PORONTY

Mennyire vagyunk tudatos szülők?

Cziglán Karolina, pszichológus 2014. július 25., péntek 16:14

A szülők általában ismerik az intést: illik következetesnek lenni, ugyanakkor empatikusnak, legyen a nevelés gyerekcentrikus, és még sorolhatnánk a sok ajánlást. És amikor ott egy valós helyzet, akkor egyáltalán nem biztos, hogy képes az ember a szeme előtt lebegő célok szerint cselekedni.

Miért nem? Először is azért nem, mert ezek az elvek még nem vezetnek el a konkrét megoldáshoz, vagyis, hogy mit kell tenned az adott helyzetben, hogy empatikus, ugyanakkor következetes szülő legyél.

Másodszor: lehet, hogy következetes vagyok, és ugyanúgy reagálok, mint múltkor, és ami legutóbb használt, most nem működik. Ilyenkor kétségbeesik az ember. Pedig csak fáradtabb a gyerek, ezért nem működik ugyanaz, és nem működne semmi. Fáradt, de nem akar aludni, mert nem akar kimaradni a hétköznap forgatagából, az élményekből, és ennek feszültségébe már bele is lovalta magát, tehát mindegy, mit tesz a szülő. Csak elviselni kell, és nem megkérdőjelezni a saját kompetenciáját. Nincs minden helyzetre megoldás. Legalábbis olyan nincs, amivel csettintésre jó hangulatot, nyugodt légkört lehetne teremteni.

shutterstock 47650060

Ha el is fogadja az ember, hogy nem mindenható, még akkor is sok helyzet kínos, bűntudatot keltő kérdőjeleket hagy maga után. Ha őszinte az ember magával, be kell látnia, sok esetben nem a nevelési elvei, legmélyebb meggyőződése, de nem is a gyermekre hangolódásból származó intuitív sugallata alapján cselekedett.

Különösen akkor érdemes elgondolkodnunk magunkon, ha valami indulatossá tesz, ha nem voltunk magunknak rokonszenvesek az adott helyzetben. Ha az lendített ki a lelki nyugalmunkból, hogy a gyerek majdnem leesett a hatodik emeletről, annak nincs különösebb önismereti vonatkozása. De ha nem történt semmi jelentős dolog, mégis üvöltöttünk, az megér egy pár perc töprengést.

Távolról sincs vége, olvasson még »

A gyerek ne szívjon annyit a fogorvosnál, mint én!

pp 2014. július 23., szerda 13:14

Kisgyerekkorom óta rendszeres látogatója vagyok a fogorvosi rendelőnek. Sajnos nem csak azért, mert odafigyelek az egészségemre, hanem mert állandóan elromlanak a fogaim. A jelenlegi fogorvosom szerencsére jó fej, de annak idején az iskolafogászatról szinte kizárólag traumatikus élményeim maradtak.

A fogak állapota, teherbírása részben öröklött, de nagyon sok múlik az első néhány életéven is, mert ilyenkor alakul ki a száj jellegzetes baktériumflórája. A tejfogak ugyan kiesnek, de attól még vigyázni kell rájuk: ha szuvasodnak, az a fájdalom és a szépséghiba mellett rágási nehézségeket, következményként pedig állkapocs-záródási zavarokat okozhat, vagyis lehet, hogy rossz tejfogak miatt kell később fogszabályzót viselnie a gyermeknek a maradandó fogain. A beszédfejlődéshez is egészséges fogak szükségesek.

A gyereknek már van nyolc foga, úgyhogy utánanéztem és a fogorvosomtól is megkérdeztem: mit kell tenni, ha azt szeretném, hogy neki kevesebb gondja-baja legyen a fogaival, mint nekem? A különböző források lényegileg mind ugyanazt javasolták: fogápolás, fogmosási szokások kialakítása, cukortilalom.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Ifjúsági-könyv kritika: Kisk(a)lambó nyomoz

Dívány 2014. július 22., kedd 17:59

Neumann Ottó Tettes után tipegő című  kalandregényében a hat esztendős Bertalan nyári naplójába pillanthatunk bele. A fiú szülei halódó házasságát akarja megmenteni, ezért elhatározza, hogy detektív édesapjának segít felgöngyölíteni egy komoly gyilkossági ügyet.

Ez nem lenne könnyű feladat egy átlagembernek sem, hát még egy óvodás testben élő zsenigyereknek, aki „nappal” szerethető bicebócát játszik a környezetének, miközben „éjjel” az internet csavaros eszű ördöge. Ez a lebilincselően izgalmas, mégis könnyed és szórakoztató regény alapvonala.

Bevallom, egy ideje már gyúrtam erre a kötetre, mert szeretem az ifjúsági és a kaland-, pláne detektívregényeket. Így három az egyben az élvezet. Az meg különösen megfogott, hogy egy meg nem értett kisgyerek viszontagságairól lehet olvasni benne, mert saját gyerekkorom emlékei köszönnek vissza, mármint, ami a meg nem értettséget illeti.

Hálás és egyben nehéz téma ez, ha sikerül megfogni a lényegét és a hangulatát, majd írni hozzá egy blikfangos sztorit, az nagyot üthet. Ütött is: egy este alatt sikerült befalnom a történetet.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Emigráltunk: így gyűlöl a magyar Németországban

kh 2014. július 21., hétfő 09:56

Annyi figyelmeztetést és rémtörténetet hallottunk az idegengyűlölő keletnémetekről, hogy bevallom, kissé elbizonytalanodva vetettük magunkat a freitali életbe. Kellemesen csalódtunk. A szomszédok mindig széles mosollyal köszöntenek minket, ha összefutunk, a közeli élelmiszerboltban előzékenyen előre engednek a vásárlók, ha nagy a sor és babakocsival vagyok, az eladók kedvesek és segítőkészek, és a hivatalokban sem jelentett soha problémát, hogy külföldiek vagyunk. Komfortérzetünkhöz persze nagyban hozzájárul egy másik bevándorló család: a közvetlenül felettünk lakó törökök már több alkalommal leptek meg minket lepénykenyérrel, a gyerekek pedig együtt játszanak. 

A kölkök nagyon hamar beilleszkedtek, egyedül járnak bevásárolni, a hatlakásos társasházban is már mindenkit ismernek, hangosan köszönnek, igyekeznek kommunikálni. Nemrégiben ők kutatták fel, kinek a mosógépe adta fel a szolgálatot és árasztotta el vízzel a mosókonyhát, majd lélekszakadva rohantak a pasihoz, hogy kommmen sie bitte, waschmaschine ist kaputt. Úgy éreztük, nemcsak elfogadják, de csípik is őket. Aztán jött az a levél, Körner nevű feladóval, postai úton.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Lánya gyerekkori rajzait tetováltatta magára

.syl. 2014. július 20., vasárnap 13:11

Ha létezne ilyen, mi simán jelölnénk az év legkúlabb apja címre azt a férfit, aki nemrég úgy döntött: a karjára varrattja most 21 éves lánya gyerekkori rajzait. A tetoválásról készült fotóba a Dark Art Tattoo tetováló stúdió Facebook-oldalán futottunk bele, a stúdió művészétől, Tikos Pétertől pedig egyebek mellett megtudtuk: úgy tervezik, hogy a teljes kart lefedő minta lesz a gyerekrajzokból.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Cukiság: kicsi babák óriási kutyabarátokkal

Koncz Andrea 2014. július 19., szombat 10:34

Persze, persze, mi is tudjuk, és ön se hagyja felügyelet nélkül a gyereket a kutyával, aztán ha ezen túlvagyunk, akkor jöhet a cukiság: nagyon kis gyerekek nagyon nagy kutyákkal, a Huffington Post képösszeállítását három saját fotóval is megfejeltük, a zsemleszínű, őzikearcú kutya a mienk volt, a fehér ruhás alighajú baba a kisebbik lányom, a kékruhás kissrác ugyanazon kutya mellett (csak néhány évvel később) a barátnőmé.

Önöknek is vannak nagy kutyás-kicsi gyerekes cuki fotóik? Esetleg cicás vagy nyulas vagy őzgidás és gyerekes? Szívesen gyűjtenék belőlük egy galériányit, ha van ilyen képük, és szívesen viszontlátnák egy következő összeállításban, küldjék el!

Mikortól hagyhatjuk másra a gyereket?

pp 2014. július 18., péntek 13:42

Októberben elutazhatnék a férjemmel két napra Rómába. Legalábbis eredetileg így terveztem. Akkor már másfél éves lesz a kislányunk, az anyukám felelősségteljesen és szeretettel fog rá vigyázni. De biztos? Mi van, ha valami gond lesz? Mi lesz, ha sírni fog utánam? Ha pont akkor tör ki rajta a szeparációs szorongás (mint teljesen normális fejlődési szakasz), és rettenetesen megsínyli a dolgot?Ha ezért kell majd felnőttkorában évekig pszichoanalízisbe járnia, mert az önző anyja egyszer csak gondolt egyet és utazgatni kezdett? Vagy épp attól lesz baja, ha mártíranyaként minden percben a nyakán lógok és a saját igényeimet elhanyagolom? Lesz valami baj a kisgyereknek, ha az anyukája pár napra másra hagyja? Milyen életkorban lehet ezt először megtenni?

shutterstock 2808359

Ezekre a kérdésekre gyakorlatilag nem létezik válasz. Illetve létezik - számtalan ellentétes válasz. A szakértők véleménye viszonylag széles skálán mozog, értékelhető kutatási eredmények pedig nem állnak rendelkezésre. Összegyűjtöttünk néhány különböző véleményt.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Ne azon gondolkozzon, milyen szülő nem szeretne lenni!

Cziglán Karolina, pszichológus 2014. július 17., csütörtök 10:20

Amikor valakitől megkérdezik, van-e elképzelése, milyen szülő szeretne lenni, nagy valószínűséggel a saját szüleihez képest fogja meghatározni magát. El fogja mondani, szerinte mit csináltak jól, amit reméli, hogy ő is tovább tud vinni, és mi az, amiben gyökeresen ellentétesen szeretne viselkedni. Vannak, akik elégedettebbek és akik kevésbé azzal, ahogy apjuk, anyjuk őket nevelte, de olyat szinte sosem lehet hallani: „a szüleim mindent jól csináltak, nincs más dolgom, mint mindezt megismételni”.

Tegyük hozzá, még ha így is nyilatkozna valaki, lehet, hogy a valóság csalódást okozna számára, mert ami nála működött, az ő gyerekénél nem feltétlenül fog. Esetleg nála sem pont úgy volt, csak az idő szépítette meg az emlékeit.

stockfresh 339056 enjoying-the-life-together sizeS

Összességében mindenesetre jellemző, hogy a „milyen apa, milyen anya akarok lenni” kérdésre számos elkerülendő csapda jut az ember eszébe, azaz valójában arra válaszol, milyen nem szeretne lenni.

Távolról sincs vége, olvasson még »

A gyerek teste és lelke szorosabban kapcsolódik

pp 2014. július 16., szerda 13:07

Képzeljenek el egy kisebb csapatnyi gyereket, akik önfeledten táncolnak, együtt, egyedül, vagy éppen kettesével, hármasával. Puha selyemsálakat lebegtetnek, vagy éppen várat alkotnak a bent álló körül, amin át kell törnie a kintről támadónak. Bár elsőre talán nehéz elhinni, de ilyenkor ezek a gyerekek fontos munkát végeznek, aminek legfőbb célja a saját épülésük és lelki egészségük. Különös? Nem is annyira!

A szóbeli önismereti, önfejlesztő módszerek és pszichoterápiák mellett az elmúlt évtizedekben egyre nagyobb tért nyernek a nonverbális, azaz szavak nélküli működésen alapuló technikák, köztük a mozgás- és táncterápia. A modern táncosok és pszichoterapeuták által közösen kifejlesztett, és ma is fejlődő módszert, a Pszichodinamikus Mozgás- és Táncterápiát a Magyar Pszichoterápiás Tanács is akkreditálta.

A megközelítést számos területen alkalmazzák: pszichotikus betegek, szellemi leépülésben szenvedő idősek, személyiségzavarosok, teherbe esési nehézségekkel küzdő nők, depressziós kamaszok és magas vérnyomásos betegek gyógyításában, de egészséges személyek önismeretének és kreativitásának fejlesztésében is hasznos. Az utóbbi években pedig egyre inkább teret nyer a módszer a gyermekek, azaz óvodások és kisiskolások terápiájában is.

tanc1
Fotó: gyermektancterapia.hu

Vetier Panni pszichológus, tanítónő, mozgás- és táncterápiás csoportvezető másodmagával,Cseri Ágnessel 2007 óta vezet táncterápiás csoportokat kisgyermekek számára. A szakembert a gyermektáncterápia módszeréről, ezzel kapcsolatos tapasztalatairól faggattuk.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Motiválja érdekes összefüggésekkel a gyerekét!

SZH 2014. július 15., kedd 14:24

Újdonsült anyukaként még csak a 1,5-2 év körüli dackorszakról tudtam, aztán ahogy nőtt a kisfiam, kiderült, hogy létezik 3-4 éves kori, sőt 5 éves is! Nálunk a legnehezebb a napi rutinra rávenni az ötévesünket: az öltözés, fogmosás, játékok elpakolása nagy kínt jelent számára. És mivel nem mindig jut eszembe semmi vicces, amivel rávehetném ezekre a dolgokra, a szigor szintúgy nem válik be, az meg, hogy valamilyen jutalmat ígérgessek a Lego elpakolásáért mégsem működik, ezért nagyon örültem ennek a cikknek.

Régi elképzelések szerint, ha valamilyen jutalommal díjazzuk az unalmas dolgok elvégzését, azzal pozitív asszociációt alakíthatunk ki. És innen már csak egy lépés, hogy a jutalom megvonásával is megmarad a jó érzés, ami az érdektelen dolog mellé társult, így végül az egyhangú tevékenység végrehajtása is önjutalmazó lesz. Azaz csak rövid ideig jutalmazzuk mondjuk csokival a játékok elpakolását, utána már a csoki emlékére is automatikusan rámolni fog a gyermekünk, sőt élvezni is fogja ezt.

Na, nem. Aki már látott közelebbről óvodást, az tisztában van azzal, hogy ez az elmélet nagyon messze van a valóságtól.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Emigráltunk: hülyék Németországban is vannak

kh 2014. július 14., hétfő 15:02

Voltak fennakadások, de végül sikerrel elköltöztünk a németországi Freitalba. A lakás, amit kibéreltünk, hatunknak kicsi, de legalább tiszta, egyszerű és szép. Én egyébként egészen a beköltözés pillanatáig izgultam, mert a tulaj elég lazán kezelte a dolgokat: az ingatlan megtekintésekor nem volt nála semmilyen papír, így foglalót sem fogadott el. Férjem úgy utazott vissza Magyarországra, hogy volt egy szóbeli megegyezés, a kéthavi kauciót pedig otthagyta Drezdában élő nővéremnél, hogyha megérkezik a tulaj által aláírt szerződés, akkor egyből át lehessen neki nyújtani az összeget. Igen ám, de a pasi hosszú ideig nem jelentkezett, az smsekre sem reagált, nekem pedig volt már korábban hasonló tapasztalatom, amikor a főbérlő megijedt a három gyerek miatt, és mindenféle ígérgetések ellenére az utolsó pillanatban másnak adta ki a házat. Mint utólag kiderült, felesleges volt ezen stresszelni, a tulaj csak nyaralt, a szerződés hetekkel később ugyan, de végül befutott emailben, és a foglaló is a gazdájához került. 

Távolról sincs vége, olvasson még »

Márpedig én akkor sem akarok gyereket

pp 2014. július 13., vasárnap 10:00

Vannak nők, akik nem akarnak gyereket. Ez vajon normális? Egy időben Cameron Diaz is sokat hangoztatta, hogy ha akart volna, már lenne neki, Helen Mirren pedig egyenesen úgy nyilatkozik, hogy nem különösebben érdekelte az anyaság. Mirrent saját bevallása szerint főleg idősebb férfi ismerősei piszkálták emiatt, magyarázatot követelve – a nők többnyire békén hagyták. Az biztos, hogy a harmincas évei közepén-végén járó gyermektelen nőknek rendszeresen el kell magyarázniuk az ismerőseiknek és alkalmanként idegeneknek is, hogy miért nem fogtak még bele az utódnemzésbe. Ezt magam is tapasztaltam a meddőségi kivizsgálás alatt: sokan tudták, hogy már dolgozunk az ügyön, de nem mindenki, így aztán szinte minden rokoni összejövetelen felmerült, miért vagyok ilyen karrierista, miért halogatom, de a munkahelyemen is rendszeres téma volt a menzán a „na, és, gyerek?” kezdetű beszélgetés.

Távolról sincs vége, olvasson még »

A fél állatkertet a gyerekre húzhatja nyáron

Jukka Anna 2014. július 12., szombat 10:15

Az igazi nagy meleg csak mostanában, pont a nyári leárazások kezdetekor érkezett el, mi pedig, hogy az ön gyereke is jól nézhessen ki a strandon, nyaraláskor és a játszótéren, belevetettük magunkat az élénk pasztellszínű, csíkos, virág- és állatmintás gyerekruhák rengetegébe. Az idehaza jelentős gyerekruha kínálattal rendelkező üzletek – és nem a kifejezetten gyerekruha gyártók –  kínálatát néztük meg, lányos anyaként elsősorban kislányruhákra összpontosítva a 3 és 6 év közötti korcsoportban, de a boltokra vonatkozó legtöbb állítás a fiúruhákra is igaz. Az árakat valósak, de tájékoztató jellegűek, hiszen a leárazások egyre fokozódnak! Galériákban mutatjuk, mibe öltöztetheti idén nyáron a gyereket.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Ezeket ajánlják a cumizavar megelőzésére

pp 2014. július 11., péntek 10:34

Kislányom egyhetes korában néhány napig tápszerkiegészítésre szorult. Szerencsére később rendeződött a helyzet, de azt a pár napot végigrettegtük a cumizavar réme miatt: kispohárból, kiskanállal nem fogadta el a pótlást, csak sírt és sírt, ezért cumisüvegből kapta. A korai és gyakori cumisüveghasználat hatására azonban előfordulhat, hogy a baba később már nem tud (vagy nem hajlandó) anyamellből táplálkozni. A jelenség oka az, hogy cumisüvegből enni könnyebb és más technikát is igényel, mint a szoptatás: szoptatáskor a baba szája a mellet tölcsérszerűen körülöleli, vákuumot képez, a szájpadlásához nyomja, nyelvével pedig ritmikusan szívogatja, ami kemény fizikai munka. A cumisüvegből a mellhez képest ömlik a tej, állkapcsait nem kell mozgatnia, vákuumra sincs szükség, nyelvével pedig inkább elzárnia, szabályoznia kell a tej útját. Ez utóbbi sokkal kevésbé megerőltető, ezért a cumisüvegből pótlást kapó babák egy része később már csak cumisüvegből lesz etethető.

Akkor még nem tudtam, milyen spéci eszközök állnak rendelkezésre a piacon, amikkel a cumizavar állítólag megelőzhető vagy orvosolható, pedig több barátnőm is próbálkozott ilyenekkel. Összeszedtük a tapasztalatokat.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Ne szidja a másikét, magyarázzon neki!

Cziglán Karolina, pszichológus 2014. július 9., szerda 18:06

A legtöbb szülő számára kínos, mégis elkerülhetetlen, hogy olykor mások gyerekét kelljen nevelni, fegyelmezni. A nevelés, persze, idézőjeles, hiszen az tartós kapcsolatot feltételez, de adódhat konfliktus a játszótéren, az iskolaudvaron vagy bárhol úgy, hogy nincs ott a szülőtárs – a kialakult helyzetet azonban valahogy rendezni kell.

Amíg a nap nagy részében otthon van a baba, és a séták is csak abból állnak, hogy a babakocsiban tologatja a szülő a hol alvó, hol nézelődő csecsemőt, addig nem kerül összeütközésbe más gyerekekkel. Lehet, hogy a szeme sarkából látja, amint más gyerekek kavicsokkal dobálják a galambokat vagy egyik húzza a másik haját, de eszébe sem jut beavatkozni. Remélhetőleg ott vannak a szülők erre, ha pedig nincsenek, az sem az ő baja. Ám amikor már a mászó, totyogó baba kontaktusba lép másokkal, óhatatlanul belefut a szülő olyan helyzetekbe, amiknél előkerül a dilemma: mennyire szabad vagy ajánlatos rászólni más gyerekére.

Az első, zsigeri válasz talán az lenne a többségnek, hogy ki-ki nevelje a sajátját, ő sem szeretné, ha kéretlenül beleavatkoznának a családi életükbe. Csakhogy vannak olyan helyzetek, amikor nehéz máshogy megoldani a szituációt.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Emigráltunk négy gyerekkel: viszlát, Magyarország!

kh 2014. július 8., kedd 20:25

Hazudnék, ha azt mondanám, zökkenőmentesen ment a kiköltözés Németországba, de legalább nem unatkoztunk. Legelső körben eldöntöttünk, hogy a sokadik elcuccolás után most nem veszünk minden terhet a nyakunkba, hanem megbízunk egy költöztető céget, aminek munkatársai szépen becsomagolják a dolgainkat, lehurcolják a kilencedik emeletről, felpakolják a teherautóra, elszállítják Freitalba és ott ki is pakolják. Elkezdtem hát árajánlatokat kérni az interneten fellelhető vállalkozásoktól egy 3,5 tonnás autó bérlésére, amibe max. 1200 kg súlyú cucc pakolható, plusz két rakodó emberre, 670 kilométerre. Az eredmény engem is meglepett. 

Távolról sincs vége, olvasson még »

Hat gyerekbetegség, amire jobb, ha számít nyáron

etelka 2014. július 7., hétfő 16:46

Azt hiszi, nyáron nincsenek járványok, gusztustalan betegségek, amik csak arra várnak, hogy lecsapjnak gyermekére? Hát, nagyon téved. Egy praxisban dolgozó gyerekorvos mondta el, milyen betegségekkel szokott találkozni júliusban és augusztusban. Némelyiken nagyon meglepődtünk. 

Távolról sincs vége, olvasson még »

Ezért vigye időben szemészhez a gyereket

pp 2014. július 6., vasárnap 18:35

Egyéves kislányom egy ideje állandóan dörzsöli a bal szemét, és a bal szemével hunyorog. Emellett egyéves kor tájékán ajánlott a szemészeti szűrés – erre sok háziorvos beutalót is ad, és az állami egészségügy keretein belül elvégezhető. Mi most inkább egy magánrendelőt választottunk, ahol nagyjából negyedóra leforgása alatt megtörtént a vizsgálat. De mit csinálnak ilyenkor a gyerekkel, és miért kell egyáltalán szűrni?

Távolról sincs vége, olvasson még »

A fiam elém állt és azt mondta: "Meleg vagyok"

Steiner Kristóf 2014. július 5., szombat 15:56

Mikor megtudtam, hogy a néhány tucat tévelygő a “család nevében” igyekszik ellenpontozni a több tízezer lelket számláló Budapest Pride menetét most szombaton, arra gondoltam, ha már idén nem lehetek ott, legalább írok egy cikket arról, mit is jelent valójában a család – nekem, mint melegnek, mint magyarnak, mint Steiner Kristófnak. És mivel az édesanyám már nincs velünk, azonnal a Papa jutott eszembe, aki az édesapám, barátom és mentorom születésem óta. Ám míg én a Gumimatrac a Gangeszen című novelláskötetemben már elmeséltem, milyen volt meleg gyerekként felnőni, ő – a Facebook oldalától eltekintve – nem osztotta meg sehol, milyen egy homoszexuális férfi édesapjának lenni. A családvédő mozgalmak megnyugodhatnak: nem olyan rémes.

1003903 10201661705925923 641614637 n
Fotó: Steiner Kristóf Fotó: Steiner Kristóf

Feltettettem hát néhány kérdést a Papának, ő pedig mesélt. Elmesélte, hogyan érintette a személyes, majd nyilvános coming outom, mesélt arról, milyen volt ott lennie a fia meleg esküvőjén, és arról is, hogy ő miért van ott évről évre a Pride felvonuláson. 

Távolról sincs vége, olvasson még »

Simogatással, énekléssel az inkubátor csattogása ellen

Jukka Anna 2014. július 3., csütörtök 18:29

Valószínűleg már sok anyuka hallott a Ringató foglalkozásokról, ahol a vezetők iránymutatásával anyukák és gyermekeik együtt énekelnek, mondókáznak. A cél a zenére, zene szeretetére nevelés, de a lelki háttér is ugyanilyen fontos; az édesanya beszéde, hangja ritmusos verselése nagy szerepet játszik az anya-gyerek közti bensőséges és biztonságos kapcsolat kialakításában. A zene nemcsak a babának, a mamának is lelki pluszt ad – ezt kamatoztatja három Ringató-foglalkozásvezető egy önkéntes akció keretében a Semmelweis Egyetem Bókay Gyermekklinika PIC-részlegén (Perinatális Intenzív Centrum). Hazay Tímea, a projekt elindítója, Hazay Annamária és Venczel Mónika a koraszülött intenzív osztályon tartanak minden hétköznap Ringató-foglalkozásokat az ott gyógyuló babáknak, illetve szüleiknek. Venczel Mónikával beszélgettünk a kezdeményezésről, a tapasztalatokról, és arról, hogy valójában mekkora segítség ez a hirtelen nagyon nehéz helyzetbe kerülő családoknak.

DSC 0771-2
Fotó: Venczel Mónika
Távolról sincs vége, olvasson még »

Ha peteérés volt, szexelni kellett, hullafáradtan is

pp 2014. július 2., szerda 16:32

A teherbeesési nehézségek számtalan pszichés nehézséggel járnak a nők részéről: a kivizsgálások, illetve a meddőségi kezelés alaposan igénybe vesz testileg és lelkileg is. Az esetek körülbelül felében ugyan férfi eredetű a meddőség, de ilyenkor is a nő az, aki a mesterséges megtermékenyítés alatt hormonokat szed és bonyolult orvosi beavatkozásoknak van kitéve. Ugyanakkor a meddőségi kivizsgálások és kezelés okozta lelki teher a férfiakat sem hagyja érintetlenül, csak ők kevésbé szeretnek beszélni róla, inkább csendben szenvednek vagy valamilyen hasznos vagy haszontalan tevékenységbe fojtják érzéseiket. Utánajártunk, mit mond erről a tudomány és mit mondanak az érintettek.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Ne vegyük el a gyerektől a gyerekkorát!

Cziglán Karolina, pszichológus 2014. július 1., kedd 10:28

Talán nem én vagyok az egyetlen, akinek az első asszociációja a gyerekre, akitől elvették a gyerekkorát, Michael Jackson. Persze, nem ő az egyetlen, akinek szabad játék helyett kemény munkával teltek a gyerekévei, de az ő esetében látványosak voltak a következmények, a házi vidámparktól kezdve az olyan kijelentésekig, mint ami egy interjúban hangzott el vallomásként: „én vagyok Pán Péter”. És a zenész többször meg is fogalmazta, hogy úgy érzi, ellopták gyerekkorát, amiben nem voltak ünnepnapok, szülinapok. Amikor azt mondja egy díjátadón, a világ azért olyan hely, amilyen, mert a gyerekeket nem hagyják gyereknek lenni, és ezért vannak tele a börtönök is, azzal pszichológusként is egyet lehet érteni.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Úgy megvert, hogy kiszakadt a mellemből a szilikon

pp 2014. június 30., hétfő 12:23

Takács Hajnal a harmincas évei végén járó, kisportolt, szőke, tetovált, hívő keresztény nő, akit úgy megvert a párja, hogy elszakadt mellében a szilikon. Első hallásra nem éppen hétköznapi történet. Hajnal nemrég megjelent Az asszony verve című könyvéből azonban kiderül, hogy nagyon is hétköznapi: a bántalmazó kapcsolatok mindennapiak, forgatókönyvük pedig kísértetiesen hasonló, a külsőségek változnak csupán. A könyvben bántalmazott nők történetei szerepelnek, és bár a szerző kivételével kilétüket homály fedi, maguk a történetek egytől egyig igazak.

Hajlannal a saját történetéről és arról beszélgettünk, miért írta ezt a könyvet, mire számít, mit lehet elérni azzal, ha beszélünk erről a témáról.

Távolról sincs vége, olvasson még »

De tényleg, meddig van a gyerek mellett a helyünk?

pp 2014. június 29., vasárnap 15:08

Egy éves a gyerekem, a jelenlegi törvények szerint visszamehetnék dolgozni, és akkor is kapnám a GYED-et. Még nem döntöttem, de gondolkodom rajta, hogy a gyermek másfél éves korában megpróbálok részmunkaidőbe visszamenni, a babát pedig heti három napra beadnám családi napközibe. Remek ötletemet a szüleim, nagyszüleim és néhány barátnőm részéről felháborodás övezi: a gyereknek ugyanis három évig az anyja mellett a helye, nem véletlenül jár három évig valamilyen ellátás az anyának. Persze, aki igazán rászorul, az kénytelen esetleg hamarabb visszamenni dolgozni, de ha nincs súlyosan kényszerítő körülmény, akkor jóérzésű asszony otthon marad. Hiszen a gyereknek az a legjobb, ha három évig én hordom a játszótérre.

Magyarországon legalábbis. Ami a világ többi részét illeti, elképesztő változatossággal találkozunk: sok helyen rövidebb a fizetett otthonlét, ugyanakkor több pénzt adnak ezalatt; más, fejlett országokban mintha még nem is hallottak volna arról, hogy fél évig igény szerint kell szoptatni, tehát addig nyilván nem dolgozhatsz.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Túlélési tippek esős idő esetére

Jukka Anna 2014. június 28., szombat 12:02

Mi történik, ha otthon vagyunk a gyerekkel és három napja esik az eső? Nem is részletezzük, valószínűleg mindenki pontosan ismeri az idevágó forgatókönyvet a aaaanyaaaa játszáááál velünktől az úúúúúúgy unatkozooooomon keresztül a felügyemlett energia totális pusztításba fordulásáig.

Az esős idő nem kedvez a gyerekeseknek, az unalomba vagy hisztibe torkolló otthonlétbe a gyerek és a szülő is belezakkan. Amikor a négy fal közé szorulva kell kísérletet tennünk gyermekeink lefárasztására, hogy aztán legalább este aludjanak, biztosítva ezzel a nyugodt álmot az egész családnak.

Az összes kedvenc társast unalomig játszottuk, a saját lelkiismeretünket ugyan még sikerülne a szőnyeg alá söpörni, de már a gyerek sem hajlandó több DVD-t megnézni, nem, még pattogatott kukoricával sem. Ismerik azt, amikor már a szaranyák legutolsó utáni mentsvára sem segít, hogy és lenne kedved kicsit nyomkodni a telefonomat?

Persze, játszóház, meg melegvizes gyógyfürdő, de hát több esős nap, mint kolbász.

A világot nem tudjuk megváltani, de itt van néhány igazán low-budget tipp esős időre, és kommentben örülnénk az önöknél bevált trükköknek is.

Távolról sincs vége, olvasson még »
1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 32 | 33 | 34 | 35 | 36 | 37 | 38 | 39 | 40 | 41 | 42 | 43 | 44 | 45 | 46 | 47 | 48 | 49 | 50 | 51 | 52 | 53 | 54 | 55 | 56 | 57 | 58 | 59 | 60 | 61 | 62 | 63 | 64 | 65 | 66 | 67 | 68 | 69 | 70 | 71 | 72 | 73 | 74 | 75 | 76 | 77 | 78 | 79 | 80 | 81 | 82 | 83 | 84 | 85 | 86 | 87 | 88 | 89 | 90 | 91 | 92 | 93 | 94 | 95 | 96 | 97 | 98 | 99 | 100 ... 222

Kórházfigyelő

  • Budapesti kórházak
  • Vidéki kórházak

Kérdezz szakértőnktől

Dr. Gyarmati Andrea gyermekgyógyász válaszol.

Kérdezni szeretnék »

OnGo beszámolók

Hirdetés

Hirdetés