iskolából haza

Nem könnyű elengedni a gyerekünk kezét, és minden korban elérkeznek olyan határkövek, amikor elég erősnek kell lennünk, és hagyni, hogy kipróbálja magát egyedül is. Az egyik ilyen lépés, amikor már egyedül jöhet haza az iskolából. Valószínűleg mindannyiunk fejében ott vannak azok az esetek, amikor baj történt, ezért is nehéz nyugodt szívvel ezt megengedni, ám az sem jó, ha túlféltjük, ha a világot egy veszedelmes helynek állítjuk be. 

A tinik már vállalják a hosszabb menetidőt

Pszichológus szakértőnk, Standovár Sára elsőként éppen arra hívja fel a figyelmet, hogy nagyon nehéz általános szabályt, egy pontos életkort megadni, amikor már biztosan engedhetjük őt egyedül.

„Természetes, hogy egy óvodást nem engedünk – és nem is engedhetünk – egyedül az intézménybe, míg egy középiskolásnál teljesen természetes, hogy már magában közlekedik – mondja Standovár Sára. A közte lévő 8 év az általános iskolában azonban nagyon változatos lehet. Nem mehetünk el a praktikus tényezők mellett: egy kisvárosban élünk, vagy ha az iskola az út túloldalán van és mindenki ismeri a gyereket, egyértelmű, hogy hamarabb közlekedhet nélkülünk, mint ha esetleg több tömegközlekedési eszközre kell felszállnia vagy egy másik városba utaznia, hogy elérje az iskoláját. Sokszor egyszerűen nincs értelme, hogy egyedül közlekedjen, ha a szülő meg tudja oldani autóval, és időben ott tud lenni érte. Ezt általában csak egy tini tudja annyira fontosnak tartani, hogy vállalja a sokkal hosszabb menetidőt.”

Barátokkal az iskolából haza

Akadnak azonban olyan családok – mindkét szülőnek hosszabb a munkaideje, esetleg egyedül neveli az anya vagy az apa a gyermeket, és nincs a környéken nagymama vagy nagypapa, aki be tud segíteni –, ahol hamarabb meg kell oldania a gyermeknek az önálló közlekedést. 

„Ebben az esetben is fontos, hogy készítsük fel a gyermeket, ne egyik napról a másikra kelljen szembenéznie ezzel a helyzettel” – javasolja a pszichológus.

Sokan választják például azt a megoldást, hogy azoknak a gyerekeknek a szüleivel, akik a környéken laknak, megbeszélik, hogy a diákok együtt jönnek haza.

„Azt, hogy elég érett-e arra, hogy egyedül közlekedjen, elég jól fel lehet mérni abból, ha figyeljük őt, miközben együtt járunk-kelünk. Érdemes szemmel tartani, hogy mennyire figyel az útvonalra, magabiztosan és megbízhatóan körbenéz, tájékozódik, képes tartani a kereteket, nem vonja el minden a figyelmét, esetleg nem bóklászik el. Ez alapján egy szülő elég egyértelműen látja, hogy mennyire bízhat meg a gyerekében. Ajánlott néhányszor végigjárni együtt a hazafelé vezető utat, hogy kapjon egyfajta biztonságot is. Ugyanakkor, van egy másik tényező, amit nehezebb felmérni: hogy mennyire érett a problémák, a váratlan helyzetek megoldásában. Mit tud kezdeni, ha például egy baleset miatt terelt útvonalon megy a busz, ha valaki rosszul lesz és segítségre szorul, vagy akár elnéz egy útkereszteződést és rossz irányba indul? Ezekről érdemes beszélgetni, történeteket mesélni, hogy legyen mintája arról, hogyan is lehet megoldani problémákat, kríziseket.”

Legyen mindig B terv!

Az is fontos, hogy felkészítsük olyan helyzetekre, amikor veszélybe kerülhet, de semmiképpen ne ijesszük meg. 

„Nem jó, ha a gyereknek az a képe az életről, hogy rengeteg veszély leselkedik rá, ugyanakkor, lényeges, hogy lássa át a gyanús helyzeteket, ismerje fel, ha valaki nem jó szándékkal közeledik felé” – hívja fel a figyelmet Standovár Sára. Fontos, hogy tudja, nem küldünk érte olyan embereket, akiket nem ismer, semmilyen esetben se szálljon be idegen autóba, és senkivel ne térjen le a megszokott útvonalról csak azért, mert azt ígéri, hogy mutat egy aranyos kiskutyát. Lényeges, hogy tudjon segítséget kérni, ha bajba kerül: ez egy kisebb településen könnyebb, hiszen minden utcában ismerheti őt valaki, és tudja, hogy kik a szülei.”

Fontos, hogy megtanulja; ha nem érzi magát biztonságban, forduljon olyanhoz, akit megbízhatónak ítél.

„Ha már olyan idős, hogy lehet saját telefonja, az nagy segítség, de előfordulhat olyan eset, hogy nem éri el a szülőket. Mindig legyen egy B terv – például nagyszülő vagy a szülők barátja –, akit felhívhat.”

Megnyugtató lehet, ha megbeszélik, hogy a gyerek telefonál, amikor elindul az iskolából, illetve amikor hazaérkezik, sőt, van lehetőség olyan programot is beindítani a mobilon, amellyel a szülő követni tudja, hol jár éppen a kisdiák. Bár sok szülő nehezen hozza meg a döntést – ha az élet nem kényszeríti rá –, de szakértőnk szerint elmondható, hogy felső tagozatban már a gyereknek esetleg kellemetlen, ha az anya vagy az apa várja az iskola kapujában, és ő maga jelentkezik majd azzal az igénnyel, hogy egyedül jönne haza. Ilyenkor még a helikopterszülők is igyekezzenek bizalmat szavazni, és – minden biztonsági intézkedést megtéve – engedni a gyereknek az önállóságot. Ha érdekel, hogy milyen volt gyereknek lenni a huszadik században, olvasd el az erről szóló írásunkat is!