Egy 50-es éveiben szülő nő csakis önző lehet

Fehér Anna a hírek szerint 52 évesen fog életet adni első gyermekének. A közvéleményt megosztja a hír, mi pedig igyekszünk minél alaposabban körbejárni a téma testi és lelki hátterét. Valóban olyan ésszerűtlen és kockázatos döntés ennyi idős korban gyermeket vállalni?

A Porontyon nemrég nagy vitat váltott ki egy posztunk, amely az egyedülálló anyák gyerekvállalási igényéről szólt. Valószínűleg nagy port fog kavarni a közeljövőben Fehér Anna története is, aki a hírek szerint 52 évesen fog életet adni első gyermekének. Ilyen esetekben általában mindenkinek nagyon határozott véleménye van arról, hogy mi helyes, és mi nem az, anélkül, hogy ismerné a nő történetét, motivációit és a hozzáállását az anyasághoz. Mi azt a célt tűztük ki, hogy ahelyett, hogy a véleményünket írnánk le, inkább elgondolkozzunk erről a nagyon összetett kérdésről.

Lehet-e egy 52 éves nő jó anya?

Mi a jobb egy születendő gyermeknek, akire nagyon vágynak, de későn érkezik a családba? Ha idősebb szülők nevelik fel, mint a kortársait, vagy ha esélyt sem kap az életre? Az ötvenes éveiben szülő nők többsége a külföldi tapasztalatok alapján évek óta szeretne teherbe esni, és mesterséges megtermékenyítési procedúrát is elvállal ennek érdekében, ezért annyit talán kijelenthetünk, hogy a gyermek olyan helyre érkezik, ahol minden bizonnyal nagyon várják.

A gyermek szempontjai

Sokszor felmerül a témával kapcsolatban, hogy egy ötvenes nő nem önző-e, mert ilyen későn gyermeket vállal. A legtöbb ellenérv amiatt hangzik el, mert sokan attól tartanak, hogy egy ilyen szülő nem fogja tudni felnevelni és eltartani a gyermekét. Gyakran az is kérdés, hogy egy 50-es éveiben járó újdonsült anyuka mennyi ideig tudja érzelmileg támogatni a gyermekét, ott lesz-e a ballagásán? A nők átlagéletkora Magyarországon 77,8 év, tehát egy 52 éves, egészséges nő remélhetőleg sikeresen megéli gyermeke felnőtté válását. Emellett szintén fontos szempont lehet, hogy az édesapa hány éves, hiszen manapság már nem ritka, hogy a férfi akár több, mint tíz évvel fiatalabb feleségénél.

Emellett sokan felhívják a figyelmet arra is, hogy az anyagi biztonság megteremtése szintén a szülők feladata. Kérdés tehát, az anya és párja felhalmozott-e annyi anyagi javat élete során, hogy biztosítani tudja gyermeke felnevelését, és legyen tartaléka a saját nyugdíjas éveire is? Ha a jövendőbeli szülők a munkával töltött évtizedek során félretették azt az összeget, amelyet a gyermekre szántak, akkor ő ebből a szempontból ugyanolyan esélyekkel indul, mint társai. Szintén bizakodásra adhat okot, hogy a statisztikák alapján 50 éves kor felett már sokkal kisebb az esély a válásra, ami minden szempontból nagy biztonságot jelenthet a gyermek számára.

Ellenkezik a természet rendjével?

Az sem egyszerű kérdés, hogy mi a természet rendje napjainkban. Természetellenes-e megoperálni egy perforált vakbelet, vagy új szívet adni olyasvalakinek, aki e nélkül nem élhetne tovább? Van-e különbség az életmentés és az élet megteremtése között? A kérdéshez tartozik, hogy Magyarországon a nők 20-25%-a elképzelhető, hogy nem esne teherbe természetes körülmények között, mert a pár valamelyik tagja fogamzási problémával küzd, és a gyermekáldás több, mint egy éve várat magára. Emellett hazánkban az a tendencia is megfigyelhető, hogy a szülés egyre későbbre tolódik, ami nagyon fontos társadalmi probléma, annál is inkább, mivel az életkor előrehaladtával egyre kisebb az esély a fogamzásra. Ennek hátterében az áll, hogy a nők petesejtjeinek száma már születéskor adott, és számuk a termékeny évek során folyamatosan csökken.

Egy skóciai kutatás a petefészek szöveteit vizsgálva azt állapította meg, hogy a 30 éves nők 95%-a mindössze a születés előtti tüszőben létrejött petesejtek 12%-ával rendelkezik, amelyből 40 éves korra mindössze 3% marad, míg 50 éves korra a petefészek gyakorlatilag kiürül, és ekkor bekövetkezik a menopauza. Ilyenkor nem számít az, hogy esetleg az illető nő fiatalos külsejű, hiszen ez a testi folyamat az orvostudomány jelenlegi tudása szerint nem visszafordítható.

Amikor természetes úton már nincs esély

A menopauza időszakában, és azt követően, már csak mesterséges megtermékenyítési procedúra segítségével, úgynevezett petesejt donációval lehetséges gyermeket vállalni, és jelenleg semmilyen törvényes szabályozás nincs arra vonatkozóan, hogy hány éves korig kérhetnek a nők ilyen jellegű beavatkozásokat. Arra egyelőre még kevés a megbízható adat, hogy az 50 év feletti várandós nők milyen egészségügyi kockázatot vállalnak, azonban a kutatások arra utalnak, hogy ilyenkor a kapott petesejt biológiai kora számít a megfoganás sikerében és a terhesség kihordásában, nem pedig a gyermekre vágyó édesanya biológiai kora.

Egy amerikai kutatás alapján a fiatalabb korban levő nőtől kapott petesejttel megtermékenyült 50 év feletti nők 43%-a sikeresen megfogant és egészséges gyermeknek adott életet. Ez alapján a tanulmány szerzői arra a következtetésre jutottak, hogy egy megfelelően végigkísért terhesség nem jelent különösebb egészségügyi kockázatot.

Veszélyesebb későn szülni?

Érdemes tehát elgondolkozni azon, hogy mit tehetnénk társadalmi szinten azért, hogy a fiatalok a legtermékenyebb időszakban, vagyis a 20-as éveikben is bátran vállaljanak gyermeket, és a szülők lehetőleg együtt is maradjanak? Akármennyire is ideálisak azonban a körülmények, az biztos, hogy mindig lesznek speciális esetek, amelyeket talán nem érdemes beskatulyázni.

Mondhatjuk-e egy 50-es nőre, aki esetleg meg szeretné ajándékozni fiatalabb, még gyermektelen férjét egy gyermekkel, hogy ne szüljön? Vagy esetleg becsüljük és támogassuk őt azért, amiért felvállalja ezt a kockázatot? Elgondolkozhatunk a kérdésen, de a valódi döntést az a pár fogja meghozni, aki valamiért a nő 50 éves kora után is arra vágyik, hogy közös gyermekük szülessen.