PORONTY

Lila nadrágot kisfiúra? Botrány az oviban!

Puskás Pálma 2015. április 18., szombat 20:18

Andi barátnőm kisfia öt éves. Az idei tanévben harmadszor hívatta be az óvodavezető, a probléma pedig a kisfiú öltözködése: anyuka helytelenül öltözteti. Mit gondolnak, mi lehet a probléma a gyerek ruhájával? Szakadt, piszkos, nem az évszaknak megfelelő? Nem, nem ez a baj. Az a baj, hogy lila.

A kis Áronnak ugyanis van egy nővére, aki már iskolás, és akitől ennek megfelelően ruhákat örököl. Andi pedig úgy gondolta, nem dobja ki a nem kifejezetten lányos ruhákat, hanem ráadja a kisfiúra. Most nem mindegy, milyen színű body-t büfiz le vagy ken össze spenóttal? De nyugalom, nem húzza a fiúgyerekre a teljes hellokitty-s, csillámpónis, rózsaszín pillangós ruhatárat, ő is tudja, hogy van egy határ. Ugyanakkor a játszótérre, óvodaudvarra alkalmasnak találta a lila melegítőnadrágot még fiú részére is. Ugyanígy azt a csíkos pulóvert is ráadta a kisfiúra, amelynek a csíkozásában a zöld és a sárga mellett rózsaszín csíkok is vannak. Ami még durvább, a harisnyanadrágos téli időszakban a nadrág alá egy-egy lányosabb harisnya is becsúszott, például egy fehér alapon kék és rózsaszín pettyes.

Az óvónők szerint az ilyesmivel azonban óvatosan kell bánni, hiszen összezavarhatja a kisgyermek épp kialakulóban lévő nemi identitását. Nem beszélve arról, hogy ovistársai még csúfolták is a pulóveren lévő rózsaszín csík miatt. Ők biztos nem látták, hogy még Beckham is hord rózsaszínt.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Miért olyan kevés a vas az anyatejben?

Kovács Emese 2015. április 18., szombat 14:25

A vas az egyik legfontosabb ásványi anyag: nélkülözhetetlen az oxigéntranszporthoz, így a szervezet megfelelő működéséhez, hiányában gyerekeknél fejlődési elmaradottság áll be. Az ember ennek alapján azt hinné, az anyatej aztán tartalmaz bőven vasat, de a helyzet pont ennek az ellenkezője. Az anyatejnek meglepően alacsony a vastartalma (kb. 0,5 mg/liter), és az anya a táplálkozásával sem igen tudja növelni azt. De mi lehet az oka annak, hogy a szervezetünk ilyen fukarul méri ezt a fontos anyagot a csecsemők számára?

Távolról sincs vége, olvasson még »

Már az oviból se lóghatunk jó szívvel

Divany.hu 2015. április 16., csütörtök 19:29

A Magyar Nemzet hozta a múlt hét egyik legborúsabb hírét, hogy ugyanis ezentúl nem lehet csak úgy nem bevinni a gyereket az óvodába, ha éppen úgy diktálja úri kedvünk.

Szóval nincs többé Minimax az ovi helyett, mert amennyiben az óvodás gyerek igazolatlan hiányzása meghaladja az öt nevelési napot, a jegyző figyelmezteti a szülőt a mulasztásra, illetve annak következményeire – közölte a Magyar Nemzettel az Emberi Erőforrások Minisztériumának (Emmi) ifjúságért és családügyért felelős államtitkársága. Ha a hiányzások mértéke ennek ellenére eléri a húsz napot, akkor 2016. január 1-jétől az óvodás gyermekek esetében is lehetőség lesz a családi pótlék folyósításának szüneteltetésére.

Bár a húsz nap elég soknak hangzik, kicsit jobban belegondolva azért nem rengeteg, ha például végiggondoljuk, mennyivel hosszabb az iskolás nyári szünet mint az ovis (sokkal, jóval több, mint 20 munkanappal), akkor máris kezdhetünk aggódni, és akkor olyan egyéb elhajlásokról még nem beszéltünk, mint családi síelés, vagy esetleg az, hogy a gyerek elmenne a nagyihoz egy hétre, csak úgy, csak mert szeretnek együtt lenni.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Ha a king király, akkor Kinga királynő? Kétnyelvű gyerekek

S-W. Zsó 2015. április 15., szerda 16:18

Idegen nyelvek nélkül ma már nem lehet boldogulni – halljuk lépten-nyomon. Talán éppen ezért dönt úgy egyre több itthon élő magyar szülő is, hogy születésétől fogva kétnyelvűségre neveli a gyermekét. De vajon mekkora fába vágja a fejszéjét a család, ha az adott idegen nyelvet a gyerekek nem a természetes környezetében, nem anyanyelvi beszélőkkel társalogva sajátítják el?

Dr. Csiszár Rita alkalmazott nyelvészt, a Két- és többnyelvű gyermeknevelés a mindennapokban című könyv szerzőjét, illetve Bán Annamarit, a Nevelj kétnyelvű gyereket! című blog íróját kérdeztük tévhitekről, előnyökről, a kétnyelvűségre nevelés hasznáról és nehézségeiről.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Másodikos feladat: kijelentő mondat kérdőszóval

Divany.hu 2015. április 14., kedd 19:06

Nehéz a kisiskolások élete, nem elég az ezer sebből végző oktatási rendszer számtalan nyűge, még megoldhatatlan feladatokkal is traktálják őket, hogy ne legyen olyan egyszerű az élet. A lenti példát fénymásolt papíron kapták kézhez a másodikosok, és rögtön beindult az őrült összeesküvéselmélet-gyártás, hogy akkor most hol, miben jelenhetett meg a példa. 

Nekünk vannak ötleteink, mindenesetre az biztos, hogy amennyiben az e kérdőszócska szerepel a mondatban úgy nehéz belőle kijelentést csinálni, persze mi már nagyon régen tanultunk ilyesmit, lehet, hogy azóta megváltoztak ezek a dolgok. Is. 

És a kérdés: hogyan csinálunk KIJELENTŐ mondatot abból, hogy "fészkét megtalálja-e a régi"? Önök tudják? Vagy ez direkt ilyen beugratós dolog, aminek az a megoldása, hogy nincs megoldása? És miért tett kérdőjelet a pirossal javító entitás (tanár?) a nincs megodás mögé? És miért számozta be pirossal a szavak sorrendjét, ha az így létrejött alakulat egy kérdőmondat lesz?

Így néz ki egy mesélő ágynemű

mzd 2015. április 13., hétfő 17:16

Nem kell sokat várnia annak, aki interaktív ágyneművel szeretné meglepnie gyermekét (és egyben saját magát is), hiszen április 20-án indul a hozzá kapcsolódó Kickstarter kampány. Hogy mi is ez az egész? Dióhéjban: egy magyar csapat, a Bedtime Bedding célja, hogy piacra juttassák a világ első, mesélést segítő ágyneműszettjét, amely segítségével a szülők és a gyerekek egyszerűen találhatnak ki történeteket, és amelynek elemeivel el is játszhatják azokat.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Ha nincs oltás, nincs pénz az államtól

mzd 2015. április 13., hétfő 13:30

Nemrég megmutattuk, hogy az oltásellenesség mekkora butaság, és azt is, hogy annyi az oltott gyerek Hollywoodban, mint Szudánban

Mivel a (járványok elkerüléséhez szükséges) magas átoltottsági arányhoz az kell, hogy minél többen éljenek a védőoltás lehetőségével, Ausztrália határozott lépésre szánta el magát: úgy döntött, megszünteti a segélyek és a gyermekgondozással kapcsolatos juttatások folyosítását azoknak a családoknak, akik nem kérik a gyermekük beoltatását – olvasható az npr.org-on.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Gyerekirodalmi kikicsoda: Lakatos István

Varga Betti 2015. április 12., vasárnap 09:00

A népszerű Lencsilány képregényekről, a 2012-ben az Év Gyermekkönyvének választott Dobozváros meseregényről sokan ismerhetik Lakatos István írót, illusztrátort. Könyvei egyszerre építkeznek a mesék, sci-fik, fantasyk elemeiből, így alkotnak sajátos, a gyerekek és a felnőttek számára egyszerre érdekes világokat.

Legfrissebb kötete az Óraverzum -trilógia első kötete, a Tisztítótűz . A Seon bolygón játszódó történet hőse az ötéves Mirkó, akinek a végtelenül unalmas napjai hirtelen rothadásnak indulnak. 

Meddig mehet el a durvaság ábrázolásában egy meseregény, hol húzódik az őszinteség határa és mik a legfélelmetesebb lények? Többek között erről kérdeztük Lakatos Istvánt.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Szar van a pesti homokozókban. Mármint szó szerint

ZZs 2015. április 11., szombat 14:35

A közelmúltban megjelent hírek szerint évente akár hat-nyolc gyerek vakulhat meg parazita bélféregpeték fertőzésétől. Az egyik ok a homokozók játszóhomokjának fertőzöttsége lehet.

Fertőzött homokozóban vakult meg a négyéves Cintia!” – ez is egy szalagcím a sok közül, amely arról számolt be, milyen állapotban vannak a magyarországi játszóterek homokozói. A fertőzés tényleges forrását viszont egyik esetben sem azonosították erre alkalmas laboratóriumban, ezért ezek a kijelentések csak feltételezések.

Ezért, olyan szakemberekkel mentünk el három népszerű játszótérre, akik szakszerű mintavétel után kielemezték mi található abban a homokban, amiből a gyerek naponta süti a tortácskáit.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Kockahasa van, pedig jövő héten szül

mzd 2015. április 10., péntek 11:36

Nem tudjuk, hogy Sarah Stage szándékosan provokál, vagy csak éli az életét, amit felkapott a média, mindenesetre az egykori fehérneműmodell hiába szül pár nap múlva, még mindig olyan szelfiket lő magáról, amelyeken kockahasa van.

A nyolchónapos állapotról a Velvet már egyszer írt is, a témával kapcsolatban pedig Béres Alexandra is elmondta a véleményét, most pedig egy újabb fotót osztott meg instagramos követőivel "10 nap és találkozunk!" címmel.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Tavaszi könyvajánló 2 és 6 év közöttieknek

Varga Betti 2015. április 9., csütörtök 15:08

Bár már túlvagyunk a húsvéton, a nyúl nemcsak az ünnephez kapcsolódik – ráadásul sok olyan nyulas témájú könyv akad, amely évszaktól függetlenül izgalmas lehet. A legújabb nyulas, tavaszi témájú gyerekkönyvekből válogattunk 2-6 éves korig. 

Távolról sincs vége, olvasson még »

Írásgyakorlás: így segítsen a gyereknek

Bakos Eszter 2015. április 8., szerda 14:13

Nem mondhatnám, hogy nálunk bármi nyoma van annak, hogy az iskolákban be szeretnék szüntetni a kézírás tanítását, mint ahogy azt Finnországban teszik majd. Nálunk még csíkos füzet, grafitceruza és örökös hegyezés-körmölés-radírozás körforgás van. Én nem bánom, kisgyereknek is tökre élveztem az agyatlan csészevonal, kapuvonal, hullámvonal másolást, de én már csak ilyen voltam, aprócska robotocska.

A fiam is nagyon szereti az írásgyakorlást, kivéve akkor, amikor nagyon utálja, ami az esetek 78 százalékában igaz. Csak szólok, hogy ez elég sok, főleg hétvégén, főleg játék helyett. Pedig szépen ír, és nem is lassan, de számára ez az írás dolog még teljesen céltalannak tűnik, hiszen ilyenkor - elsőben - a gyerekek leginkább másolnak, néha formákat, néha szavakat.

A legegzotikusabb dolog, ami ilyenkor még történhet az a tollbamondás, de ahogy látom, ilyenkor még a gyerekek nem nagyon kötik össze azt, hogy az írás, amit az írásfüzetbe gyakorolnak, az ugyanaz, mint amivel nyomtatott nagybetűvel szívecskébe írják, hogy szija anya, szeretlek.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Szoptatás befelé forduló bimbóval: nem lehetetlen

Puskás Pálma 2015. április 6., hétfő 21:40

Szoptatni jó, szoptatni könnyű, szoptatni természetes. Nyilván van, akinek zökkenőmentesen megy a dolog, de a legtöbben kisebb-nagyobb nehézségekkel szinte biztosan szembesülünk a folyamat során. Az egyik, talán keveset emlegetett, de a szoptatást gyakran megnehezítő tényező az úgynevezett lapos, vagy befelé forduló mellbimbó. Kolléganőnket ilyennek áldotta meg a sors, ennek ellenére jelen pillanatban kizárólagosan szoptat egy négyhónapos kisfiút. Meghallgattuk tapasztalatait, és utánanéztünk annak is, mit javasolnak a szakértők ilyen esetben.

Első rész: Nem voltak felém elvárások, mégis bekattantam

A terhesség alatt szinte biztos voltam benne, hogy nem fogok tudni szoptatni, köszönhetően a mellbimbóm formájának, ezt ugyanis nagyon nehezen tudja helyesen a szájába venni a baba. Ezzel nagyjából ki voltam békülve, ugyanis a dolog örökletes: nagyanyámnak is ilyen volt, ezért nem tudta szoptatni anyámat, és anyámnak is ilyen volt, így én is lényegében tápszeren nőttem fel. Amitől nem lettem sem asztmás, sem allergiás, sem kövér, sem ostoba, és a húgom is egészséges felnőtté vált.

Az anyukám és a nagymamám sosem sopánkodott amiatt, hogy nem tudtak szoptatni - vagyis lehet, hogy annak idején szenvedtek, de utólag nem volt bennük megbánás. Mindketten biztattak, hogy persze, azért próbáljam meg, úgyis az első pár hét számít a legtöbbet, de ha nem megy, abban sincs semmi tragikus, akkor el kell engedni a témát. Én is valahogy így gondoltam.

shutterstock 175078013

A szülés után aztán megőrültem: nem tudom, a hormonok, vagy valami evolúciós parancs kapcsolt be a fejemben, egyszerűen mindent meg akartam tenni a szoptatás érdekében, és nem voltam hajlandó lemondani róla. Anyabarát kórházban szültem, ahol szoptatási tanácsadó is volt, ő már a szülést követő néhány órán belül ott termett és igyekezett segíteni. Négy (négy!) óra hasztalan próbálkozás után a férjem zavarta ki a szobából azzal, hogy most már mind anyának, mind gyereknek pihennie kellene esetleg. Danika persze sírt, szomjas volt, akkor próbáltunk neki vizet adni, de a cumizavart elkerülendő, inkább kiskanállal, amit nem fogadott el, ő sírt, mi bénáztunk, én bőgtem. És tejem persze szinte azonnal lett, nem is kellett rá napokat várni, másnap már tele voltam vele, csak éppen a baba nem tudta kinyerni.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Gyászolok: szülőként már nem tetszik a zombihorror

Puskás Pálma 2015. április 6., hétfő 17:44

Közhely, de mint ilyen, természetesen igaz, hogy a gyermekszülés megváltoztatja az ember gondolkodásmódját, figyelmi preferenciáit: közvetlenül a szülés után evolúciósan kifejezetten előnyös a kicsit szorongó, a gyermek körüli teendőkre szűkült tudatállapot, de az anyák viselkedése a későbbi évek során is gyakran eltér a gyermektelen nőktől és férfiaktól megszokott, racionálisnak gondolt viselkedéstől.

Első pillantásra apróságnak tűnik, amit először magamon érzékeltem, de körbekérdezve kiderült, hogy a kisgyermekes anyukák, mi több, apukák szinte mindegyikét érinti valamilyen formában ez a változás: hogy tudniillik amióta gyerekünk van, egészen máshogy nézzük a filmeket, máshogy olvassuk a könyveket. Különösen azokat, amelyekben gyerekek is szerepelnek. Esetleg baj éri őket.

Negyedórát bőgtem a sorozaton

Eszter egy tízhónapos, aktuálisan éppen fogzó, nyűgös, rosszul alvó kisfiú anyukájaként egy új sorozatot kezdett nézni, amelyet barátai ajánlottak neki, ismerve vonzódását a misztikum és a science fiction irányába. "A baba születése óta az esti sorozatnézés jelentette az egyik kikapcsolódást: amikor Dávid elaludt, mindig megnéztünk egy-egy részt a férjemmel, összebújva a kanapén." - meséli.

"Már korábban is észrevettem, hogy furcsa módon nem tetszenek már a régi sorozataim, olyan is volt, amit szimplán félbehagytam, mert mondjuk túl sok volt benne az erőszak. Ami korábban egyáltalán nem zavart, most meg igen. És akkor elkezdtük nézni A hátrahagyottak című sorozatot - az első rész első jelenetében egy anyuka a kezében egy nyűgösködő, nagyjából nyolc hónaposnak tűnő kisfiúval a kezében próbál egyszerre telefonálni és a mosodát intézni. Mondanom sem kell, totál együttéreztem vele, iszonyú idegesítő tud lenni egy folyamatosan kézben lévő, nyűgös kisgyerek. Ezután beteszi a babát a kocsiba a gyerekülésbe, ő is beül a kormány mögé, hátranéz, és a gyerek már nincs ott, egyszerűen eltűnt. Na, hát én, aki sohasem sírok filmeken, itt elkezdtem zokogni, és teljesen vigasztalhatatlan voltam, legalább negyed óra hosszat bőgtem, szegény férjem csak ült mellettem. Néha adott egy zsepit, de szerintem nem igazán értette, miért hajtogatom sírva, hogy 'eltűnt a babája!!!' Igazából én sem értem. Persze, lehetne holmi hormonokra fogni, de szerintem majdnem egy évvel a szülés után már nincs akkora hormonvihar az emberben. Gyanítom, hogy mostantól örökre 'így maradok'..."

Távolról sincs vége, olvasson még »

Nem akarom, hogy áldozat legyen a gyerekem!

Cziglán Karolina, pszichológus 2015. április 4., szombat 13:30

Minden szülő réme, hogy valamilyen módon áldozattá válik a gyermeke. Ennek számos formája képzelhető el. Ide tartozik a csúfolódás, kiközösítés, és az is, hogy bűncselekmény áldozatává válik: elrabolják, megverik, meglopják, szexuálisan bántalmazzák. Az óvintézkedések egy része technikai jellegű, illetve konkrét felkészülést jelent egy adott veszélyhelyzetre.

Ám legalább ennyire összetett kérdés, hogyan lehet úgy nevelni, hogy tudjon nemet mondani, illetve merjen szólni róla a szülőnek, ha baj van.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Fiús anyaság = extrém sport

Primilla 2015. április 2., csütörtök 16:32

Mielőtt megszületett a fiam, egy röpködő copfú, békésen szemlélődő kislány magabiztos anyukája voltam. A szituációk és a reakciók ismerősek voltak, vagy legalább is át tudtam őket érezni, valahol mélyen bennem rejtőzött a tudás, hogy mit, hogyan kell jól csinálni.

Aztán megszületett a fiam, ami, ha nem is példátlan, de meglehetősen szokatlan volt a mi családunkban. Már babaként is egészen más volt, mint a lányom, de hát mindenki más, nem? Akkor fogtam először gyanút, hogy ez nem lesz ugyanaz, amikor a járni még nem tudó gyerek emelvényt épített, amire felmászott, hogy elérje a szerintem „biztos helyre” dugott nagykést.

shutterstock 197274236

Azóta a helyzet csak fokozódik, a fiam mindig egy lépéssel előttem jár, én pedig mosolygós, magabiztos anyukából egy állandóan résen lévő nőstény oroszlánná változtam. Szerencsére nem vagyok ezzel egyedül, szintén fiúgyerekes barátnőimmel vihogva meséljük egymásnak, hogy milyen szituációkba kevert minket a gyerek, és józaneszünk maradványait még megőrizve konstatáljuk, hogy milyen változásokat okozott a jellemünkben az a tény, hogy fiunk van. 

Távolról sincs vége, olvasson még »

Lenyúlják Óbuda legjobb oviját a szülők szerint

Primilla, Koncz Andrea 2015. április 1., szerda 20:19

Áll a bál a harmadik kerületben, igaz, csak kicsi bál, mert az érintetteken kívül nem sokan tudnak az ügyről, amely a kerület egyik legnépszerűbb oviját érinti. Az önkormányzat álláspontja szerint az ügy arról szól, hogy a bővítik a választékot, és még egy kétnyelvű ovit tesznek elérhetővé az igényekre reagálva. A szülők olvasata szerint viszont a kerület egyik legnépszerűbb oviját egyszerűen lenyúlják, hogy a körzetes gyerekek helyett a tehetősek csemetéi járhassanak oda, persze pénzért.

A szereplők

Tégla (avagy Gelléri Andor Endre utcai) Ovi: amit "Tégla ovinak" hív mindenki, mert az utcát amiben van, korábban Tégla utcának hívták, most Gelléri Andor Endre. Nagyon népszerű ovi, mert speciális, gyerekbarát nevelési elvek alapján dolgoznak (Adler individuál-pszichológia), önkormányzati ovi, mindig jelentős túljelentkezés van rá. Eddig körzetes ovi volt, népszerű sport volt a kerületben, hogy találj valakit, akihez be tudsz jelentkezni, mert különben esélytelen bekerülni. Erről azt kell még tudni, hogy ez egy tagovoda, amelynek anyaintézménye a:

Százszorszép (avagy Reménység utcai) Ovi:  az anyaintézmény a Százszorszép ovi (Reménység utca), a kerület másik sztárintézménye. Az a sajátossága, hogy a Szőlőtő Nonprofit Kft-vel együttműködésben kétnyelvű nevelést folytatnak olyan módon, hogy a minden csoportban egy magyar és egy angol anyanyelvű pedagógus van folyamatosan a gyerekekkel. Önkormányzati ovi, de az alapítványnak kell fizetni havi 60 ezer forintot, ebből fizetik ők az anyanyelvi tanárokat. Ez is nagyon népszerű, ide is mindig brutális túljelentkezés van. Ez értelemszerűen nem része a körzetes rendszernek. Ez az szisztéma aztán szintén Szőlőtős együttműködésben továbbmegy a kerületben több általános iskolában is, pl Krúdy, Nagy László, vagyis az iskolában ugyanúgy havi 60-ért ugyanúgy folyamatosan két tanár van, és párhuzamosan tanulnak minden anyagot magyarul és angolul. Remek jó rendszer, nincs vele bajunk, szerintünk menő.

Kerületi önkormányzat: Az érintett óvodák fenntartója, értelemszerűen ők határozzák meg a kerületben az ovis körzeteket, és fenntartóként döntenek az intézményeket illető kérdésekről.

A Szőlőtő nonprofit Kft és a Bilingual program: A Szőlőtő programja alapján folyik a kétnyelvű oktatás az ovikban, általános- és középiskolákban. Azzal, hogy a gyerekekkel párhuzamosan foglalkozik egy magyarul és egy angolul beszélő pedagógus, gyakorlatilag a kétnyelvű családokban létező rendszert modellezik, előnye, hogy az iskolai tananyagot például a gyerekek mindkét nyelven ismerik majd.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Hajat adományozni menő!

mzd 2015. április 1., szerda 12:36

A súlyos betegségekkel járó szenvedés mellett a gyermekek számára hatalmas trauma a hajuk elvesztése. Jó hír, hogy léteznek olyan programok, amelynek keretében parókát készítenek a felajánlott hajakból. Hogy ki lehet hajdonor? Akár ön is! Mutatunk két lehetőséget, ha (például egyes bloggerekhez hasonlóan) megválna a sajátjától, vagy pénzzel segítené a gyerekeknek szánt parókák elkészítését.

Távolról sincs vége, olvasson még »

10 dolog, amire meddő nőként érdemes figyelni

Puskás Pálma 2015. március 31., kedd 17:09

A teherbe esési nehézségek alaposan próbára tehetik az ember idegeit, nem beszélve a párkapcsolatáról vagy épp a testképéről. Minél tovább tart a babáért folytatott küzdelem, annál nehezebb lehet megőrizni józan ítélőképességünket. Sajnos vannak olyan előítéletek, gondolkodási sémák vagy épp automatikus reakciók, amelyek nem segítenek, vagy éppenséggel megnehezítik a meddőséggel való megküzdést. Ezért összeszedtünk 10 dolgot, amire meddő nőként érdemes újra és újra emlékeztetni magunkat.

shutterstock 171520838

1. Az „m” betűs szó mást jelent a köznyelvben, mint az orvosnál

Valószínűleg teljesen kiborultunk, amikor a cselekmény egy pontján az orvosunktól „meddőség” diagnózissal ellátott ambuláns lapot kaptunk, vagy épp meddőségi klinikára irányítottak. Az ember első reakciója többnyire az, hogy „én nem vagyok meddő, csak még nem született gyerekem!”. A probléma részben egy félreértésen alapul: a köznyelvben ugyanis meddőnek azokat a nőket (vagy férfiakat) szokás nevezni, akiknek nem lehet gyerekük. A hangsúly a „nem lehet”-en.

Ezzel szemben az orvosi nyelvben a meddőség definíciója az, ha egy párnak egy évnyi, védekezés nélküli, rendszeres szexuális élet alatt nem született gyereke. Vagyis nem azt jelenti, hogy nem lehet, hanem hogy még nincs: még lehet természetes úton is, kiderülhetnek a probléma könnyen gyógyítható okai, sikerülhet inszeminációval vagy lombikkal. Egyik barátnőm már tíz évvel ezelőtt meddő volt, azóta három gyereke van – rendszeresen említi úgy a múltat, hogy „meddő koromban”. Vagyis emlékeztessük magunkat arra, hogy a meddőség diagnózis a legtöbb esetben nem azt jelenti, hogy az ember a szó laikus értelmében meddő.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Ők az idei év legjobb orvosai

Dívány 2015. március 31., kedd 15:44

Az év orvosa és a Média az orvosokért díjakat is átadták a múlt hét végén. Utóbbi kategóriában a Dívány „Ha ezt neonatológusoknak mondom, sokkot kapnak” című interjúja nyerte el, amelynek szerzője Hagara Nagy Nóra volt. Az interjú Dr. Bodrogi Eszterrel, az MHEK (rövidebb és ismertebb nevén Honvédkórház) koraszülött intenzív osztályának (PIC) vezetőhelyettesével készült, aki kollégáival együtt külföldi tapasztalataira alapozva néhány éve itthon is sikeresen tereli európai színvonal felé a kórház ezen részlegét.

Távolról sincs vége, olvasson még »

"Jó, jó, de mit dolgozik?" - Interjú egy négy gyermeket nevelő, háztartásbeli apukával

Primilla 2015. március 31., kedd 09:45

Sajátjaik mellett további két kisgyereket fogadtak magukhoz nevelőszülőként a Budapesttől nem messze élő Hámosék. Az élet úgy hozta, hogy az apa, Ferenc maradt otthon a család és a háztartás ügyeit intézni, így nap mint nap hat ember életét szervezi, és főz, mos, takarít, emellett tanul, és intézi a vállalkozása ügyeit is. Habár biztos abban, hogy jól neveli a gyerekeit, érdekes módon főleg nők érzékeltetik vele, hogy amit csinál, az értéktelen. Gyereknevelésről, hat ember igényeinek összepasszításáról, logisztikáról, társadalmi szerepekről és feminizmusról is beszélgettünk.

Miért te vagy itthon a gyerekekkel?

2010 májusában, érkeztek hozzánk a nevelt gyermekeink. Én középvezető voltam helyben, egy Pest környéki kisvárosban egy cégnél, reggel öltönyben elmentem dolgozni, este hazajöttem, és ezért adtak egy teljesen normális fizetést. A feleségem pedig a fővárosba utazott dolgozni minden reggel, és ez nagyon jól is ment.

Csakhogy amikor reggelente elvittem a gyerekeket a bölcsődébe-óvodába, és ők megkérdezték, hogy ki jön értük, akkor egyre többször az volt a válasz, hogy nem tudom. És akkor egy idő után elkezdtük érezni, hogy ez nincs így jól, és még hat másik ilyen dolog volt, ami miatt nem volt jó ez a felállás. Ráadásul a munkahelyen sem volt minden rendben – és annak tényleg semmi értelme, hogy a munkahely se jó, és otthon sem jó, mert sosem tudod, hogy hogy érsz haza, és mindig, mindenben rögtönözni kell. Úgyhogy láttuk, hogy ezzel valamit csinálni kell.

Nekiálltunk kiszámolni, hogy a keresetünkből mennyi pénz megy fölösleges dolgokra, honnan mennyi pénz jön, és azt kaptuk, hogy ha valamelyikünk fixen itthon marad, és mellette esetleg csinál valamit, akkor ugyanott leszünk, mint addig. Végül az a döntés született, hogy a feleségem jár továbbra is Pestre, én pedig itthon leszek a háztartási alkalmazott, mozgatom a gyerekeket, mosogatok, teregetek, főzök, és csinálok mindent, amit kell, a háttérben. És ha van egy kis időm, akkor a saját cégemet is el tudom indítani. 

shutterstock 19980844

Ez neked jó így? Boldog vagy?

Ez tipikusan az a helyzet, amikor az ember a kényszerből erényt kovácsol, mert lehet úgy is csinálni, hogy jó legyen. A feleségemnek akkor látványosan jól ment a sora a munkahelyén, jól érezte magát, és különben is, ő volt itthon négy évig a gyerekekkel, és most egy kicsit kiszabadult. Korábban pedig, amikor ő volt itthon, én jártam Pestre dolgozni.

Érdekes a dolog megítélése kívülről, vannak bosszantó visszajelzések, de sok pozitív is, az egyik, hogy „de vagány”, és lelkesednek. Ezt főleg akkor látni, amikor például viszem a gyerekeket az óvodába, és mondom nekik, hogy gyerekek, öltözünk, és akkor a gyerekek öltöznek. A többi szülő, akinek meg közben a fején ugrálnak a gyerekei, elismerően bólogat, de többször volt olyan is, hogy megkérdezték: mi a titkos recept. Láttam olyat is, amikor ketten vittek egyetlen gyereket a bölcsődébe, a végére a gyerek szétszedte mind a kettő szülőjét. A mi gyerekeink pedig csinálták, amit kellett, vagy sikerült, vagy nem, ha nem, akkor segítettem, de csinálták. Ennek pedig az lett a vége, hogy óvodás korukra önállóan öltöztek. Eleinte persze nyűgösek voltak, meg cirkuszoltak, aztán ez elmúlt, és elkezdték élvezni, és amikor már kívülről is az látszik, hogy a gyerekek tök jó fejek és normálisan viselkednek, akkor az emberek odajönnek és kifejezik az elismerésüket. Nyilván meg kell lenni az őrültködésnek is, annak is megvan a maga ideje, egy bizonyos határig.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Ne fújjuk fel a kisgyerek szavait, tetteit!

Cziglán Karolina, pszichológus 2015. március 29., vasárnap 15:15

Azért fontos, hogy tisztában legyünk a gyerek fejlődési sajátosságaival, mert különben könnyen előfordul, hogy problémaként kezelünk olyasmit, ami szükségszerűen következik az életkorából. Sok szülő megijed, mikor a gyerek –szerinte- túlzott érdeklődést mutat a nemiség iránt, vagy olyan dolgokat mond, tesz, amik felnőtt értékrend alapján elítélendők lennének. Arra gondolnak: „Te jó ég, mi lesz később, ha már most ilyen ez a gyerek? Hiszen most még olyan ártatlannak kellene lennie!”

Távolról sincs vége, olvasson még »

A számolási zavar már óvodáskorban felismerhető

Kovács Emese 2015. március 28., szombat 18:57

A számolási zavar (vagy diszkalkulia) sajnos nem túl ritka részképességzavar, ami szakemberek szerint az iskoláskorúak 5-6 százalékát érinti. Szerencsére azok az idők már elmúltak, amikor az olvasási, írási vagy számolási nehézségekkel küzdő gyerekekre egyszerűen rásütötték, hogy lusták, de a diszkalkuliáról – ellentétben például a diszlexiával – még mindig nem hallunk eleget, és sok gyerek úgy kínlódja végig a matematikaórákat, hogy soha nem jut el szakemberhez, pedig nagy szüksége lenne rá.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Beültetés előtt szűrhető a lombikembriók egészsége

Kovács Emese 2015. március 27., péntek 18:25

Bármilyen – természetes vagy mesterséges úton létrejövő – terhesség esetén is az embrió kromoszómaszámbeli rendellenessége okozza a vetélések többségét. A legtöbbször pedig meg sem tapad az ilyen embrió a méhben, ezért is kiemelt jelentősége van az ilyen rendellenességeket feltáró vizsgálatoknak, szűréseknek.

Van egy új módszer, a Preimplantációs Genetikai Diagnosztika, Aneuploidia-szűrés (PGD-A). De mi is ez? Hogy működik? Tényleg működik? Ennek néztünk utána.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Anyai félelmek a kistesótól? Ilyen is van

Puskás Pálma 2015. március 26., csütörtök 15:08

A testvérféltékenységről sokat lehet olvasni, arról azonban keveset olvashatunk, min mennek keresztül az anyák, amikor első gyerekük után a másodikat várják. Vannak, akiknek eszükbe sem jutnak rossz érzések, vannak, akik a születendő babát féltik, és vannak, akik a nagyobbik csemete sérülésétől szoronganak. A félelmek egy része azután beigazolódik, míg másokról kiderül, hogy alaptalanok voltak – az azonban biztos, hogy az első gyerekkel való viszonyunk gyökeresen átalakul a kistestvér érkezésekor. Megkérdeztünk néhány anyukát, ők hogyan élték meg mindezt – egészen végletes válaszokat kaptunk, helyrebillenő családi dinamikától a pszichoterapeutát igénylő krízisig.

Többé nem leszünk kettesben a naggyal

Erika két kisgyermek édesanyja: Anita négy, Luca fél éves. A lányok között jó a viszony, Anitával mindent meg lehetett beszélni a kistesó érkezésével kapcsolatban, és inkább gondoskodóan, mintsem féltékenyen viszonyul húgához. Erika mindkettőt imádja, mégis némi szomorúsággal meséli, mennyire megváltozott a kapcsolata a nagylánnyal: olyan már sosem lesz, mint amikor csak ők voltak ketten. Illetve, nem is itt kezdődik Erika szerint a kapcsolatok fokozatos átrendeződése: az első gyerek születése után azt kellett „meggyászolnia”, hogy ezentúl szinte alig lehet majd kettesben a férjével, a második után pedig azt, hogy most már elsőszülött kislányával sem lesz többé kettesben. Maximum elvétve.

Távolról sincs vége, olvasson még »
1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 32 | 33 | 34 | 35 | 36 | 37 | 38 | 39 | 40 | 41 | 42 | 43 | 44 | 45 | 46 | 47 | 48 | 49 | 50 | 51 | 52 | 53 | 54 | 55 | 56 | 57 | 58 | 59 | 60 | 61 | 62 | 63 | 64 | 65 | 66 | 67 | 68 | 69 | 70 | 71 | 72 | 73 | 74 | 75 | 76 | 77 | 78 | 79 | 80 | 81 | 82 | 83 | 84 | 85 | 86 | 87 | 88 | 89 | 90 | 91 | 92 | 93 | 94 | 95 | 96 | 97 | 98 | 99 | 100 ... 232

Kórházfigyelő

  • Budapesti kórházak
  • Vidéki kórházak

Kérdezz szakértőnktől

Dr. Gyarmati Andrea gyermekgyógyász válaszol.

Kérdezni szeretnék »

Shopline

OnGo beszámolók

Hirdetés

Hirdetés