Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
A romantikus regények torzítják a nők szerelemről és szexualitásról alkotott elképzeléseit, a rózsaszín ködfelhőben túlbuzog bennük a romantika, a szerelmet pedig túlmisztifikálják – állítják cambridge-i pszichológusok. A szerelmes sorok a románc egy ideális változatát kínálják, ami miatt sokan elkezdik rosszul érezni magukat, az egyáltalán nem tökéletes párkapcsolatukban, merész döntéseket hoznak, és gyakran féktelen szexuális kalandokba bocsátkoznak - ezzel indokolják a kutatok állítását a My Health News Daily hasábjain. De vajon tényleg ekkora erővel bírnak ezek az írások? Fiatal nőket kérdeztünk.
Gyöngyi (33) szerint az ilyen regények maximum a kamaszkorra vannak hatással, az álmodozások kora egyszer úgyis véget ér. „Tizenévesen volt egy kemény Danielle Steel korszakom, amiből érdekes következtetéseket vontam le a pasikról és a szerelemről úgy általában. Aztán amikor egy hús-vér példánnyal hozott végre össze a sors, gyorsan felülbíráltam a nézeteimet."
"Megfigyeltem, hogy vannak olyan dolgok, amikről össztársadalmilag nem nagyon beszélünk a kamaszoknak, valahogy ez olyan, mintha nem akarnánk előre elvenni a kedvüket olyanokkal, hogy hiába tanulsz, mert úgyis csak a túlélésért fogsz egy lélektelen multinál küzdeni; meg hogy most még lehet, hogy azt eszel, amit akarsz, de tíz év múlva minden szelet csokoládé a seggeden jelenik meg. Ilyen a szerelem téma is, egyszerűen a felnőttek nem akarják előre összetörni a fiatalok illúzióit, és ez így van jól, különben bele se vágnánk az egészbe. Anyám is mindig mondta, hogy az élet nem habos torta kislányom, de hiába, mert akkor jobban akartam hinni a lányregényeknek. Előbb-utóbb úgyis borul a rendszer, szóval szerintem kellenek a szerelmes regények, álmodozni jó, a valóság meg éppen elégszer képen töröl majd.”
Az idealizált szerelem
A romantikus fikció korábbi változata a 18. század közepére datálható, bennük a nők passzív szűzként jelentek meg, akik szexuális erejüket csak azután fedezték fel, hogy egy férfi elcsábította őket. A szerelmes regények tartalma sok évtizeddel később sem lépett közelebb a realitáshoz, a hétköznapi problémákról (egyedülálló szülő, a munkanélküliség, pénzügyi válság, családon belüli erőszak) hallgatnak.
A narancsvirág lehelete
Zsuzsannát (37) először tinédzserként érintette meg a műfaj varázsa. „Az első szerelmes történetekkel nyelvtanulás kapcsán találkoztam. Egyszerű a nyelvezetük, és tanárnőm azt gondolta, kamasz lány, biztosan érdekli ez a téma, próbálkozzunk vele. Valamelyik német magazin folytatásokban közölte a "Hauch der Orangenblüten" című történetfolyamot. Az első részen keservvel rágtam át magam, aztán elsajátítottam a regény nyelvezetét, és onnan már nem volt megállás. A romantikus színhely, a szép testű férfi, az üldözött apját megmenteni próbáló hősnő, a veszélyek, a fordulatok, a romantika, az erotika, a nagy egymásra találás, a félreértések, a katarzis és a pozitív kifejlet - tehát minden volt, ami egy ilyen regényhez kell, így feszült várakozással teltek a napok a következő rész megjelenéséig."
"Sok év telt el azóta. Olvastam könnyedebb és fajsúlyosabb szerelmi történetekről, volt a kezemben lektűr és szépirodalom, de ennek a szerelmes regénynek a varázsa még mindig nem múlt el, valahol mélyen elraktároztam az emlékezetemben. Ma már, hogy a nyelvet is megfelelően bírom, élettapasztalat dolgában is volt lehetőségem a fejlődésre, többnyire más minőségű regényeket olvasok, azért mégsem szégyellem, hogy egyszer egy szép szerelmi történet magával ragadott."
Szerelmesnek lenni jó
Anna (29) nem tagadja, szeretett szerelmes írásokban elmerülni, ezek hatására rendszeresen fogalmazta a maga kis szerelmesleveleit. Tiniként rajongott a szerelmes regényekért, mert nagyon vágyott a szerelemre. "Teljes lelkemből átéltem a történeteket, gyakran álmodtam is velük, fantáziámban meg persze továbbszőttem a történeteket. Fiatalságom szinte végig az ábrándozásról szólt, alig vártam, hogy vége legyen a nap odafigyelős részének, mindig csak arra vágytam, hogy mikor lesz egy kis időm ábrándozni. Ilyenkor mindig elképzeltem, hogy én vagyok a főszereplő, hogy engem csábítanak el, hogy engem imád az a gyönyörű félisten a könyvsorokból. Ez az intenzív érzelemhullám a pasimra is kiterjedt, egy kupac szerelmeslevelet fogalmaztam neki, és vágytam rá, hogy ő is őrületes katarzisok közepette forrjon, úgy ahogy én. Persze ma már csak mosolyogni tudok magamon, az idő bebizonyította, hogy a való életben ritka az ilyen dramaturgia, de nem tagadom, mind a mai napig jólesik megnézni egy szerelmes filmet vagy elolvasni néhány szédítő fikciót. Nekem személy szerint kell az ilyen dimenzióváltás, eddig meg még mindig sikerült józanul visszajönni."
Mindig ugyanazok a frázisok
Kata (30) életéből sem hiányozhatnak a romantikus regények, 15 éves korában Tiffany-t, Júliát és Denise-t olvasott, amik rendszerint mindig ugyanazokkal az állításokkal operáltak.
1. A férfiak jelentős százalékát nem taszítják a hisztis nők, sokkal inkább taszítja őket a rövid, női haj, mint a női hiszti.
2. A nők javarészt a rosszfiúkhoz vonzódnak, ez okozza majdnem minden bajukat.
3. Összesen négyféle férfi van: a rosszfiú, akivel az élet egy őrült hullámvasút, de a legtetején kizuhansz a szerelvényből, és a jófiú, akire szót sem kell vesztegetni, mert annyira unalmas, a harmadik a vicces fiú, a negyedik az apád.
4. A férfi első gondolata, ha meglát egy nőt - aki nem rövid hajú - hogy kívánja a duzzadt ajkait, a nőé pedig az, hogy elképzeli magát menyasszonyi ruhában a tengerparton, oldalán az imént megismert úrral.
5. Az igazi férfinak barna a teste, sűrű a haja (akkor lehet, hogy mégsem olyan magas a tesztoszteron-szintje) nagyon fehér a fogsora, tud halat fogni, ha kell, és minden egzotikus utazáson kiderül róla, hogy az egészen kis számú törzsek nyelvét is beszéli.
6. Az igazi nőnek hosszú a haja.
7. A nőnek, ha szerelmi bánata van, első dolga, hogy telezabálja magát jégkrémmel az ágyban, a második, hogy ruhákat vesz magának, a harmadik pedig, hogy kivesz szabadságot és elutazik a tengerpartra, ahol lekésőbb a második napon beújít magának egy lokált, aki az 5. pontnak megfelelő. Azóta, hogy ezeket a szakirodalomból megtudtam, a gyakorlatban némileg árnyaltam a képet az igaz szerelemről.”
Terhesség alatt érthető
Zsófia (32) arról nem mer nyilatkozni, hogy milyen szerelmes regényeket olvasott, de bevallotta, hogy nála a terhességi hormonok váltják ki a romantikus könyv-és filmimádatot. „Volt egy elvetélt terhességem, pár hét alatt legalább tízszer láttam a Bor, mámor, Provence-t, és imádtam mind a tízszer. Hogy miket olvastam, azt le se merem írni.”
Film vagy könyv, mindegy, a legtöbb nőnek kell a tömény szirup, akár ciki, akár nem. A cambridge-i kutatók pedig hozzáteszik, nincs ezzel a műfajjal semmi baj, ha olvasás után a nők sikeresen visszatalálnak a realitásba, az érzelmeket pedig nem követik bármi áron.
