyan működik a család mint rendszer.
A Psychology Today szerint ez a szemlélődés nemcsak hasznos – hiszen rengeteget tanulhatunk a családtagokról a különböző minták felismerésével –, de sokkal szórakoztatóbb is így a buli, mint ha csak lapítanánk és bosszankodnánk a béna poénokon.
Kell egy kis áramszünet...
Minden családnak megvannak a maga meglehetősen kiszámítható stratégiái egy-egy feszült helyzet csillapítására. És minél kevésbé meglepőek, annál kevésbé tudnak felbosszantani ezek a manőverek. Akárcsak te, körülötted valamennyien azon ügyködnek, hogy komfortosabban érezzék magukat.
Íme, néhány tipikus viselkedés, amit ilyenkor nagy eséllyel kiszúrhatsz:
- Megnézem, mi megy a tévében, nehogy beszélgetnem kelljen.
- De jó, hogy itt van a párom! Ő lesz az alibim, ha megunom a társaságot.
- Segítek megteríteni, leszedni az asztalt, elmosogatni, kivinni a szemetet, lefektetni az unokaöcsit, bármit, csak ne kelljen beszélgetnem az idegesítő rokonokkal!
- Tanácsokat osztogatok akkor is, ha senki nem kér belőlük.
- Egy kicsit elkések, aztán mielőbb le is lépek.
- Beszéljünk ki valakit a háta mögött!
- Maradok a felszínes beszélgetéseknél, abból nem lehet baj.
- Játszom egy kicsit a gyerkőcökkel, hogy elkerüljem a felnőtteket.
- Megjátszom, hogy nem értek hozzá, csak hogy ne kelljen segítenem.
- Igyunk! Az majd oldja a feszültséget.
- Nonstop kíváncsiskodom, hogy senki semmit ne kérdezhessen tőlem.
- Már megint a politika/vallás? Váltsunk témát!
- Babrálom egy kicsit a telefonomat, addig sem szólnak hozzám.
- Bólogatok, egyetértek, nem balhézni jöttem.
- Vajon ízlik a főztöm?
- Csak azokkal lógok, akiket jól ismerek.
- Nem hagyom, hogy ez a gyökér megint zavarba hozzon.
- Nyilván azzal értek egyet, akit jobban kedvelek.
- Inkább kamuzok magamról, csak ne keveredjek bajba.
- Nem segítek, valaki más majd megteszi.
- Kerülöm az idegesítő arcokat.
- Csetelek egyet a haverokkal, imádják, amikor a rokonok miatt panaszkodom.
- Bemenekülök egy kicsit a mosdóba lazítani.
- Inkább felvágok a gyerekeimmel, hogy magamról ne kelljen beszélnem.
Ez csak néhány a sok túlélési stratégia közül, amiket gyakran alkalmazunk nagyobb társaságban. De mi értelme van a mosdóba menekülni vagy csak a kedvenc nagybácsinkkal beszélgetni? Vagy elhallgatni, ami fontos számunkra, csak hogy jobb arcnak tűnjünk? Kathleen Smith családterapeuta szerint ahelyett, hogy bejárónőt vagy bébiszittert játszanánk az elkerülés érdekében, érdemes inkább a személyes kapcsolatok megerősítésén, a szorongásunk szabályozásán, a család működésének megértésén és a feszült családtagok segítésén dolgozni.
Mi/ki az, amin/akin általában fennakadok? Milyen viselkedésmintákra számíthatok a családtagjaimtól? Mi a legérettebb módja annak, hogy ezekre a viselkedésekre reagáljak? Ezek a kérdések neked is sokat segíthetnek abban, hogy lélekben felkészülj, és ne érezd magad kényelmetlenül a következő családi összejövetelen.
