Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
A melegek gyerekvállalása ma Magyarországon számos jogi és társadalmi akadályba ütközik. Ennek ellenére néhány egynemű pár szeretne, vállal vagy nevel gyereket. Ezúttal női szemszögből mutatjuk be a témát: egy gyerekvállalás előtt álló leszbikus pár vállalkozó felével beszélgettem. Y 28 éves informatikus, évek óta stabil kapcsolatban él barátnőjével. Szó esett a melegekről általában, a konkrét lehetőségekről, és az Y és párja által választott bátor útról is.
Miért ne legyen gyerekem, ha más a szexuális beállítottságom? - a gyerekvállalásról beszélgettünk egy férfipárral.
Hogyan hoztátok meg a döntést, hogy családot alapítotok?
Mindig is szerettünk volna gyereket mindketten, s amikor a kapcsolatunk komolyra fordult - minthogy egy ilyen lépésre szerintem érett kell, hogy legyen minden kapcsolat - könnyen jött a döntés. Úgy beszéltük meg, hogy én kezdek. Mivel terveink szerint több gyereket is felnevelnénk, a jelenlegi tervek szerint én és a barátnőm is szülnénk, első körben én leszek a szülő anyuka.
Ezt hogyan tudtátok leosztani?
Több dolog játszott szerencsésen közre. Egyfelől én vágytam rá jobban, másfelől a karrier szempontjából is így jön ki jól. Én nem akarok sokkal tovább a helyemen maradni, a barátnőm viszont most nem tudna kihagyni éveket.
A döntés megtörtént, de mi a konkrét forgatókönyv?
Az én feladatom volt utánanézni a lehetséges megoldásoknak. Fura, és valahol szörnyű is, hogy annak ellenére, hogy évek óta aktívan veszek részt a meleg közösség életében, nem tudtam sokat a témáról, szinte a nulláról kellet kezdeni. Neten, fórumokon, aztán ismerősöktől szereztem információt.
Mik tehát a lehetőségei egy meleg párnak?
Nőknél van ugye a „hagyományos” út: felszedni egy pasit és reménykedni a megtermékenyülésben, ezt érthető okokból a leszbikusok többsége nem választaná szívesen. Aztán megkérhetsz egy ismerőst is, de ehhez tökéletesen meg kell, hogy bízz az illetőben, mivel az elkövetkezendő évek során bármikor bejelentheti az igényeit biológiai apaként. Természetesen az örökbefogadás is opció, de egyrészt rendkívül macerás, hiszen amúgy is sok évig tart a procedúra, ráadásul az egyedülállók hátrányban vannak a házaspárokkal szemben. Közösen meg ugye melegek nem fogadhatnak örökbe. Másrészt, ha lehet saját gyerekem, én inkább azt választom.
És ti a saját gyerek mellett döntöttetek.
Igen, a mesterséges megtermékenyítést választottuk. Ez is csak akkor lehetséges, ha egyedülálló vagy, vagy férfival élsz élettársi kapcsolatban vagy házasságban. Egyedülállóként van még egy kitétel, ami egyben kiskapu: akkor vehetsz részt az inszeminációban, ha életkorodnál vagy egészségi állapotodnál fogva nem fogsz már várhatóan természetes módon megtermékenyülni. Érdekes, hogy az életkor nincsen konkrétan meghatározva, így az orvos, vagy a klinika kezében van a döntés.
Mi következik ezután?
Túl kell esni mindenféle vizsgálaton, hogy egészséges vagy-e, nincs-e fizikai akadálya a teherbeesésnek. Ha minden rendben, akkor a spermabankból megveszed a spermát, ott biztosított a teljes anonimitás, mindkét irányba. Hajszín és állforma, ilyen furcsa dolgok alapján válogathatsz, a papíron szerepelnek személyesebb információk, pl. hobbik, de főleg a kinézetről szól. Aláírtam egy lapot a meddőségi centrumban, hogy egyedülálló vagyok, ami jogilag így is van. Hormonokat kell szedni, ami segíti a peteérést. Leperkálod a pénzt. Maga az inszemináció nem rosszabb, mint egy nőgyógyászati vizsgálat.
Mérlegeltétek az azzal járó nehézségeket, hogy meleg párként nevelitek majd a gyermeket?
Hát persze. A barátnőm nem lesz jogilag az anyja, mindenre külön papírt kell majd töltögetni, arra, ha el akarja hozni a gyereket a kórházbál, stb. Nyilván izélgetni is fogják, ami egy olyan dolog, amire fel kell készülni. Ez viszont egy percig nem akadályozott meg minket, egyszerűen okosan kell majd kezelni a helyzetet. Legeslegrosszabb esetben elmegyünk innen, de nagyon nem szeretnénk.
Felmerült, hogy titkoljátok a szexuális orientációtokat?
Nem. Ha titkolnánk, a gyerek rögtön megérezné, és azt hinné, valamit szégyellünk. Mi pedig nem szégyellünk semmit. Majd úgy megyünk a bölcsibe és az oviba, hogy egyik anya, másik anya. Ha valahol nem tudnak ezzel megbirkózni, keresünk egy másik helyet.
Korábbi beszélgetőtársam épp a társadalmi elfogadottság hiánya miatt nem pártolta feltétel nélkül a meleg párok általi örökbefogadást.
Hát, ez szerintem teljes baromság. Oké, hogy csúfolni fogják, de mi az alternatíva? Meg kell nézni, mi történik egyébként az állami gondozásban felnövő gyerekekkel. 18 éves korában kijön, pár nap alatt eltapsolja azt a pár százezer forintot, ami a számláján van, mert senki nem tanította meg bánni a pénzzel, és kész, annyi az életének.
Vannak szerinted a melegekre jellemző párkapcsolati viselkedések?
Nem hiszek az általánosításokban. Nagy a láthatósága a kalandozóbb meleg életformának, de ez csalóka. Nekem is volt olyan korszakom, hogy sok mindent kipróbáltam, aztán lenyugodtam. Nincsenek statisztikák, mert nem is lehetnek, de annyira kézenfekvő, hogy minden csoport-a vízvezeték szerelők, a focisták, a melegek-sokszínű. Hány heterót láttál, aki félrelép? Annyiban különböznek talán a meleg párkapcsolatok a heteróktól, hogy több lehetőség van kitörni a hagyományos nemi szerepekből. Ha nem egy pasi meg egy nő van a kapcsolatban, hanem két pasi vagy két nő, akkor kevésbé magától értetődő, hogy ki fog főzni, pelenkázni vagy szerelni.
A ti kapcsolatotokban sincsenek leosztott szerepek?
Engem igazol a pozitív tapasztalatom: nincsenek kőbe vésve a szerepek, és tudjuk ezeket mindketten alakítani. Mindketten utálunk mosogatni, ezért az csinálja, aki éppen kevésbé utálja vagy jobban ráér. Pont ez a jó, nincs senki semmibe belekényszerítve, mindent megbeszélünk-ahogy a gyerekvállalást is.
Visszatérve a gyerekvállalásra, családon belül hogy fogadták?
Sajnos az „anyósommal” nincs jó viszonyom, nem áll velem szóba. Nagy kérdés, mit fog változtatni ezen a gyerek, valószínűleg katalizálni fog valamelyik irányba. Az én családom viszont abszolút támogat, sőt nagyon várják az unokát.
