PORONTY

Beszólt az óvónő a szülőnek, mert csokis sütit csomagolt

Koncz Andrea 2017. február 20., hétfő 06:24

Egy ausztrál nő posztolt a Facebookon egy képet, a leírás szerint a barátnőjének gyereke hozta haza az írásbeli figyelmeztetést, miszerint az anya csokis süti helyett lesz szíves valami egészségesebbet csomagolni a gyereknek. A kislány Kindergartenbe, vagyis a mi fogalmaink szerint nagyjából oviba jár. (Viszont a pedagógust angolul ott is teacher-nek, vagyis tanárnak hívják, bár korban a mi ovisainknak megfelelő a dolog)

"A barátnőm - 8 egészséges gyermek anyja, a következők a hetedik gyerekre vonatkoznak - ezt kapta ma a 3 évese ovijából. Mondtam neki, hogy holnap csomagoljon két szelettel, és közölje velük, hogy elmehetnek a francba." 

A jelenségre azonnal lecsaptak, mint foodshaming, vagyis kb. kaja általi megszégyenítés, és máris áradnak a hozzászólások, hogy hova menjen és mit csináljon a tanár, és mégis mit képzel magáról az ilyen. Pedig szerintem igaza van. Ezzel nem leszek túl népszerű, de elmondom, miért gondolom ezt.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Tippek, hogy megóvhassuk a gyerek világát

Cziglán Karolina, pszichológus 2017. február 19., vasárnap 16:28

Vigyázzunk a gyerek világára!

Ha egyetlen mondatban kellene megfogalmazni, mi a legfőbb dolga a szülőnek, akkor többféle változat adódhatna, sok válaszban benne lenne a szeretet, az elfogadás és az érzelmi biztonság, de röviden úgy is mondhatnánk: hagyja a gyermeknek, hogy gyerek lehessen.

A gyermekkor ellopásának vannak durva módjai, de észrevétlenül, a legnagyobb jóindulattal is előfordulhat, hogy megcsorbítjuk. Amikor Michael Jackson azt mondta, tőle elvették a gyerekkorát, az szélsőséges példa, hiszen a legtöbb szülő nem dolgoztatja, trenírozza gyermekeit, nem veri őket, ha tökéletlenül teljesítenek. De ha alapvetően gyermeknek való életet is él a csemete, akkor is elkövethetünk hibákat, például a legjobb családban is előfordul, hogy elkerüli a figyelmünket, valamilyen információ túl sok, túl megterhelő a kicsi számára.

shutterstock 289839680
Távolról sincs vége, olvasson még »

Ezekben tér el az első- és másodszülöttek teste

Brownie 2017. február 19., vasárnap 11:25

Sok érdekes kutatási eredmény látott már napvilágot arról, hogy az elsőszülött gyerekek vagy kisebb testvéreik vannak-e jobb helyzetben a mentális, az érzelmi vagy a fizikai fejlődés tekintetében. A szakértők gyakran hivatkoznak arra, hogy a szülők osztatlan figyelmének - amit a rangidősek és az egykék élvezhetnek - a pozitívumok mellett bizony vannak hátulütői is. 

Egy újabb vizsgálatból például kiderül, hogy az elsőszülötteknél sokkal nagyobb az esélye a magas vérnyomásnak és trigliceridszintnek, valamint az elhízásnak. Ha kíváncsi a részletekre, görgessen tovább!

Távolról sincs vége, olvasson még »

Ilyenek a mai gyerekek a háziorvos és az ortopédus szerint

(bj) 2017. február 17., péntek 07:43

Korábban már írtunk arról, milyenek a mai gyerekek az óvónők és a gyermekpszichológus szemével. A harmadik részben arról kérdeztünk egy gyermek háziorvost és egy ortopéd gyerekorvost,  hogyan változott egészségi állapotuk az elmúlt pár évben, milyen trendeket figyeltek meg az orvosok, és ezek minek köszönhetők, illetve mi az oka a változásoknak.

A háziorvos véleménye

Dr. Kuti Mária, budapesti gyermek háziorvos szerint valóban változtak a betegségek az elmúlt néhány évben, mert új kötelező védőoltást vezettek be, és a fakultatív oltóanyagok elérhetősége is könnyebb lett.

A baktériumok és vírusok igen „okosak”, és mindig újabb és újabb törzseket fejlesztenek ki. Például amióta bárányhimlő ellen sokan oltanak, sokkal gyakoribb a szintén herpeszvírus által okozott kéz-láb-száj (amit az anyukák gyakran száj- és körömfájásnak hívnak), vagy a háromnapos láz betegség.

Ami még feltűnő, hogy ezek megjelenésükben súlyosabbak, hosszabban elhúzódnak, és durvább tüneteket okoznak, ami ugyan részéről egyéni megfigyelés, de a relatív esetszám nem kevés.

A szakember szerint persze az éghajlati és légköri viszonyok is nagyon sokat számítanak: ha nedves, hideg ősz van, a frissen közösségbe került gyerekek gyorsabban megbetegszenek, lassúbb a gyógyulás, és az otthon maradt kisebb testvérek kerülnek súlyosabb állapotba. Sok a légúti szövődmény és a visszaesés is. Így sajnos sokszor hónapokig, évekig tartó gyógyszerelés lesz a megoldás.

shutterstock 360816872

A doktornő szerint az is baj, hogy a közösségekben kis légtérben nagyon sok a gyerek, túl száraz és meleg a levegő, emiatt sokkal gyorsabban terjednek a kórokozók. A másik baj, hogy nincs idő meggyógyulni, az iskolásnak vissza kell menni, kisebbeknél a szülőnek kell visszasietnie dolgozni.

A szülők hozzáállása érdekes. Van, aki mindent ellenőriz interneten, vagy tüzetesen elolvassa a gyógyszerleírást, és nem adja be a gyermekének a felírt gyógyszert. A szövődmények gyakoriak: inkább a többszöri visszaesés után alakulnak ki a fül-orr-gégészeti, de alsó légúti szövődmények is (tüdőgyulladás, asztma).

Távolról sincs vége, olvasson még »

Költsük inkább oktatásra?

Koncz Andrea , Primilla 2017. február 16., csütörtök 15:50

Az olimpia vagy nem olimpia vitában gyakran elhangzó érv, hogy ezt a pénzt költsük inkább az oktatásra vagy az egészségügyre. De minél többet gondolkodtunk ezen, annál inkább arra jutottunk, hogy nem tudjuk felmérni, miről is beszélünk. Az egyszeri ember fejében az egy-két-három-tízezer milliárd forint olyan nagyságrend, amivel nem tudunk számolni. Az ország költségvetése szintén. Magyarul: nagyon kíváncsiak lettünk, hogy ha tényleg oktatásra költenénk az olimpia helyett, az mire lenne elég? Sok ez? Kevés? Csodát lehetne vele tenni? Meg sem látszana?

Ezért aztán olyan szakembereket kerestünk, akik átlátják az oktatás teljes helyzetét, és megkérdeztük őket, mire lenne ez elég.

Azt, hogy hogyan jött ki az általunk kérdezett 1700 milliárd forint, a cikk végén részletesen is elmagyarázzuk, de ehhez mindenképpen kelleni fog egy kis matek meg pár táblázat, tehát ha valakit ez nem érdekel, annak nem kell magát átrágnia rajta. 

Távolról sincs vége, olvasson még »

Szakértőt kérdeztünk, van-e érték a mai rajzfilmekben

Primilla 2017. február 14., kedd 13:54

Leültem a minap a gyerek mellé tévét nézni. A gyerekcsatornán futó rajzfilm sztorija a következő volt: a tökéletes ételt kereste egy gasztrokalandor, és a férfi valahogy elvergődött Sanjay és Craig városába. (Sanjay és Craig a főszereplők, egy fiú és egy kígyó, akik legjobb barátok.)

A gasztrokalandor állandóan úgy érezte, hogy már nagyon közel jár a tökéletes ételhez, emiatt például majdnem megette Craig-et, de Sanjay-nek szerencsére sikerült őt megmenteni. És ekkor jött az ételkritikus nagy felismerése: a tökéletes étel ő maga, úgyhogy fogta, és felfalta saját magát.

Ez volt az a pont, amikor úgy éreztük, hogy itt az ideje megkérdezni egy gyermekpszichológust és meseterapeutát, hogy mi a véleménye azokról a mesékről, amiket a gyerekek nap mint nap néznek a különböző gyerekcsatornákon. Ideértve  Sanjay és Craig mellett a Spongya Bob, a Gatyás Bagázs, a Boci és Pipi, vagy az Én vagyok Menyus részeit, és még sok más, hasonló kaliberű rajzfilmet.

Végül is, a klasszikus mesékben és a népmesékben is bőven vannak hajmeresztő dolgok, mi van akkor, ha ezeknek a rajzfilmeknek is vannak rejtett értékeik, csak laikusként nem vesszük észre?

shutterstock 520281448

Jó hírünk van. Peer Krisztina gyermekpszichológus gyakorlatilag felmentett minden lelkiismeret-furdalás alól (vö. szaranyaság, amiért hagyjuk, hogy ezt nézzék). Azt mondja, ezek a rajzfilmek egyáltalán nem olyan rosszak, mint ahogy sok szülő gondolja. Mondjuk annyira nem is jók, kifejtjük hajtás után. 

Távolról sincs vége, olvasson még »

Ezekkel ne szekálja a gyereket nevelés címén

Cziglán Karolina, pszichológus 2017. február 12., vasárnap 16:14

Ha elhangzik a szó: gyermeknevelés, első asszociációnk talán egy összevont szemöldökű anyuka, aki csípőre tett kézzel meginti a gyereket, hogy miért nem rakott rendet a szobájában, hogy hátul is rendesen mossa meg a fogait, hogy tessék megenni a spenótot is. Szerencsére az anyák és apák nagy többsége ráérez, hogy ez a legkevésbé fontos (bár kétségtelenül szükséges) része a gyermekkel való kapcsolatnak, annak, ahogy hatnak rá, sőt: ahogy hatnak egymásra.

És az ember rájön arra is, hogy sokszor eltávolít minket egymástól a túl sok rászólás, magyarázás, éppen, hogy ellentétes a hatása. Van néhány tipikus terület, ami ilyen: ami kapcsán minden nap vég nélkül nevelhetnénk és nevelhetnénk, de jobban jár a gyerek és a szülő is, ha nem visszük túlzásba.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Mutasd a kosarad, megmondom, van-e gyereked!

Primilla 2017. február 11., szombat 13:09

Vannak bizonyos élelmiszerek és italok, amelyekről bárki kapásból megmondja, hogy kinek lesznek. Mondjuk, ha egy üveg Hennessy kerül a kosárba, akkor elég biztosak lehetünk benne, hogy felnőtt buli lesz, vagy, például a disznósajtról sem feltételezzük, hogy a három hónapos baba hozzátáplálását kezdik meg vele a szülők.

A Nutella, habár édes, mégis inkább semlegesnek nevezhető. Tapasztalatom szerint bárki, bármikor szívesen rávetné magát, ha bízhatna benne, hogy valami csoda folytán abban a fél percben, amíg nyalogatja, éppen nem hizlal.

shutterstock 290587421

És vannak azok az élelmiszerek, amiket szinte teljesen biztosan csak a gyerekesek vásárolják. Az ilyen magas labdákat, mint mese keksz, kindertojás, nyuszis kakaó, és társai, le sem csapjuk, akkora evidenciák, az érdekes dolgok ezen túl kezdődnek.

Persze előre szólunk, hogy bizonyos hibaszázalékkal dolgozunk, mert mindig vannak kivételek és csodabogarak. Emlékszem például, hogy mennyit nevetgéltünk csoporttársunkon, Gyurin, aki mindig porcukorral kérte a túrós tésztát szalonnapörc helyett. Ja, Gyurival nem az óvodában jártunk egy csoportba, hanem a főiskolán. Szóval simán lehet, hogy felnőtt férfiak élnek-halnak a színes cukorkás krémtúróért, de azért ez nem olyan gyakori. 

Távolról sincs vége, olvasson még »

Abortuszmentes szülészetek állami milliárdokból a kereszténység nevében

Primilla 2017. február 10., péntek 10:22

A minap jelentették be: a fővárosi Bethesda, és a Magyar Irgalmasrendi Kórház  8,7 milliárd forint támogatást kap új osztályok létrehozására. Cserébe a két intézmény azt vállalta, hogy az új osztályokon nem hajtanak végre abortuszt (és hálapénzt sem szabad elfogadni, de ez nem a mi asztalunk).

Habár csak most jelentette be Lázár János, a téma nem olyan új, már tavaly áprilisban rebesgették, hogy a Bethesdában kialakítanak majd egy olyan részleget, amelyben a természetes szülést helyezik előtérbe (ez nagyon jó), abortuszt viszont nem végeznek.

A kórház főigazgatója a következőképpen indokolta a lépést: sok család kereste meg a kórházat azzal, hogy a szülészeteken az abortuszra várók a gyermekét váró vallásos anyáknak nehezen kezelhető helyzetet okoznak. „Mivel egyházi kórház vagyunk, jelezték nekünk, hogy a szükség van olyan szülészetre, ahol ezekkel nem kerülnek szembe a várandós anyák."

shutterstock 460687024

Mármint úgy érti, hogy a terhes nők nem akarják látni az abortuszra váró nőket, mert az nekik törést okoz a lelkükben, ott, ahol keresztényként az irgalmat is tartják egyébként.

Szerintem meg pont fordítva van: az abortuszra váró nők nem szeretnének találkozni azokkal, akik boldogan simogatják a pocakjukat, és várják a kisbabájuk megszületését.

Tudom, elsőre nehéz ezt megérteni, elmagyarázom egy történettel.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Lego-batman: az elmúlt évek legviccesebb szuperhősfilmje

Miklya Anna 2017. február 9., csütörtök 11:27

A helyzet az, hogy az elején szerettem őket. Mármint az „igazi”szuperhősfilmeket. Nolan rendezésében a Batmanek komorak voltak, de élvezhetőek, imádtam Ledger Jokerét, nyilván Tom Hardy Bane-je nehezen tudta volna túlszárnyalni a legendás alakítást, de majdnem sikerült neki. És közben a többit is, a Marvel filmeket is, a vasembereket, Thorokat, még az első Avengerst is moziban néztem.

Aztán beleuntam a dologba. És az új Batman??? Ben Afflecktől már korábban is egyszerűen mindenem viszketett, és nem a jó értelemben. Aztán a Batman vs. Superman a legalja volt. Henry Cavill egy isten, de a vásznon nagyjából annyi kisugárzása van, mint egy zsömlének. Legalábbis azt gondoltam, hogy a legalja, amíg ki nem jött a Suicide Squad, aminél zavarosabb katyvaszt még életemben nem láttam.

LegoBatman jelenetfoto (1)
Fotó: Courtesy of Warner Bros. Picture / intercom

És hogy miért nézem végig mindezt, ha már egyszer nem tölt el akkora örömmel? A válasz nagyon is egyszerű. Van egy fiam, aki imádja a képregényfilmeket, és nagyon nem mindegy, hogy mit engedek megnézni neki. Van, amit még be tud fogadni, van ami túl erőszakos, túl komor, vagy egyszerűen már tényleg az a szint, hogy akkor is fölösleges megnézni, ha valaki rajongó. (Mielőtt valaki a szívéhez kapna: nem, a Deadpool szóba se jöhetett.)

Távolról sincs vége, olvasson még »

Rosszat teszek, ha tejjel itatom a gyereket?

Puskás Pálma 2017. február 8., szerda 06:59

A tej egészséges, különösen a gyerekeknek kell sokat inni belőle, hiszen tartalmazza a csontfejlődéshez szükséges ásványi anyagokat. Vagy nem? Egy barátnőm nemrég teljesen kiborult, amikor megtudta, hogy három éves lányom naponta 3-4 dl tehéntejet iszik meg (az igazsághoz hozzátartozik, hogy ennek egy részét kakaó formájában).

Egész eddig azt hittem, jót teszek vele, hiszen kiváló fehérje-, D-vitamin- és kalciumforrás – most mégis utánanéztem, hol tart a tudomány.

Ami a csecsemőkort illeti, egyértelmű a kérdés, egyéves kor alatt ne igyon tehéntejet senki. De káros-e a tehéntej az óvodás gyerek esetében, vagy kifejezetten előnyös? Mint kiderült, vannak előnyei és hátrányai is, azaz nem árt némi óvatosság.

shutterstock 172821500
Távolról sincs vége, olvasson még »

Menő tanár: ahány gyerek, annyiféle kézfogás

Menő/Ciki

Dívány 2017. február 7., kedd 16:58

Jerusha Willenborg, egy szőke amerikai tanárnő a net új sztárja, aki harmadikosai mindegyikét egyedi, csak neki szóló koreográfiával indítja haza a nap végén. A videót már csaknem 60 millió ember látta mostanáig, és ha megnézzük, milyen bonyolultak az egyes figurák, hát nem tudunk mást mondani, mint, hogy le a kalappal.

Távolról sincs vége, olvasson még »
385 szavazat 392 szavazat

Megúszható, hogy a gyerek a reklám csapdájába essen?

Brownie 2017. február 7., kedd 14:49

Ki felel azért, hogy a gyerek ne váljon a reklámok áldozatává? Nyilván a szülők. A reklámtörvény. Meg az iskola. Az utcán, az üzletekben bóklászva, a buszon ücsörögve, netezés, tévézés, rádiózás vagy újságlapozgatás közben hirdetések százai bombáznak minket nap mint nap, ezért sem olyan egyszerű teljesen függetleníteni magunkat azoktól. Ráadásul sokszor annak ellenére dőlünk be a reklámoknak, hogy jól tudjuk, mi a legfőbb szándékuk: manipuláció és a (z indokolatlan) vásárlásra ösztönzés.

A döntés a mi kezünkben van, és már a kisiskolásokat is meg lehet tanítani a tudatos fogyasztói magatartásra, de mi a helyzet a legkisebbekkel, akik még csak különbséget sem tudnak tenni a tévében látottak és a valóság között?

Mennyire élnek vissza a gyerekeknek szóló hirdetések ezzel az életkori kognitív korlátozottsággal? Lenne-e értelme annak, hogy a műsorokhoz hasonlóan a reklámokat is kor alapján kategorizálják? Vagy eltúlzott a reklámok veszélyei miatti aggodalmunk? Hasonló kérdésekkel fordultunk Sas István reklámpszichológushoz és a Bűvösvölgy Médiaértés-oktató Központ munkatársaihoz.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Tőlük pont nem kellett volna elvenni a gyereket

Mártonffy Zsuzsa 2017. február 6., hétfő 17:23

Gyakran lakhatási problémák vagy szegénység miatt kerülnek állami gondozásba a gyerekek, ennek költsége azonban jóval magasabb, mint amennyibe a családok támogatása kerülne. Az SOS Gyermekfalvak Gyereksorsok blogjának riportja.

Bosch Erzsébet egy hete nem látta másfél éves kislányát, Gabriellát. Kedd reggel elvitte a bölcsődébe, majd délelőtt telefonáltak neki a gyámhivatalból, hogy a kisbabát kiemelték a családból, és nevelőszülőnél helyezték el. Az erről szóló határozatban arra hivatkoztak, hogy a munkásszálló, ahol az anya él, nem alkalmas a gyereknevelésre.

Bosch Erzsébettel már egy ideje kapcsolatban volt a gyermekvédelem, azonban épp pár hete állapította meg a XIII. kerületi gyámhivatal, hogy a munkásszálló megfelel a gyereknevelésre, a kiemelésről viszont a XVIII. kerület döntött.

Erzsébet története címszavakban: szegénység, eladósodás, közüzemi tartozások, válás, régi lakásának elvesztése, új kapcsolat egy férfival, aki bántalmazónak bizonyult, menekülés három gyerekkel. A legidősebb gyereket a nagymama neveli, a középső lányát már korábban elvették az anyától és nevelőszülőnél helyezték el.

Ugyanakkor a számos hivatali jelentés szerint az anya pszichésen ép, gyerekeit nem bántalmazza, a kiemelések oka egyedül a szegénység, a rossz lakhatási helyzet volt. Erzsébet takarításból él és folyamatosan keres albérletet, de a piaci árakat nem tudja megfizetni. A gyámhivatal közleményt adott ki az ügyről, amelyben azt írják, a konkrét esetről személyiségi jogi okok miatt nem árulhatnak el többet, de szerintük indokolt volt a gyerekeket elvenni.

Bosch Erzsébet
Bosch Erzsébet

Magyarországon nagyjából 20 ezer gyermek él gyermekvédelmi gondoskodásban, lánykori nevén állami gondozásban. Azok a gyerekek kerülnek be, akik olyan súlyos bántalmazást, elhanyagolást szenvednek el a családjukban, hogy csak kiemeléssel lehet orvosolni a helyzetet. A Gyermekvédelmi törvény is kimondja, hogy pusztán anyagi okokból tilos egy gyereket elvenni a családtól.

A gyakorlatban azonban nagyon sok gyereket pusztán anyagi vagy lakhatási okból vesznek állami gondozásba, budapesti adatok szerint például a kiemelések 20 százaléka emiatt történik. Ha a szülők hajléktalanok, akkor szinte mindig elveszi a gyámhivatal a gyereket, vagy a szülésnél már nem is adja ki a kórházból.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Így utáltassuk meg az éneklést a gyerekkel

Primilla 2017. február 4., szombat 14:12

Jön haza a gyerek az iskolából, hívom, süssünk együtt valami finomat, mire hazaérnek a fiúk. A lányom néz rám nagy, kerek szemekkel: - De anya, nekem még házim van, énekből egy oldalt kell írni holnapra.

Állok vele szemben lefagyva, testem egy élő kérdőjellé görbül, mi van? Énekből? - Hát, igen, szokott lenni, mindig ad valamit a Móni néni, csak most többet adott, mert rosszak voltunk, hangoskodtunk órán – magyarázza a gyerek az énektanár bizonyítványát, mert ha a tanító osztotta, akkor biztos jogos a büntetés.

- És énekelni szoktatok énekórán? – teszem fel a kérdést, mivel kezd egy kissé gyanússá válni a dolog.

- Hát, nem nagyon. Mondjuk néha igen, de főleg szolmizálni, meg ritmust tapsolni. Anya, én úgy utálom az énekórákat – fakad ki a gyerek, én meg csak hápogok hülyén, utálod, gyerekem, te, aki két kórusba is jársz énekelni, önként és …ööö, dalolva, és ki nem hagynád a zongoraóráidat?

- Igen, de az más. Énekkaron énekelünk, zongoraórán zongorázunk, és sokat nevetgélünk. Énekórán meg csak a házit ellenőrizzük, felelünk az elméletből, meg dolgozatot írunk, abban aztán nincs semmi szép, se buli. Na, jól van, most már hagyjál tanulni, mert holnap is doga lesz!

shutterstock 448696888

A zene lényege az öröm!

Oké, bevallom, vannak bennem indulatok. De nem azért, mert a gyerekemet fölöslegesen terhelik, mert ő az iskolai tananyagnál, mondjuk úgy, jóval előrébb jár zeneelméletből. A házi feladat nála inkább csak időrablás.

Hanem azért, mert ha hátralépünk egyet, hogy lássuk a lényeget: a zenének, az éneklésnek a világon egyetlen értelme van: az öröm. Nem hasznos, mint a nyelvek, vagy a matek, egyszerűen azért fontos a zene, mert örömöt ad az embernek. A házi feladat pedig nem öröm, ahogy a ritmustapsolás, meg a dolgozat sem. Az énekóra meg, úgy, ahogy van, a sok elmélettel és kevés énekléssel, még a muzikális gyereknek is csak púp a hátán.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Túlélő vagyok, nem áldozat

Puskás Pálma 2017. február 3., péntek 18:27

Takács Hajnal bántalmazott nő, mégsem áldozatként, hanem túlélőként tekint magára. Amikor korábbi párja megverte, a mélyponton megoldások és túlélőtársak keresésébe kezdett, ebből született két évvel ezelőtt Az asszony verve című első könyve.

A második könyv, amely Bántalmazottak igazsága címmel a napokban jelenik meg, kevesebb személyes történetet tartalmaz, sokkal inkább kiáltványszerű, figyelemfelhívó. Olyan fontos témákat jár körül, mint a hatóságok kétes szerepe a bántalmazás fenntartásával, illetve a bántalmazó kapcsolat utáni élet. Ezekről beszélgettünk a szerzővel.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Baj, ha az óvodás gyerek nem rajzol?

(bj) 2017. február 2., csütörtök 13:03

Középsős gyerek anyjaként rapportra hívtak az oviba: nem rajzol pálcikaembert a gyerek, leszünk szívesek gyakorolni. Az én lányom nem nagyon szeret rajzolni, és elbizonytalanodtam, baj ez? Mikortól "kell" tudnia szabályos pálcikaembert rajzolni? Megkérdeztem Endrédi Gabriella klinikai  gyermek szakpszichológus és pszichoterapeutát, jelent-e valami problémát, esetleg tünete lehet-e valaminek az, ha egy óvodás gyermek nem rajzol?

Én pszichológust még nem hallottam így örülni kérdésnek. Endrédi Gabriella szerint rendkívül fontos a téma. Elmondta, ez a kérdés általában a beiskolázás előtt merül fel a szülőkben, ekkor kezdődik a szorongás az iskolai teljesítménytől és helyzettől, amiben meg kell majd felelnie a gyereknek.

Egy gyerek "működése" három pilléren áll: az érzelem, a mozgás és a gondolkodás. És ezek a jellegzetességek úgy kapcsolódnak egymáshoz, mint egy hajfonat szálai: ami az egyikben történik, az fog történni a másik kettőben is a fejlődés során, ez jellemzi szinte végig az óvodás kort.

Ha dühös egy kisgyermek, akkor az a mozgásban is leképeződik, vagyis mérgesen toppantani, esetleg rugdosni, csípni, marni fog. A gondolkodás hat éves kor körül veszi át a főszerepet, ekkortól már ez fogja irányítani a mozgást és az érzelmeket. Bár itt is lehetnek egyéni eltérések a fejlődésben, és ez természetes.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Ezért ugrunk, ha beszólnak a gyereknevelésre

Cziglán Karolina, pszichológus 2017. február 1., szerda 15:28

Ki jobban viseli a kritikát, ki rosszabbul, de úgy tűnik, amikor a gyereknevelésre tesz valaki megjegyzést, a többséget igencsak érzékenyen érinti. Különösen az anyákat, ami persze nem jelenti, hogy az apákat ne érdekelné a dolog, de bármennyit is változott a világ, és már nem cirkuszi látványosság, ha az apukára van kötve a baba, és már nem mindenki kérdezi meg a kisgyerekes anyától döbbenten, ha gyerek nélkül látja, hogy „És a babára ki vigyáz?”, azért még mindig több szigorú értékelő visszajelzést kapnak a nők arról, jól csinálják-e a gyereknevelést, és talán valamivel érzékenyebben is veszik ezeket.

Valahol ott a különbség, hogy mikor egy apa kapja meg, hogy például „Három éves a gyerek? És még pelenkát hord?”, akkor nem elsősorban őt teszik felelőssé, lehet úgy is hallani a kérdést, hogy „Három éves? És még nem szoktatta bilire az anyja?” A nők inkább gondolják, hogy minden az ő felelősségük, és nekik tudniuk kéne mindent, és nem hibázhatnak.

shutterstock 357637607
Távolról sincs vége, olvasson még »

Aki boldog gyereket akar, tanítsa hálára

Cziglán Karolina, pszichológus 2017. január 31., kedd 12:54

Az ember szeretne boldog lenni, és boldog gyereket nevelni. Igen ám, csak nem olyan egyértelmű, mitől leszünk boldogok. Tehát mire is kellene nevelni a gyereket? Ha néhány embert megkérdeznénk, szerintük mi a forrása a boldogságnak, bizonyára sok mindent felsorolnának, de nem biztos, hogy szerepelne közöttük az, hogy tudjunk hálásak lenni az életünkért, és mindazért, amit kapunk. Holott tudjuk, mennyire nem az objektív eseményeken, történéseken múlik, az ember elégedett-e az életével, sokkal inkább a látásmódunkon, azon, hogy értékeljük-e az életünket, kapcsolatainkat, a pillanatokat. Más szavakkal: hogy tudunk-e hálásak lenni.

Ennek ellenére hajlamosak vagyunk attól várni a jóérzésünket, hogy mink van, vagy, ha ezen túllépünk, és nemcsak a tárgyi világban keressük a boldogságot, akkor a mai kor embere leggyakrabban a sikereivel szeretné megteremteni a boldogságát. De, ahogy azt az elsősorban papként ismert, de emellett mentálhigiénés szakember Pál Ferenc lényegre törően megfogalmazta, a siker sikerélményt okoz, ami nagyszerű érzés, de boldog senki sem lesz tőle.

Távolról sincs vége, olvasson még »

A jó gyerekkornak nem elszenvedője a gyerek

Koncz Andrea 2017. január 31., kedd 07:43

Hagyományos tanterem, tankönyv és tananyag nélkül, játszva tanulva, együttműködve szerzik meg a gyerekek ugyanazt a tudást, mint más iskolákban, és amit kapnak, egy életre szóló útravaló: a jó gyerekkor, aminek nem elszenvedői, hanem alakítói voltak. Ez nem egy oktatási sci-fi, hanem az AKG leendő általános iskola működésének sarokköve. Niedermüller Annával, az alakuló intézmény vezetőjével beszélgettünk.

A gyerek nem az életre készül, hanem él - így szól az AKG mottója. Az iskola és a tanár feladata pedig az, hogy mindegyiküknek segítsen felismerni és kibontakoztatni erősségeit és tehetségét, függetlenül azok akadémikus jellegétől.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Klassz lenne egy helyátadásra figyelmeztető app, nem?

Dívány 2017. január 30., hétfő 17:39

A Mashable írt egy appról,, amely a tömegközlekedési eszközön telefonjukba feledkező utastársaknak küzd értesítést, ha olyan van a közelükben, akinek jól esne, ha átadnák neki a helyet.

Elsőre talán röhejesnek tűnik, egészen addig, amíg meg nem nézzük ezt a képet, ami pár napja jött szembe velem a Facebookon, és (valószínűleg) a budapesti metrón készült:

Távolról sincs vége, olvasson még »

Hogyan neveljük jól a testvéreket?

Puskás Pálma 2017. január 29., vasárnap 12:29

Bevallom, amikor a második gyerekemet vártam, azt hittem, könyv nélkül is megbirkózom majd a testvérféltékenységgel és a gyerekek közti dinamikával: el tudom majd fogadni, ha a nagy nem kedveli a kicsit, esetleg barátnőm gyerekéhez hasonlóan naponta megkérdezi, mikor visszük már vissza a kórházba.

Nem így történt: a hároméves az első pillanattól kezdve imádja a csecsemőt, ugyanakkor velem elviselhetetlenül undok lett. A védőnő és a gyerekorvos szerint mindez teljesen normális – ez igazán megnyugtató, mégis úgy éreztem, kellene valami eszköz, hogyan tudom mindezt kezelni, illetve milyen meglepetések várhatóak még a testvérek további élete során.

Két könyvet találtam a könyvesboltban a testvérkapcsolatokról, mindkettőt elolvastam. Megérte.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Éhen halnak a gyerekkel? Ó, de kár!

Primilla 2017. január 27., péntek 12:41

Az elmúlt egy-két évben a statisztika szerint nagyjából mindenkinek jobb lett egy kicsit, kivéve az egyszülős családokat, mert nekik 2015-re tovább romlott a helyzetük: még többen élnek közülük szegénységben, mint egy évvel azelőtt.

Nem régen jelent meg a KSH Háztartások életszínvonala 2015. kiadványa, amely szerint tavaly minden harmadik gyerek (33,6%) szegény vagy kirekesztett családban élt, habár a helyzet 2012 óta folyamatosan javul kicsit a statisztika szerint. Az egyszülős háztartásoknak viszont csaknem kétharmada (egészen pontosan 62,3 százaléka) tartozik a szegény vagy kirekesztett kategóriába.  

Távolról sincs vége, olvasson még »

Az asztmás gyerekek nagyobb eséllyel híznak el

Brownie 2017. január 26., csütörtök 15:34

Korábbi kutatásokból kiderült, hogy az elhízott fiatalok körében - részben a D-vitamin hiányának köszönhetően - gyakoribb az asztma és az allergia. Újabb vizsgálati eredmények pedig arra mutatnak rá, hogy az asztmás gyerekeknek jóval nagyobb az esélye az elhízásra, mint társaiknak. Akkor most melyik okozza melyiket?

És, hogy miért fontos ez? Azért, mert az asztma és a túlsúly együttes megléte más anyagcsere-betegségek, például a prediabétesz és a 2-es típusú diabétesz kialakulását is előidézheti, ez pedig nem csak az egyén szintjén súlyos probléma, hanem a társadalom számára is lényegesen olcsóbb lenne megelőzni, mint élethosszig kezelni.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Vérnyomása elárulja, hogy fia vagy lánya lesz!

Brownie 2017. január 24., kedd 18:24

Jó néhány régi mendemonda kering arról, milyen trükkökkel befolyásolható fogantatás előtt, és jósolható meg fogantatás után a születendő gyerek neme: egyes testhelyzetekről már az ókorban azt tartották, hogy segítenek fiút nemzeni, de olyat is hallottunk, hogy ha a nő csak hasra hízik, azaz hátulról nem is látszik, hogy terhes, akkor fiút vár, ha viszont csípőre és fenékre is, akkor lányt. Aztán vagy bejön a jóslat vagy nem.

Valamennyi hiedelem közül a fogantatás időzítésének van némi tudományos alapja, amit a '60-as években Landrum B. Shettles dolgozott ki, bár erről az elméletről is megoszlanak a szakértői vélemények. Egy új kutatás szerint azonban a nők vérnyomása alapján már a fogantatás előtt egész jó eséllyel megjósolható, hogy a születendő gyerek fiú lesz-e vagy lány.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Még tíz dolog, amit ha elmesélünk a gyerekeinknek, kiröhögnek

(bj) 2017. január 23., hétfő 12:33

Nem is olyan régen írtam egy cikket a nosztalgiáról, és arról, hogy mik voltak azok a nyolcvanas évekbeli „divathóbortok”, szokások, amiket a mi gyerekinek már nem fognak megismerni, de talán még értelmezni sem. Számos komment érkezett a cikk alá, a reakciók alapján pedig összeállt a cikk folytatása.

Előtte azonban még egy dolgot megjegyeznék: rendkívül érdekes volt olvasni a kommenteket abból a szempontból is, hogy az általunk (Kecskeméten) sörgésnek hívott tevékenységnek mennyiféle neve élt a köztudatban az ország különböző területein. Volt, aki kocsizásnak, sörizésnek ismerte, de a kommentekben feltűnt még a recsézés, kocsérozás, simizés, sergés, forgózás, pörcsizés, sikázás, sündizés, kuszizás is.

1. Gumizás: sokan írták ezt is kommentben, és igen. Ez az a játék, amivel szinte egész gyerekkoromat töltöttem. Játszótéren, otthon, iskolában. Ha nem lenne ismerős, a szabály nagy vonalakban: kell hozzáá három ember és egy 4-5 méter hosszúságú gatyagumi összekötve.

Két ember egymástól messze, terpeszben állva a bokájára kihúzza a gumit, míg a harmadik közöttük átugrál a gumin, az akkor még mindenki által ismert koreográfiájú ugrásokkal, mint a kecske, magyar, kishordó, csiszi-csoszi. Ha lement egy kör, a két tartóember eggyel magasabbra emeli a gumit, és kezdődik az egész elölről. Akkor van csere, amikor az ugráló ember ront, vagyis nem ugrik át vagy rá a gumira, amikor kellett volna. Comb- és derékmagasságban már jó kis kihívás.

Nyáron próbáltam a játszótéren bemutatni a kislányoknak a játékot, de nem arattam osztatlan sikert vele. Viszont a Decathlonban lehet kapni a tevékenységhez szükséges gatyagumi kifinomultabb változatát, pl. rózsaszínben, és munkatársunk iskolájában mostanában szoktak gumizni a lányok, szóval még nincs minden veszve.

2. Tévéműsorok: kéthetente csütörtökönként a Szomszédok, péntekenként Dallas, szombat délután a Delta Kudlik Juli nénivel és a havas hegyekben mászó túrázóval, vasárnap pedig a Családi mozidélután a Disney-vel, melyben pl. Nicole Kidman is feltűnt az Ausztrál expressz című sorozatban. Gumimacik, Balu kapitány és társai. Valamint akkor hódították meg Magyarországot a dél-amerikai szappanoperák, élükön Isaurával. Az akkortájt szélesedő csatornakínálat is varázslatként hatott ránk: az akkor még valódi zenéket sugárzó MTV (Music Television – Hi, Steve Blame here with MTV News!), vagy a Super Channel, Sky Channel hihetetlen újdonságot jelentett a magyar csatornán szocializálódott korosztálynak. Megbabonázva figyeltük a videoklipeket: (Sinéad O'Connor elsírta magát a klipben!!) közkedvelt szórakozásunk volt, hogy el is játsszuk őket.

3. Hahota, kaland-játék-kockázat könyvek: negyedévente jelent meg a Hahota, amiben – akkor még rendkívül tréfásnak tűnő – viccek, írások szórakoztatták a nyolcvanas évek gyermekeit, és persze magyar és külföldi képregények is helyet kaptak a kiskönyvben. Ha valakinek megvan még a gyűjteménye, azt javaslom, ne olvasson bele! Döbbenetes, mekkora favicceken voltunk képesek nevetni! A kaland-játék-kockázat könyvek inkább a fiúk körében volt népszerű: adott volt egy sztori, többféle, alternatív útvonal, és egy megoldás, amit lapozgatással érhettünk el.

DSC8936
Fotó: Kaszás Tamás / Dívány

4. Macskabölcső, tátika: az iskolai órák közti szünetekben előszeretettel játszottuk a macskabölcsőt, amihez ugyancsak egy gumiszalagra volt szükség: egy meghatározott „koreográfia” szerint kellett a két kézre felvenni a gumit, a játszópajtásnak pedig átvenni azt két kézzel úgy, hogy ne menjen szét az egész hóbelevanc.

A tátika viszont egy papírból hajtogatott alkalmatosság volt, amibe két kezünk ujjait alulról lehetett beilleszteni, majd összezártuk, szétnyitottuk. A papír füleibe különböző tulajdonságokat, tevékenységeket írtunk, számoltunk, nyitottuk, zártuk, és a végén kijött, hogy mi a kedvenc színünk, éppen kibe vagyunk szerelmesek, vagy valami hasonló, nagyívű dolog.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Akiknek megállt az idő

Koncz Andrea 2017. január 22., vasárnap 14:41

Tegnap síelni mentek a gyerekeim. Ők odaértek. Aztán hallgattam a rádiót és sírtam. Sírtam azokért a gyerekekért, akik viszont nem értek haza, a szüleikért, a szeretteikért, és sírtam, mert azon gondolkoztam, hogyan lenne tovább, ha azt látnám az ötpercenként frissített index címlapon, hogy még egy tragédia történt. 

Január elsején reggel egy nem fogadott hívásom volt, a legjobb barátnőmtől. Visszahívtam. Belezokogott a telefonba: meghalt Marci. Vele megtörtént. Elvesztett egy gyereket. Megállt az idő. 

Péntek éjjel is megállt az idő. Mi itt maradtunk. Itt maradtunk szerencsések, akik láthatjuk azt a mosolyt. Hallhatjuk, hogy: anya. Megtalálhatjuk a padlóra dobva a kupac szennyest. Az ellenőrzőben a leckehiányt. A fél pár vadiúj kesztyűt, aminek elveszett a másik fele. Fojtogat a rettenet, hogy én is lehetnék, aki három napja még veszekedett a gyerekkel, hogy hülyeségeket pakol a bőröndbe a sítúrára. Aki nem mondta neki a buszpályaudvaron, hogy szeretlek. Aki elengedte.

Távolról sincs vége, olvasson még »

10 zseniális régi rajzfilmsorozat a mai gyerekeknek

Divany.hu 2017. január 22., vasárnap 11:43

Kár, hogy a régi jó dolgokból nem maradt semmi? Dehogynem, minden fent van neten!

A családban van több televízió is, előfizetésekkel, amiket időnként be szoktunk kapcsolni, főleg, ha valami nagy sportesemény megy, de egyébként nem vagyok a műfaj híve. Ez nem változott meg akkor sem, amikor gyerekem született. Időnként belenézek abba, mit is kínál számunkra az aktuális gyerekcsatorna-kínálat, de egyrészt a nyolcvan százaléka reklám, aminek a megtekintése a kisfiamat nyáladzó zombivá változtatja, aki életkorától függően nyüszíteni, üvölteni, vagy sipákolni kezd olyan értelmetlen, és persze rettenetesen túlárazott játékok után, amikre saját jószántából rá sem nézne. Másrészt őszintén bevallom, hogy az újgenerációs tévés rajzfilmek többsége vagy gagyi/giccses, vagy iszonyúan és fölöslegesen agresszív, vagy pedig simán értelmezhetetlen. Ez alól van persze akad pár ritka kivétel (pl. Az állati detektívek, stb.)

Gyerekkorunk rajzfilmjeit azonban semmi nem tudja felülmúlni, ezek pedig megtalálhatók és nézhetők a neten is, ráadásul akkor, ott és olyan mennyiségben, ahogy éppen jólesik (ami jókora előny a kölköknek velünk szemben, akiknek a műsorújsághoz kellett igazodniuk.)

Most adunk pár tippet azoknak a szülőknek, akik szeretnének régi meséket nézni a gyerekekkel: olyat amit ő is élvez, és újranézéskor számunkra is szórakoztató. Mivel a rajzfilmeket teszteltük, ezért írtunk mellé egy ajánlott, de persze nem kötelező életkort is.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Akik az állam helyett csináltak gyerekügyelet-keresőt

Primilla 2017. január 20., péntek 09:45

Este nyolc óra. Túl vagyunk a vacsorán. A gyerekek nekirohan a szekrény sarkának, és ömlik a fejéből a vér. Pánik. Hova kell menni? Vagy nem nyolc óra van, hanem 10:30, és a gyerek sikítva ébred fel a fülfájástól, és hiába rakom rá a meleg sót, nem segít. Pánik. Hova kell menni? És még sorolhatnánk az esti, hétvégi, a saját orvosunk rendelési idején kívül eső helyzeteket, amikor hirtelen azt sem tudjuk, hova kapjunk. Mentőt nem hívunk, mert annyira nem nagy a gáz, de akkor mit csináljunk?

Egy ideális világban világos, átlátható szabályok alapján mindenki számára egyértelmű lenne, mikor mit kell tenni, mikor hova kell menni. De a google három első találata három különböző dolgot mond. Bethesda, Heim Pál, János kórház? Páros hét páratlan kerület, teliholdkor az egyik, páratlan hét páros kerület újholdkor a másik. Hívjuk a gyerekorvost szabadkozva, ha mákunk van, felveszi, ha mákunk van, tudja fejből.

Na, ezt a helyzetet elégelte meg két fiatal nő, Németh Franciska és Kovács Barbara. Korábban már mi is írtunk róluk: ők hozták létre a GyermekSOS nevű gyerekorvosi ügyelet-kereső oldalt, ahol átláthatóan fel van sorolva, milyen tünetekkel kell sebészetre, traumatológiára, szemészetre, stb menni, és két kattintással azt is megtudhatjuk, az adott időpontban éppen hol fogadnak.

Egyszerű, átlátható, informatív
Egyszerű, átlátható, informatív

Az oldalt Franciska és Barbara a szabadidejében üzemelteti, egyszerűen azért, mert látták, hogy mekkora szükség van ilyenkor az információra, ezzel szemben mennyire lehetetlen hozzájutni. Sőt, legtöbbször még a gyerekorvos sem tudja, hogy hová küldje a beteget.

A két fiatal nő több mint egy éve önszorgalomból dolgozik azon, hogy az oldalon található információk mindig naprakészek legyenek. Mindezt azért teszik, mert segíteni szeretnének, és úgy látják, hatalmas szükség is van rá. Helyettük ugyanis nem csinálja senki. Olyan ez, mint a megőrülésmentes okmányirodai foglalórendszer, amiről az index írt, amit szintén egy magánember hozott létre, holott akár az állam is csinálhatta volna eleve működőre a sajátját.

shutterstock 450568075

A GyermekSOS-es csapatnál azt is pontosan tudják, hogy mi minden jönne még jól az oldalon, hogy még több információt tudjanak nyújtani. Például nemcsak a budapesti, hanem a vidéki családoknak is szeretnének segíteni, aztán például összegyűjtenék a nem ügyeleti ellátókat (leírással együtt), vagy hogy legyen az oldalon navigáció, hogy a szülők rögtön a telefonjukon lássák az útvonalat, merre kell menniük a legközelebbi ügyeletes patikához/kórházhoz, és az is jó lenne, ha angolul is elérhető lenne az oldal. 

Az ehhez szükséges fejlesztésekhez pedig közösségi finanszírozással szeretnék összegyűjteni a szükséges pénzt. 

Távolról sincs vége, olvasson még »

Gyerekkel utazók, ne vigyetek ajándékot az utastársaknak!

Koncz Andrea 2017. január 19., csütörtök 12:29

Érdekes új szokás terjed a nagyvilágban: a csecsemővel, kisgyerekkel repülő szülők kis ajándékcsomagokat - úgynevezett goodie bag - osztogatnak az utastársaknak, benne egy üzenettel, amiben előre elnézést kérnek, ha a gyerek esetleg zavaró lenne az út során, tessék itt egy csoki meg egy füldugó, és tényleg nagyon sajnáljuk. Első ránézésre kedves figyelmesség, második ránézésre viszont mekkora ostoba butaság ez!

Kezdjük azzal, hogy a visító csecsemő valóban rém idegesítő. A hisztiző másfél éves szintén. Mindkét oldalról. Nem is kell ehhez repülőre szállni, elég csak belegondolni, mekkora tortúra egy egyszerű bevásárlás, ha éppen rosszkor vagyunk rossz helyen. Hallgatni is rossz, na de csinálni! A gyerek megállás nélkül üvölt, csinálhatunk bármit, rólunk ömlik a víz, a vérnyomásunk már az egekben, de még mindig hiányzik a sajt meg a tészta, aztán ott a kasszasor, amit végig kell állni. Bárhol szívesebben lennénk, mint ott, de ez van.

Jönnek a nénik, egyik része megvetően néz, és szigorúan össze is szorítja a száját, a másik része elmondja, hogy igazán nem tudja, mi baja lehet a gyereknek, mert hát az ő fia ilyet sose csinált. A segítőkészek nem haragszanak, csak megkérdezik, biztos nem éhes/szomjas/fázik/melege van/álmos-e ez a gyerek, mintha nem vettük volna már fejben végig az egész listát, nyolcszor, vagy mintha tudnánk kezdeni vele bármit a hármas pénztár előtt állva. Ők aranyosak amúgy persze, csak az ember ilyenkor már legszívesebben maga is sírna.

Szóval igen, a visító csecsemő idegesítő. Csakúgy, mint az igénytelenül büdös utastárs. Meg az, amelyik már a gépre is csatakrészegen száll fel, és aztán még rádolgozik, amitől hangos és/vagy agresszív lesz, ha szerencsénk van, énekel is. Meg az is, aki olyan kövér, hogy a fél ülésünkre átfolyik. És az is, amelyik folyamatosan rugdossa a hátunkat. És ők mind nem hoznak goodie bag-et, benne a kis cetlivel, hogy bocsi, be szoktam piálni, és ettől elviselhetetlen leszek, itt egy csoki, meg egy füldugó

Távolról sincs vége, olvasson még »

Kórházfigyelő

  • Budapesti kórházak
  • Vidéki kórházak

Kérdezz szakértőnktől

Dr. Gyarmati Andrea gyermekgyógyász válaszol.

Kérdezni szeretnék »

Bookline

Travelo utazási ajánlatok

Hirdetés