SZÜLŐSÉG

Több feminizmust a kiscsoportba!

Puskás Pálma 2017. május 27., szombat 13:40

Nem akarom, hogy a lányomat hátrány érje, mert lány. Nem akarom, hogy meg kelljen növesztenie a haját, és minden reggel nyolcágú francia fonatba kelljen fonnom csillogó csatocskákkal, csak, mert lány. Nem akarom, hogy indokolatlan előnyökhöz jusson, előbb kapjon matricát, csak mert lány. Nem akarom, hogy bazi kényelmetlen műszálas cuccokban kelljen homokoznia, míg a fiúk vígan fetrengenek a sárban melegítőben, csak, mert lány. Nem akarom, hogy kishercegnőnek kelljen öltöznie farsangon, amikor ő orvosnak akar, csak, mert lány.

Szeptemberben még nem is tudtam, hogy létezhet ilyen probléma, vagy hogy engem zavarni fog, most májusra mégis a határán vagyok annak, hogy nekiálljak feminista nyári tábort keresni a kiscsoportos lányomnak. Létezik ilyen vajon? Vagy legalább különóra? Feminizmus alapjai kiscsoportosoknak workshop?

Ha nem létezik, hát nagy szükség lenne rá, mert a „sima” óvodában igen alaposan beleverik a gyerekek fejébe a nemi alapon történő kategorizálást meg a hagyományos szerepeket. Én legalábbis megijedtem.

shutterstock 570751849
Távolról sincs vége, olvasson még »

Tényleg öngyilkosságba hajszol a pattanás elleni szer?

Puskás Pálma 2017. május 26., péntek 18:58

A kamaszkor pattanásokkal jár, mint az közismert. A pattanásosság lehet elviselhető és elviselhetetlen, és a bőrgyógyászok sokféleképpen osztályozzák a pattanásokat. Egyik formáját, a súlyos aknét gyógyszerrel is szokták kezelni, azonban időről időre felmerül, hogy ez a gyógyszer, a Roaccutan (isotretionin) depressziót és öngyilkosságot okozhat. Mi ebből az igazság?

Tényleg öngyilkosságba hajszolja a kamaszokat a gyógyszeripar? Vagy éppen megmenti őket, hiszen a pattanás elmulasztásával másodlagosan még javul is az ember hangulata? Kicsit mindkettő.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Baj ha a gyerek Bebújóst játszik?

cukorka 2017. május 25., csütörtök 18:14

Mi történik, ha egy óvodában olyasmit játszik a gyerek, aminek már a nevétől is hidegrázást kap a szülő? Hát, a család elkezd vádaskodni, mutogatni, kiközösíteni. Erről szól Pass Andrea legújabb Staféta-nyertes pályázata, a Bebújós című színdarab. Pedig nem eszik azt olyan forrón....

Szülőként az egyik legnagyobb tabu gyerekeink saját és egymás (ellentétes nemű) teste iránt érzett kíváncsiságának a kezelése. Erről a központi és rettentő fontos témáról szól Pass  Andrea írónő legújabb, Staféta-nyertes pályázata, a Bebújós címre hallgató, óvodában játszódó színmű, amit a közelmúltban mutatott be a Jurányi Inkubátorház. 

pzs 2377
Fotó: Puskel Zsolt / port.hu

Az, hogy a probléma mennyire fontos, látszott abból is, hogy a nézőtérről az előadás után kikóválygó emberek teljesen a hatása alá kerültek, jellemzően inkább azok, akiknek még nincs vagy még nem óvodás korú gyerekük van. Mert azok a nézők, akik már átestek ezen a nagyon izgalmas időszakon a gyerekük életében, lazábban képesek (remélhetőleg) kezelni a kérdést. 

Kerülgetjük itt a forró kását, mikor arról van szó, hogy mindnyájunk gyerekének az életében eljön az az időszak, amikor fel akarja fedezni a saját testét, és hiába olvassuk ki a témában a szakirodalmat A-tól Z-ig, ha utána mégis rettentően meglepődünk, amikor a gyerek nem csak pubertáskorban fedezi fel, hogy vannak nemi szervei, sőt a másik nemnek is vannak, tök másmilyenek. 

Távolról sincs vége, olvasson még »

Itt pánik helyett macit kapnak a gyerek a vérvételhez

Primilla 2017. május 25., csütörtök 16:26

Az már szinte teljesen megszokott, hogy a gyerekorvos matricát ad a vizsgálat után, hogy jó élmény maradjon a találkozás. Olyat is láttunk már fogorvosnál, hogy apró játékot, jellemzően kinderfigurát választhatott magának a gyerek, és mellé még oklevelet is kapott, hősiessége elismeréseként. Azzal viszont most találkoztunk életünkben először, hogy vérvételkor egy plüssmacit nyomnak a gyerekek kezébe, hogy megvigasztalják őt, enyhítsék az ijedséget és a fájdalmat, és a végén még haza is vihetik a játékot.

A „Nyújtsd a karod, macit adok” akciót Vászin Edit találta ki, miközben vérvételre várakozott a ceglédi kórház rendelőintézetében, és azt látta, hogy a legtöbb gyerek pánikfejjel, üvöltve, vagy az ijedségtől hüppögve jön ki a labor ajtaján. Ekkor jutott eszébe egy korábbi, „Macit a mentőbe” kampány. Arra gondolt, hogy ha a mentőben utazó beteg porontyot megnyugtatja egy plüssjáték, akkor biztosan vérvételkor is ugyanilyen jól jönne a gyerekeknek az ajándék és a figyelemelterelés – ami bizonyára a körülöttük lévő felnőtteknek, szülőknek, laborosoknak is megkönnyítené a dolgát.

A maciakció nagyon egyszerűen működik: a város több pontján, üzletekben vannak a gyűjtőpontok, ahová bárki leadhatja a megunt plüssjátékait. Innen az akció végén a szervezők begyűjtik, majd kitisztíttatják a plüssöket, és átadják a kórház laboratóriumának, ahol minden gyerek kap majd egyet vérvételkor. Az első pár nap tapasztalata alapján úgy látszik, lesz mivel gazdálkodniuk a laborosoknak, sokan már most zsákszámra hozzák az évek alatt összegyűlt plüssállatokat, mert a plüssállat, az olyan, hogy magától szaporodik, mindig több és több lesz belőle otthon.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Emberi nagyság: a kosáredző, aki szerint van fontosabb, mint a kosárlabda

Dívány 2017. május 24., szerda 17:02

Sarunas Jasikevicius litván kosárlabdaedző elengedte brazil játékoság Augusto Limát egy elődöntőről, hogy a férfi jelen lehessen első gyereke születésénél. Többszörösen is jó döntés volt, hiszen a meccset így is simán nyerték. Ez a tény viszont valamiért nem fért bele egy riporter agyába, aki azon lovagolt, hogyan volt lehetséges ez. 

 Az edző tökéletes választ adott a kérdésre, amihez nem is lehet többet hozzátenni. Az eredeti videót a Nemzeti Sport magyarul is feliratozta, íme: 

 

Az örökös SzMK anyuka és a pedagógusnapi ajándék

Primilla 2017. május 24., szerda 11:00

Sokáig azt hittem, karma, de aztán egy jól értesült szülő felvilágosított: információáramlás. A pedagógusok leadják egymásnak a drótot. És ezzel mindig van valami, most például pedagógusnap. Úgyhogy mondok is pár ajándéktippet.

Szülői munkaközösségi anyának lenni nem egy hálás feladat, és akkor még nagyon visszafogottan fogalmaztam. Tulajdonképpen szívás, igen. Egy csomó munkával jár, mindent ki kell találni (Megoldod? Neked mindig olyan jó ötleteid vannak!), el kell dönteni (Rád bízzuk, ügyes vagy, csináld csak, biztos jó lesz!), de az egészben a leggusztustalanabb az osztálypénz kikönyörgése (jaj, pont nincs nálam készpénz, de majd eljuttatom).

Ennél meg már csak az a rosszabb, amikor demokráciát játszunk, és harmincnyolc körben, két héten hónapon át szavazzák meg a szülők, hogy milyen márkájú csokit kapjon a tanító pedagógusnapra.

Ennek megfelelően minden évben (vagy intézményváltáskor, de az nálunk majdnem minden évre jut), megfogadom, hogy soha többé nem vállalom a szülői munkaközösségi tagságot, sőt, könyörgök a férjemnek, hogy vágjon tarkón szívlapáttal, ha mégis igent mondanék. Természetesen sosem teszi meg, ezért vagyok még mindig SzMK-anyu, mind a két gyerek osztályában. (Tudom, tudom, nem SzMK, hanem SzSz, mint Szülői Szervezet, de az azért elég szarul hangzik, lássuk be.)

Mert valami miatt mindig megtalálnak a pedagógusok a feladattal. Mindig, minden évben, minden intézményben. Éveken keresztül azt hittem egyébként, hogy ez a sorsom, én olyan SzMK-anyuka alkat vagyok, rám néz egy pedagógus, rögtön az jut eszébe rólam: nini, egy SzMK-anyuka, kérdezzük meg, hogy vállalja-e, ugye igen! 

Távolról sincs vége, olvasson még »

A mesehallgatás transzállapot, önmagában gyógyító

Puskás Pálma 2017. május 23., kedd 17:23

A gyerekeket sokféle tevékenységgel le lehet kötni, amelyek között egészen hétköznapi feladatok és izgalmas kalandok is szerepelhetnek. Vagy a kettő együtt: a mese ugyanis az erdei kirándulásból, de akár a barkácsolásból vagy a főzésből is izgalmas kalandot varázsolhat – ráadásul még tanulni is lehet belőle.

A Cellux Közösségi Műhely tevékenységei között mindezek szerepelnek: célul tűzték ki a környezettudatosság, a kreativitás és az empátia fejlesztését. Változatos programjaik között felnőtt meseestek, gyerekeknek szóló városi kertész- és főzőprogramok, valamint meseterápiás „szülőképző” workshopok és családi erdőjárások is szerepelnek. Élő Fruzsina meseterapeutát faggattuk ezekről.

Élő Fruzsina, pszichológus, meseterapeuta

Budapesten születtem 1979-ben, és az ELTE pszichológia szakán végeztem 2005-ben. Mindig gyerekekkel foglalkoztam, eddig pszichológusként még nem, de voltam például osztályfőnök. Amióta az eszemet tudom mindig foglalkoztattak azok a kérdések, hogy miért vannak a világban egyenlőtlenségek? Miért teszünk tönkre mindent? Miért nincs nagyobb béke? Ilyesmi naiv gondolatok.

Mivel optimista vagyok, hiszek abban, hogy lehet nagyobb a béke és lehet emberközelibb a lét. Ezért is kezdtünk el Celluxszal dolgozni, hogy továbbadjuk ezt a bennünk dúló hitet és lelkesedést. Az idők során rátaláltam a mesékre, és Metamorphoses meseterapeuta lettem, így most már a világ népmeséiben rejtett bölcsességet is segítségül tudom hívni, ha a természettel való egyensúllyal, az egymás és magunk elfogadásával szeretnék foglalkozni.

Ami pedig még hozzátartozik ahhoz, aki vagyok, hogy van három kisgyerekem, akik közül ketten csodálatosan átlagosak, egy pedig csodálatosan nem az, tőlük is rengeteget tanultam az idők során, és az így megtapasztalt kalandjaink és nehézségeink egy új kezdeményezés elindítói lettek, ez a kezdeményezés a MagikMe, és célja, hogy a sérült gyerekek és családjaik ne szigetelődjenek el a mindennapjaikban, és a világ se szigetelődjön el tőlük, mert abban hiszünk, hogy a kölcsönös megismerés az elfogadás záloga. Első lépésként játszótéri eszközöket fejlesztünk ki, amelyeken bármilyen képességű gyerekek együtt tudnak játszani. A Cellux pedig itt van nekem mindig, mint minden világjobbító és előrevivő gondolat esernyője a fejem felett. Forrás

Távolról sincs vége, olvasson még »

A gyerek úgy bánik magával felnőttként, ahogy most bánsz vele

Cziglán Karolina, pszichológus 2017. május 21., vasárnap 15:53

A „boldogság” alatt mindenki mást ért, meg aztán, mindenki szeretné, ha boldog ember válna a gyerekéből, de ez még nem jelöli ki világosan, mit is kellene ehhez megtanítani neki.

A gyereknevelésnek vannak nyilvánvaló, jól körülhatárolható, és rejtettebb céljai, olyanok, amiket csak sejtünk, és amikről sosem kapunk egyértelmű bizonyítványt, eredményes volt-e. Ilyenkor mindig illik hozzátenni zárójelben, hogy ráadásul azért nemcsak a szülőn múlik, hogy milyen felnőtt válik a gyerekből, hiszen ott a már általunk is sokat emlegetett veleszületett temperamentum, a szülő-gyerek összeillés, meg persze ezer más hatás, ami éri őt. De azért mégis, ahogy Vekerdy megfogalmazta (az oktatási rendszer változásairól volt szó egy interjúban): van egy jó és egy rossz híre. A jó hír az, hogy minden a családon múlik. A rossz hír ugyanez.

shutterstock 522191392
Fotó: Shutterstock

Mikor a zavaros, olykor igazságtalan, néha erőszakos világot nézzük, jó hír, hogy sok mindent ellensúlyozhatunk, és sok mindennel szemben felvértezhetjük a gyerekeket, mikor pedig arra gondolunk, mi magunk szülőként milyen esendőek, tökéletlenek vagyunk, akkor előfordul, hogy ijesztő a felelősség, bizony nyomot hagyunk, kitörölhetetlenül.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Ezért közösítenek ki valakit az elsősök

Aladár 2017. május 20., szombat 15:51

Többnyire a csoport szempontjából fenyegetőként elkönyvelt gyerekeknek teszik ki a szűrét.

A hatévesek nem szórakoznak

Vajon miért van az, hogy egy-egy elsőst szinte az első naptól fogva kiközösítenek a társai? Mi alapján választódik ki az áldozat? És vajon vélt vagy valós különbségek vezetnek a kirekesztéshez? Ezekre a kérdésekre kereste a választ egy 853 spanyol kisgyereket megszólaltató, a Frontiers in Psychologyban megjelent felmérés. 

Távolról sincs vége, olvasson még »

Beszippantja a gyerek nyelvét a Disney kulacsa

Aladár 2017. május 19., péntek 08:05

Tanulságos horrorsztori Skóciából, amiből kiderül hogy keserítheti meg egy Disney kulacs egy kislány, a szülei és egy kórház személyzetének egy napját.

A Disney szörnyei

Úgy tűnik a Szörny Rt. bestiái valóban léteznek, a skót Megan Donaldra és szüleire mindenesetre biztosan sikerült a frászt hozniuk. Megan anyukáját azzal hívták fel lánya kirkintilloch-i iskolájából, hogy nem tudják lefejteni a kislány arcáról a gyerek nyelvét rabul ejtő kulacsot. A kulacsban keletkező, és a kislány nyelvét is beszippantó vákuum miatt ráadásul nem tudták eltávolítani az elátkozott tárgy fedelét sem, Mrs. Donald megérkezéséig így egy tanár tartotta a teli kulacsot. 

nintchdbpict000324337393
Fotó: disney

BBC beszámolója alapján most mi is rekonstruálhatjuk az eseményeket. 

Távolról sincs vége, olvasson még »

Így tudsz fegyelmezni szeretettel!

Dívány 2017. május 18., csütörtök 17:22

A szeretettel fegyelmezés nem azt jelenti, hogy ne lehetne haragudni, vagy, hogy mindig mosolyogni kellene, hogy ne fejezhetnénk ki egyértelműen, hogy valami nem teszik. Ki lehet, sőt, ki is kell! Csak nem mindegy, hogyan.

Érthető módon, amikor arról beszélünk, hogyan és milyen eszközök segítségével hassunk a gyerekre, és próbáljuk átadni neki az élethez szükséges tudást, azt kezdjük sorolni, mik lehetnek jó módszerek erre. Néha viszont érdemes fordítva is nézni ezt a kérdést: mi az, amivel ne próbáljunk hatni, ami inkább káros, ami legfeljebb csak rövidtávon látszik működni, de hosszútávon bajt okoz.

shutterstock 452812513
Fotó: Shutterstock

Most nem a (remélhetőleg) nyilvánvaló szélsőségekről van szó, mint hogy ne kínozzuk a gyereket, ne alázzuk meg, ne zárjuk sötét pincébe három hétre étlen-szomjan és a többi. Hanem foglalkozzunk most olyasmikkel, amikről joggal gondolhatnánk, hogy nincs velük semmi baj, ám mégis jó, ha óvatosak vagyunk ezek kapcsán.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Értelmetlen az orvosi igazolás a gyerekorvosok szerint

Primilla 2017. május 18., csütörtök 14:14

A jelek szerint egyre több gyerekorvosnak lesz elege az iskolai, óvodai igazolások rendszeréből. A gyerekgyógyászok szerint a jelenlegi szabályozás a szakma véleményét egyáltalán nem veszi figyelembe, márpedig éppen ideje lenne már a szülőket felnőttként kezelni, és nem az orvosokra tolni a felelősséget.

Akinek van közösségbe járó gyereke, már biztosan észrevette, hogy mennyi fölösleges kört kell lefutni, ha a gyerek beteg lesz, és ki kell hagynia egy-két napot. Ez az óvodában-böcsődében úgy néz ki, hogy csak akkor mehet vissza a kisgyerek a társai közé, ha előtte a gyerekorvos igazolja, hogy egészséges, iskolában pedig a mulasztott órákat kell orvosi papírral lefedni.

Vagyis a legbanálisabb problémával, akár egy hasfájással, fejfájással, vagy egy náthával is kötelező végig ülni a sort a váróban és az orvos elé járulni. Nem mintha egy fejfájás vagy nátha ne múlna el magától is, de hát mindenképpen kell a papír.

A problémáról néhány éve már írtunk, azóta sem változott semmi. Holott a Házi Gyermekorvosok Egyesülete majdnem egy évtizede küzd azért, hogy történjen már valami előrelépés, és ne őket terheljék ezzel a feladattal is. Gyakorlatilag semmit sem értek el egy évtized alatt.

Egy gyermekorvos a Díványnak elmondta: „A Házi Gyermekorvosok Egyesülete jó tíz éve küzd az egészségpolitika vezetőinél az igazolásosdi értelmetlen rendszere ellen – teljesen eredménytelenül. Csak emiatt évente közel 5 millió gyereket hoznak a rendelőkbe, ennek minden vonzatával: a betegek közötti várakozás kockázat egy újabb fertőzésre, időt rabló gyereknek és a szülőnek, elveszi az időt az igazán orvosra szorulóktól, leértékeli az orvosi tudást, hogy mindennek pénzügyi konzekvenciáiról ne is beszéljünk.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Videó: Ami nekünk csak feladat, a gyereknek lehet varázslat

Menő/Ciki

Koncz Andrea 2017. május 17., szerda 16:18

"Gyerekes ismerőseim most ezt osztják a Facebookon, és mindegyik zokog rajta" - küldte át Edina az alábbi videót, és nem tudjuk nem megosztani, zokogjunk együtt. Lehet azért, mert megéljük, milyen csodálatos az anyaság, vagy azért, mert nem mind születtünk Bartoserikának, aki a leejtett torta romjai fölött is MINDIG képes szerető támogatást nyújtani a gyereknek.

Akárhogy is, a gyerekeink aranyosak, és megérdemlik/megérdemelnék, hogy gyakrabban lássunk ki a mindennapi frusztrációink mögül, blablabla, de pacsi, ha te is tudod, erről miért az Annapetigergő okozta mély frusztráció jutott eszünkbe.

Ami neked csak egy normál nap, neki lehet varázslat - szól a szlogen. 

92 szavazat 150 szavazat

Ökoanyu lettem, és élvezem!

Primilla 2017. május 17., szerda 11:50

Ez egy erős szupervumen érzés, mindenkinek ajánlom. Főzni is mindenki tud, aki tud olvasni, és van is rá ideje, mert az időigény viszonegy létező hátulütője az ökovilágnak.

A környezettudatosság a hobbim. Ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy nincs ugyan bűntudatom, ha időnként repülőre ülök, vagy csomagolt szalámit vásárolok, és senkit nem ítélek el ugyanezért, viszont kimondottan élvezem, ha sikerül megtalálni valaminek a környezetbarát módját. Tulajdonképpen ez egy életmód: hogyan tudunk 21. századi életet élni, úgy, hogy ne legyen akkora a családom ökológiai lábnyoma, mint a Godzillának.

Amikor megszületett a lányom, elég hamar rájöttem, hogy a családi élet iszonyatosan sok szeméttel jár. Én viszont nem erre szerettem volna tanítani a gyerekeimet, mert nem akarom, hogy úgy érezzék, hogy joguk van kizsákmányolni a Földet, és úgy élni, mintha nem lenne holnap.

Az első nagyobb döbbenetet a használt papírpelenka hegyek okozták, aztán szépen lassan bejöttek a főzéssel kapcsolatos szeméthegyek, mindenféle törlőkendők, amik nélkül azelőtt simán megvoltam. Szóval hamar eljutottam oda, hogy ez így nem mehet tovább.

Nem pont ezért, de időközben Budapestről vidékre költöztünk, ami meghozta az életmódunkban is a nagy áttörést.

Közlekedés, kipufogógázok és egyéb égéstermékek

Vidéken a közösségi közlekedés - néhány nagyvárost leszámítva - eleve nem játszik. Itt három módja van eljutni A-ból B-be: az autó, a bicikli (motor), és a gyaloglás. Ha az embernek mázlija van, és jó helyen lakik, akkor semmi baj, minden elintézhető gyalog.

A belvárostól távolabb lakni viszont elég nagy szívás: ha a gyerekeket szállítani kell az iskolába/óvodába, akkor egyetlen megoldás marad: az autó. Esetleg a bicikli. Errefelé elég sok anyuka hozza-viszi a két gyerekét biciklivel, elöl és hátul is ül egy lurkó, és nem azért, mert akkora hippik, és még csak azért sem, mert akkora környezetvédők lennének, hanem mert autóra nem jut nekik.

shutterstock 453671392
Fotó: Shutterstock

Akinek viszont igen, az ki se száll belőle. Mondhatnám, hogy nekünk szerencsénk van, de igazából nagyon is tudatos döntés volt, hogy a belvárosba költözünk, így gyakorlatilag az autót csak akkor használjuk, ha valami terhet kell szállítani, vagy városon kívül megyünk. A gyerekek is gyalog járnak minden iskola utáni programjukra. Ezzel az egyszerű húzással, mármint, hogy beköltöztünk a belvárosba, havi két tank benzint spórolunk meg. 

Távolról sincs vége, olvasson még »

Kamaszkori téveszmék: halálos is lehet

Puskás Pálma 2017. május 16., kedd 17:39

A pszichiátriai betegségek közül talán a legijesztőbb laikus szemmel a pszichózis: vagyis az az állapot, amikor valóság és képzelet összekeveredik, az illető hangokat hall, látomásai vannak, zavarodottan viselkedik vagy épp téveszmékben hisz. A pszichotikus betegségek szerencsére kezelhetőek – annál jobb hatékonysággal, minél hamarabb felismerik őket.

A korai felismerés és a megfelelő kezelés fontosságát támasztja alá a dolog veszélyessége is: a fiatalkori pszichózisban szenvedő páciensek életkilátásait illetően egy friss kutatás ijesztő adatokkal állt elő. Az eredmények szerint az első pszichotikus epizódot átélő fiatalok halálozási aránya 24-szer nagyobb a nem pszichotikus kortársaikhoz képest.

Pszichotikus epizód és lehetséges okai

A „pszichotikus epizód” a tüneteket leíró gyűjtőfogalom: arra a tünetegyüttesre utalunk vele, amikor elvész a valósággal való megfelelő kapcsolat. Konkrétumok szintjén ez abban nyilvánul meg, hogy az illető hallucinál (hangokat hall, látomásai vannak) és/vagy valótlan téveszmékben hisz megingathatatlanul (azt hiszi, üldözik, megfigyelik, vagy épp nemlétező szuperképességeket gondol magáénak) és/vagy zavarodottan beszél, viselkedik.

Pszichotikus epizódot előidézhetnek kábítószerek, egyes testi betegségek, központi idegrendszeri tumorok is, de a leggyakrabban pszichiátriai kórképek, azon belül is a súlyos hangulatzavarok és a szkizofrénia velejárói. Ez azt jelenti, hogy ha valakinek életében első alkalommal vannak pszichotikus tünetei, akkor ki kell vizsgálni azok eredetét, és ezzel párhuzamosan megkezdeni a gyógyszeres és a pszichoterápiás kezelést.

Az első pszichotikus epizód jellemzően kamasz- vagy fiatal felnőttkorban lép fel, ezért ez a korosztály különös figyelmet érdemel.

Eddig is tudtuk, hogy a pszichotikus betegségekkel élő személyeknek rosszabbak az életkilátásaik, de ez a durván magas szám még a kutatást vezető szakembereket is meglepte. De nem csak ez. A tanulmány arra is rávilágított, hogy az első pszichotikus epizódot átélő fiatalok meglepően kis százaléka áll orvosi ellenőrzés alatt és nagyon kevesen vesznek részt pszichoszociális programokban (csoportterápia, művészetterápia, stb).

shutterstock 317399084
Távolról sincs vége, olvasson még »

"Pillanatnyilag stabil a baba állapota"

S-W. Zsó 2017. május 16., kedd 10:02

"Pillanatnyilag stabil az állapota" - korababás anyukaként sokáig ebbe a mondatba tudott kapaszkodni Dr. Rádi Kata és Bakos Boglárka, akikben egy életre nyomot hagytak a gyötrő bizonytalanságban töltött hetek. Ma már hálásak a sorsnak, mert ez a trauma segített megtalálni az élethivatásukat: támaszt nyújtani koraszülött gyermekeknek és családjuknak. A Korábban Érkeztem Alapítvány alapítójával és elnökével beszélgettünk.

Kilenc hónap. Megszületik, anya mellkasára fektetik, hazaviszik, a család örül, mert a pici jól érzi magát és szépen fejlődik. Így képzeli el minden nő a terhességet és a szülés utáni napokat. Sokszor azonban hamar szertefoszlik az idilli kép: a babának hosszú hetekig egy inkubátor az otthona, gépek sípolnak körülötte, és az anyukájától is el van szakítva. Önfeledt boldogság helyett aggodalommal fogadják a kis jövevényt, mert túl korán érkezett, amire senki nem volt felkészülve. 

Dr. Rádi Kata és Bakos Boglárka
Dr. Rádi Kata és Bakos Boglárka
Fotó: Kaszás Tamás / Dívány
Távolról sincs vége, olvasson még »

Menő vagy ciki egyformába öltözni a lányoddal?

Primilla 2017. május 15., hétfő 17:21

Anya-lánya fotózáson jártunk a minap, a terv az volt, hogy készül rólunk pár profi fotó abból az alkalomból, hogy a gyerek tíz éves lett, én meg ebből kifolyólag tíz éve anya. A fotóst jó ideje ismerjük, időnként megállapítja, hogy a gyerek tisztára úgy néz ki, mint én, úgyhogy jó ötletnek tartotta, hogy ha már a lányomat tüllszoknyába öltöztettem az alkalomra, én is vegyek fel egy ugyanolyat.

Az első reakcióm az volt, hogy nincs az az isten, és a második is. Egyrészt meg voltam elégedve a nagy műgonddal összeállított outfittel és színkombinációval, ezt már nem bolygatjuk, másrészt én meg a tüllszoknya… hát az összeegyeztethetetlen. És különben is, miért nézzek én ki úgy, mint egy tíz éves kislány, amikor én egy negyven éves anyuka vagyok, és különben is disszonáns lenne a fejemmel.

Szerintem egyébként jó döntés volt, a fotók gyönyörűek lettek, azóta viszont nagyot változott a véleményem az egyforma ruhába bújásról: ma már el tudom képzelni azt a szituációt, hogy ugyanolyanba öltözzek a lányommal.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Altasd el a kisbabádat telefonnal

Primilla 2017. május 14., vasárnap 17:30

Az anya is ember, még akkor is, ha újszülött kisbabával néha saját magát is emlékeztetnie kell rá. Így aztán, ha ki szeretné elégíteni az olyan – Maslow piramisnak ugyan a legalján elhelyezkedő, ugyanakkor a valóságban jelentős logisztikát igénylő – szükségleteit, mint az evés, vagy a pisilés, akkor kénytelen lesz előbb-utóbb megtanítani a kisbabáját elaludni.

Pár évvel ezelőtt megfigyeltem, hogy a babák varázsütésre beájulnak minden monoton, zúgó hangtól, mint a porszívó, hajszárító, és a többi. Ezeket nevezzük fehér zajnak, és könyvtárnyi irodalma van. Ugyanúgy működnek, mint papagájnak a fekete lepellel leborított kalitka, vagy az autózás a háztömb körül, esetleg az azt imitáló bölcső, amitől szintén majdnem minden pici gyerek elalszik. Hibátlanul.

Csak hát a porszívóval a hajszárítóval van egy kis baj: a szülők nem tudnak aludni tőle. Ráadásul nem valami korrekt a Földdel szemben órákon át 1500 kWh-val zúgatni valamit üresben, miközben itt van a nyakunkon a globális felmelegedés. Pedig a klasszikus intelem szerint: „Aludj, amikor a baba alszik, egyél, amikor a baba eszik, és vasalj, amikor a baba vasal”. Tehát az autóztatás sem járható út.

shutterstock 474847978

Vannak viszont szerencsére mobil appok, amik tökéletesen megfelelnek a célnak, és helyettesítik a háztartási gépeket, közlekedési eszközöket. Mi a Baby Sleep Sounds-ot teszteltük, és a környezetünkben lévő kisbabáknál, saját tapasztalataink, és a visszajelzések szerint, tökéletesen bevált. 

Távolról sincs vége, olvasson még »

Művelt csecsemőket minden háztartásba!

Aladár 2017. május 13., szombat 12:11

Hamarabb kezdenek el maguktól olvasni, és jobb tanulók válnak azokból, akiknek rendszeresen felolvasnak a szülei.

Valószínűleg kutyákhoz vagy szobanövényekhez is érdemes beszélni, de a kutyák nem ugatnak artikuláltabban, ha felolvasnak nekik. A gyerekekkel való olvasás viszont óriási segítség a kölyköknek. Úgy tűnik, a félévestől négy és féléves korú gyerekeknek felolvasott mesék elég pluszt adnak ahhoz, hogy a kiművelt csecsemő elmék akár évekkel is beelőzzék a könyvektől távolmaradó társaikat. 

shutterstock 402024220
Távolról sincs vége, olvasson még »

Vitorlázás? Korántsem úri sport!

maze 2017. május 13., szombat 11:19

Holczhauser Andrással, a Magyar Vitorlás Szövetség főtitkárával a hazai vitorlástáborokról, az utánpótlás nevelésről és a sportban rejlő hatalmas lehetőségekről beszélgettünk. Kiderült, hogy simán lehet vitorlázó a gyerekünk! Mondjuk, az olimpiáért azért kell áldozatokat hozni, de hol nem?

Nyári programot keresel a gyereknek, aki imádja a vizet, de még az úszó világbajnokság híre se hozza akkora lázba, hogy klóros vízbe ugorjon? Balatonon tervezed tölteni jól megérdemelt pihenésed, és nem lenne rossz, ha az idő közben mindenki számára hasznosan telne? Mosollyal tölt el, amikor sok kis fehér vitorlát látsz a partról ringatózni a vízen, de a vitorlázásról rögtön kabriókat, a Cote d'Azur-t és mesebeli hercegeket kezdesz vizionálni, és el is hessegeted, mint megfizethető ötletet nyári táborra?  

Akkor jó hírünk van, mert a vitorlázás is csak egy sport, ami növeli a koncentrációkészséget, önfegyelemre és kitartásra tanít, teszi mindezt ráadásul a jó levegőn, a víz közepén, az időjárás adottságait kihasználva. Valódi kihívás, valódi felfedezés, valódi eggyé válás a természettel, ráadásul cikkünkből kiderül, hogy nem is megfizethetetlen. A vitorlázás alapismereteinek elsajátításához még korántsem kell olyan mélyen a pénztárcába nyúlni, mint azt hinné az ember.

Más kérdés, hogy lehet-e az én gyerekemből úgy Fa Nándor, hogy közben nem adósodik el az egész család?

A Magyar Vitorlásszövetség 2015-ben kezdte el kidolgozni a Vitorlás suli névre keresztelt programot, amivel a vitorlázás megszerettetése mellett nem titkolt céljuk az utánpótlás nevelés megkönnyítése.

Holczhauser András
Holczhauser András
Fotó: Magyar Vitorlás Szövetség

Holczhauser András, a Magyar Vitorlás Szövetség (ezentúl MVSZ) főtitkára a Dívány kérdésére elárulta: a program az oktatók, edzők képzési programjának elindításával kezdődött, hogy csak olyanok foglalkozzanak táboroztatással, utánpótlás neveléssel, akik magas színvonalon értenek hozzá.

Következő lépésben alakult ki a képzőhelyek követelményrendszerének kidolgozása. Ma már eszközök beszerzésére is pályázni lehet, amivel szintén a vitorlás iskolákat és ezáltal az oda jelentkező gyerekek szüleit tudják támogatni. 

"Amikor láttuk, hogy különböző táborokban más és más színvonalon folyik az oktatás, elhatároztuk, hogy kialakítjuk a vitorlásiskolák működésének egységes és minőségi keretrendszerét" – kezdte Holczhauser András hozzátéve, hogy mára a program már oda nőtte ki magát, hogy az országban fellelhető vitorlásiskolának meg kell felelni az általuk felállított követelményeknek, amennyiben számítanak a szövetség támogatására.

Ez azért is nagyon fontos, mert így elméletileg nem lehet valaki csak úgy vitorlásedző csak azért, mert tudja mi a különbség egy svertes és egy tőkesúlyos hajó között. 

Távolról sincs vége, olvasson még »

Ülünk a rakétán, még nem tudjuk, hova megy

Juhász Edina 2017. május 12., péntek 14:20

A 12-16 éveseknek megrendezett versenyen játékokat fejlesztettek a lányok, a legjobbak pedig Varsóba mennek megnézi, hogyan programoznak a nagyok.

A Scratchmeccs idei versenyén 30 százalékkal több lány vett részt mint tavaly, így összesen 99-en mutatták be, hogy programozni igenis menő, másrészt egyáltalán nem fiús dolog. A három fős csapatok mindegyike egy ingyenesen letölthető, oktatási célokra használt programozási környezetben, a Scracthben rakott össze játékot. A legjobbakat pedig a linkre kattintva ki is próbálhatod.

Távolról sincs vége, olvasson még »

18+ Gyomorszorító felhívás: a szex nem játék

Dívány 2017. május 12., péntek 14:19

A Free A Girl olyan gyomorszorító kampányfilmben hívja fel a figyelmet a prostitúcióra kényszerített gyermekekre, aminél keményebben még keveset láttunk.

A Daily Mailen találtunk ezt a kisfilmet, melynek első részében kislányok találgatják a dobozból előkerülő szexjátékok funkcióját: varázspálca? sodrófa? Hajtekerő? Aztán egy hirtelen váltással egy hétévest látunk, akinek szolgáltatásait (Csak szop? Baszni is lehet? Lehet!) 40 dollárért adják el éppen egy férfinak. 

Van, akinek ártatlan képzelődés, van, akinek a rettenetes valóság - szól a kampány szlogenje. Becslések szerint csak Indiában körülbelül 1,2 millió kislányt használnak erőszakkal szexuálisan. A Free a Girl (Szabadíts ki egy lányt) szervezet célja az, hogy az adományok segítségével meg tudják menteni ezeket a lányokat a szexrabszolgaságból.

 A rendőrséggel együtt dolgoznak az emberkereskedők letartóztatásáért és elítéléséért, eközben védett házakat hoznak létre, segítenek a trauma feldolgozásában, egészségügyi ellátást, oktatást, szakmai képzést nyújtanak, majd a társadalmi visszailleszkedést is segítik. Az alapítás óta eltelt nyolc évben 3800 lányt szabadítottak ki ázsiai bordélyházakból. Azok száma, akiket még mindig szexuális szolgáltatásokra kényszerítenek, ennél sok nagyságrenddel magasabb. 

Kvíz: kipakoltuk a táskáinkat, te tippelj, kié!

(bj) 2017. május 12., péntek 06:44

Mindig érdekelt, mit tartanak mások a társkájukban? Most kiderül, ráadásul még azt is megtippelheted, hogy férfi vagy nő, gyerekes vagy gyermektelen az illető. Hajrá!

A táskánk a lelkünk tükre? Nagyon reméljük, hogy ez az állítás nem igaz, ellenkező esetben a legtöbbünk lelkében elviselhetetlen káosz uralkodna, amiben semmit nem találunk meg. Sőt, tele lenne morzsával, meg a gyerek átázott, büdös zoknijával.

Senkit nem akarok meggyanúsítani, hogy hasonló elfoglaltságai voltak, de gyerekkorom egyik kedvelt szórakozása volt az éppen elérhető táskák tartalmában kutatni. Mondjuk ez a szenvedély nem korlátozódott csak a táskákra, jöhetett fiók, polc, szekrény, bármi, ami személyes dolgokat rejt, és kiinduló helyzetben be van zárva. Az apró (és nagyobb) titkok tárhelyei ezek, és a tartalmukból nagyszerűen lehet következtetni a tulajdonosuk személyiségére.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Elegem van a rossz zsaru szerepből

(bj) 2017. május 11., csütörtök 12:19

Rohadtul. De tényleg. Harminchat éves anya vagyok, ötéves kislánnyal és egy férjjel, aki türelmes. Nagyon türelmes. Sokkal türelmesebb, mint én. Amikor a gyerekünkről van szó.

Annyi cikket olvashattunk már a témában – hol vicceset, hol tudományosat – miszerint az apukáké a gyereknevelés bulis része, az anyáké a legtöbb „nemszeretem” része. Csak az a kérdés, hogy ez miért alakult így?

shutterstock 74704192
Fotó: Shutterstock

Reggelente az óvodába való eljutás kínszenvedésével kezdődik a idegi tortúra, amiért nem hibáztatom a gyereket. Így, most, tiszta fejjel. Mert tökéletesen tisztában vagyok azzal, hogy minden időhúzási taktika és stratégia azért van, hogy minél később kerüljön az óvodába, és minél több időt tudjon otthon tölteni, még azon az áron is, hogy közben az anyja idegein táncol.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Vége a gondoknak: pianínót minden iskolába!

Primilla 2017. május 10., szerda 17:27

A mindennapos éneklés az új ötlet. Ha valaki, én aztán hatalmas rajongója vagyok a kóruséneklésnek, nálunk ez családi hagyomány és hobbi egyben. Az ötletnek tehát örülök, de mégis van vele egy kis bibi. El is magyarázom, micsoda: tanár és idő kell hozzá, és ez a kettő pont nincs ma a sulikban.

Vannak párévenként visszatérő témái a kormánynak, most úgy látszik, hogy a mindennapos éneklés ötlete is ilyen lesz. Húsvétkor Balog Zoltán miniszter azt mondta, hogy a kormányzás végére (akármit is jelentsen ez) minden iskolában lesz egy pianínó, és legyen kórus is, amit pályázat kiírásával fognak elősegíteni. Mert zenei nagyhatalom vagyunk, fontos a fiatal művészek támogatása, de a zenét ne csak azok műveljék, akik magas szinten tudják, hanem mindenkivel jó lenne megszerettetni, bla, bla, bla.

A hírre többségében repes a szívem, inkább igen, mint nem. Ha valaki, én aztán hatalmas rajongója vagyok a kóruséneklésnek, nálunk ez családi hagyomány és hobbi egyben. Egy jó kórus az társaság, közösség, a közös éneklés pedig hatalmas lelki élmény. Balog Zoltánnak ebben teljesen igaza van. Ez is eljött, ilyet se mondtunk még itt a Kölyök rovatban.

shutterstock 272254331
Fotó: Shutterstock

Hanem azért lenne két apró megjegyzésem a kivitelezéssel kapcsolatban. Az egyik az, hogy mégis, hogy gondolják pályázattal támogatni a kórusalakítást? Mit lehet nyerni azon a pályázaton? Pénzt? És akkor mi történik? Vesznek rajta egy kórust? Vagy a kórus majd összeáll az iskola pacsirta torkú tanulóiból, de a kórusvezető, na, az minden pályázati pénzt megér? Vesznek egy karvezetőt a vindornyalaki általános iskolának? (Ha van már, akkor tárgytalan.)

Azt kell, hogy mondjam, hogy ez a kórus dolog, ez azért nem olyan korszakalkotó ötlet. Mégiscsak Kodály országa vagyunk, valószínűleg magától is eszébe jutott már minden iskolának, hogy kórust kellene alapítani. Aminek – tapasztalatból mondom – a kórusvezető a szűk keresztmetszete. Rajta múlik, ha nem is minden, de majdnem minden. 

Távolról sincs vége, olvasson még »
1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 32 | 33 | 34 | 35 | 36 | 37 | 38 | 39 | 40 | 41 | 42 | 43 | 44 | 45 | 46 | 47 | 48 | 49 | 50 | 51 | 52 | 53 | 54 | 55 | 56 | 57 | 58 | 59 | 60 | 61 | 62 | 63 | 64 | 65 | 66 | 67 | 68 | 69 | 70 | 71 | 72 | 73 | 74 | 75 | 76 | 77 | 78 | 79 | 80 | 81 | 82 | 83 | 84 | 85 | 86 | 87 | 88 | 89 | 90 | 91 | 92 | 93 | 94 | 95 | 96 | 97 | 98 | 99 | 100 ... 293

Blogok, amiket olvasunk

KERTÉSZ Ötletek zöldségágyások beültetéséhez

A nyár általában a pihenés időszaka, ezért a legtöbben ilyenkor már nem akarnak intenzív gondoskodást megkövetelő zöldségeket vetni. Lássuk, mint lehet tenni!

OTTHONTÉRKÉP Hagyd le a képről apu sörhasát!

A nappali ajtaján belógó hatalmas sörhas, egy csak félig látszó kutya vakarózó hátsó lába, lerágott csirkecsont a könyvespolcon – biztosan mindenki látott hasonló vicces vagy visszataszító fotókat ingatlanhirdetésekben.

MÁS TÉSZTA Búzadara dal - megyek panírozni

A nyár minden bizonnyal legújszerűbb dallamos hip-hop slágerében réteslisztről, búzadaráról és kenyérlisztről énekelnek a debreceni egyetem afrikai származású hallgatói. Ne hagyd ki!
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés