Ha valakivel hosszabb távra tervezek, minél hamarabb össze kell költözni, hadd hulljon a férgese. Teljesen fölösleges hónapokat elfecsérelni, ha utána az összeköltözéskor kiderül, hogy esélytelen a dolog – mesélte egyik férfi olvasónk. Mások nem annyira a tesztelés miatt, sokkal inkább a hormonok hatására, a kaland kedvéért, vagy éppen komoly megfontolás eredményeként hozták meg ezt a döntést.
Az összeköltözés általában mérföldkő egy párkapcsolatban – még akkor is, ha történetesen egyáltalán nem csinálunk belőle nagy felhajtást. Vannak, akik cseppet sem mérlegelnek, ha úgy érzik, megtalálták a megfelelő embert, míg mások nem átallnak listát írni az előnyökről és hátrányokról. Egyáltalán tudhatjuk, hogy mikor jött el az ideje? Gyimesi Andrea szexuálpszichológust és az utca emberét egyaránt kérdeztük.
Hadd hulljon a férgese
„Lakva ismerszik meg az ember” – tartja a mondás, ami különösen nagy igazság a párkapcsolatok esetében. Előfordulhat, hogy az összeköltözésig például fogalmad sincs róla, hogy a pasid mennyire trehány vagy éppen precíz a mindennapokban, az pedig felettébb kellemetlen tud lenni, ha csak az összebútorozás után szembesülsz az összeférhetetlenségetekkel. Nem ritka egy kapcsolatban, hogy idővel a legjelentéktelenebbnek tűnő apróság is elefántméretűvé nő: a széthagyott zoknik, a kifutott és odaszáradt kávé vagy a késői hazajövetelek fokozatosan mérgesíthetik el a helyzetet, hacsak nem tartjátok kordában a dolgokat.
Az általunk megkérdezett Róbert (38) például kifejezetten azért lett mostanra összeköltözés-párti, hogy minél hamarabb kiderüljenek az esetleges hátulütők. „Ha valakivel hosszabb távra tervezek, minél hamarabb össze kell költözni, hadd hulljon a férgese. Teljesen fölösleges hónapokat elfecsérelni, ha utána az összeköltözéskor kiderül, hogy esélytelen a dolog. Ha akar, költözzön hozzám - én nem költözöm senkihez -, körülbelül egy hónap alatt kiderül, hogy zöldutas-e a cucc, vagy inkább nem kéne erőltetni a produkciót”.
Hormonok és kísérletezés
Nőnemű megszólalóink közül viszont senki sem ilyen megfontolásból döntött úgy, hogy rászánja magát a közös életre. Grétát (36) például bevallása szerint mindig „a hormonok költöztették össze valakivel”. „A mostani pasimmal azért költöztünk össze, mert hiába voltak olyan napok, amikor elhatároztuk, hogy külön alszunk, a vége mindig az lett, hogy egy kocsmából részegen mentünk a diósdi kis nyaralóba aludni” - mesélte. Flóra (32) szerint ez a kérdés korfüggő: „A húszas éveim elején eszembe se jutott volna összeköltözni a fiúimmal, de közeledve a harminc felé úgy gondoltam, jó ötlet, jó kísérlet. Sosem azért költöztem össze valakivel, hogy kiderüljön bármi, hanem mert azt akartam, hogy a hazamenni ugyanazt jelentse mindkettőnknek”.
Az általunk megkérdezett Gyimesi Andrea szexuálpszichológus elmondta: ideális esetben az összeköltöző felek kölcsönösen megígérik, hogy nem valamely „általános igazságra” hivatkozva fogják a szabályokat meghozni, hanem elfogadják, hogy a szabályok kialakításakor, a kompromisszumok megválasztásakor a másik igénye ugyanolyan fontos, mint a sajátjuk - akkor is, ha nem tudják átérezni azt, hogy az adott dolog miért olyan fontos a párjuknak. „A jól működő párok tanúsága szerint inkább hozzuk felszínre az igényeket, még akkor is, ha az több megoldandó konfliktust okoz” – hangsúlyozta a szakértő. Szemben azzal, hogy a "normális" és "elvárható" címkékkel zárnánk szabályok közé a partnert és rövidre a vitákat, érdemes inkább a kölcsönös kérések mentén haladni – tette hozzá.
A saját tér biztosítása az egyik legfontosabb pont
Az együttélés egyik sarkalatos pontja például, hogy ne legyünk folyamatosan összezárva egy kis térben: Judit (29) például az egyik legfontosabb körülménynek azt tartja, hogy mindkét félnek legyen külön szobája, ahova bármikor visszahúzódhat. „Ha ez nem teljesíthető, akkor senki ne költözzön össze senkivel!” – mondta teljes meggyőződéssel. A saját tér megtartása több értelemben is szükséges az összeköltözés idején – támasztja alá Judit véleményét Gyimesi Andrea.
„Amennyiben erre tapintatosságból nincs lehetőség, akkor azt két markáns dolog jelzi. Az egyik egy olyan feszültség, ami nem volt jellemző a különéléskor, illetve az összezártság-, esetleg menekülésérzés. Az embernek szüksége van arra, hogy zavartalanul lehessen önmagával. Sokan nem képesek erre az egyedüllét nélkül, így szükséges sértődés nélkül biztosítani egymásnak a teret az esetleges egyedüllétre, amelyet egyéni kikapcsolódás kísér” – fogalmazott. Róbert szerint „ideális esetben nem szoba, hanem egy-egy épületszárny állna rendelkezésre mindkét félnek, de ez sajnos manapság nagyon nehezen kivitelezhető.”
A házimunka kérdése
Judit szerint az sem árt, ha a pár felosztja egymás közt az esetleges házimunkákat: „Ha igazságosan le vannak osztva a feladatok, sok vitától menekülnek meg a felek”. Kompromisszumokra persze mindig szükség van, de nem árt, ha ezek nagyjából azonos arányban vannak jelen mindkét félnél. Ugyanakkor nem szerencsés, ha elkezdünk strigulázni és ujjal mutogatni a másikra – ez különösen a közös kassza esetében kívánatos, ami az egyik legfontosabb lépés afelé, hogy igazi pár legyetek. Ezt például mindenképp érdemes még az összeköltözés előtt tisztázni, hogy a kellemetlen szituációk még véletlenül se legyenek feszültség forrásai.
Persze még rengeteg kérdés felmerülhet ezzel kapcsolatban, mi most a teljesség igénye nélkül azokra koncentráltunk, amelyeket az általunk megkérdezettek fontosnak tartottak. A két legfontosabb mozzanat talán a másik egészséges szabadságának tiszteletben tartása és a mindennapi rutinmunkák terhének közös viselése.
