A témában általánosítani nem lehet, a védekezést illetően mindenki motivációja más és más; egy azonban biztos, szexuális egészségünk saját felelősségünk, ha egy nemi betegség vagy a nem kívánt gyerek formájában becsúszik a baj, saját testünkbe zárva egyedül maradunk a problémával. Lentebb olyan nők mesélnek, akik magukra vállalták a védekezéssel járó terheket.
Óvszer vagy tabletta, netán mindkettő?
Ahány ember, annyiféle döntés, elég egy rossz élmény, ami egy életre meghatározza, hogy ki hogyan oldja meg a védekezést. Alma (31) két éve él párkapcsolatban, és eldöntötte, nem kockáztat többé. „Semmit nem szeretek a véletlenre bízni. Egyszer kellett paráznom, az maga a pokol volt, egyszerűen semmi másra nem tudtam gondolni, nem tudtam enni, egy másik világban éltem, amíg a nőgyógyász nem közölte egy hajnali vizeletteszt után, hogy negatív. Most éppen hüvelygyűrűm van, ami nagyon kényelmes, mert havonta mindössze kétszer kell vele foglalkozni, betenni és kivenni. Nincs parázás, elmúltak a gyilkos görcsök. Azelőtt egyszerűen használhatatlan voltam, amikor megjött. A hormonoktól nem híztam meg, viszont eggyel nagyobb melltartóra váltottam, nem lettek cisztáim, és nem érzem úgy, hogy tönkreteszem a szervezetemet. Hátrány, hogy a libidóm nem az igazi, hamarabb kapok el fertőzéseket, és néha elég gyorsan depressziós leszek.”
Almával ellentétben Cili (31) nem úszta meg egy negatív teszttel, az abortusz után duplán is bebiztosítja magát: „Mivel átestem már egy abortuszon, szuperóvatos vagyok, ami azt jelenti, hogy a tabletta mellett igénylem az óvszert is. Egyrészt azért, mert a betegségektől is félek, másrészt nem bízom a tablettában, hiszen az sem százszázalékos. Van, aki ezt a dupla védekezést nehezen fogadja el, azzal sajnos nem fog működni a dolog.”
Réka (29) teljes mértékben a hormonok ellen van. Három év Diane után a májfunkció vizsgálat rossz eredményeket mutatott. Azóta nem lehet rábeszélni a hormonkészítményekre. "Senki ember fia nem tud meggyőzni erről." - mondja. Ennek következtében nem marad más, mint az óvszer. Mivel jelenleg nem él párkapcsolatban, más szóba sem jöhet.
Lilla (27), amióta az eszét tudja, hormonok segítségével védekezik, de a legmenőbb nőgyógyász sem tudta száz százalékban meggyőzni arról, hogy szervezet egészsége szempontjából ez a helyes döntés. „Húsz éves koromtól fogva folyamatosan tablettát szedtem, egy ideje azonban már a modernebb gyűrűt használom. Ez állítólag kevésbé hat a szervezetemre, szóval nem túl szépen kifejezve: sokkal inkább helyben mérgez. Kényelem ide vagy oda, mostanában azon gondolkodom, hogy abba kéne hagynom, mivel mégis idegen kemikáliáról és az én testem kapcsolatáról van szó, az orvosok sem tévedhetetlenek."
Mi a helyzet a gumival?
Alma egész egyszerűen nem szereti a gumit. "Körülményes, és nekem a fele se jön át az érzésből. A megszakításban viszont nem hiszek, egész végig azon jár az agyam, hogy hol tarthat az ember, és vajon tud-e időzíteni. Arról nem is beszélve, hogy nem szabad alábecsülni az előörsöt sem. Ráadásul a testem sem ismerem annyira, hogy tudjam, mikor van középidő, meg egy közepes stressz hatására is át tud rendeződni az egész ciklusom. Alkalmi szex esetén persze óvszert használok. "
Te kire bízod?
Párkapcsolaton belül vagy kívül, a szex bizalomjáték. Ez a bizalom szükséges ahhoz, hogy valaki teljesen át tudja adni magát a szexnek. Alapesetben mindkét fél kölcsönösen megbízik egymásban, vélelmezhető, hogy kölcsönösen figyelnek egymás testi egészségére. De ha minden ideálisan működne, akkor nem volna szükségesemény utáni tablettára és művi beavatkozésra. Vagyis a gyakorlatban a bizalom gyakran elvész, vagy egész egyszerűen nincs is más választás, mint hogy az ember maga vegye kézbe a dolgokat.
Eszter (30) nagyon lehangolóan nyilatkozik a téma kapcsán. "Tapasztalataim nem a legjobbak: A védekezés ideális esetben mindenképpen közös ügy, közös költség, közös felelősség kellene, hogy legyen, de a valóságba nem ez a helyzet. Legalábbis, ami az én tapasztalataimat illeti."
Lilla is inkább magában bízik. "Sajnos az a tapasztalatom, hogy a védekezés minden vonatkozásban a nőkre marad, legyen szó fogamzásgátlásról, anyagiakról, egészségről. Ez mindig is az én problémám, dilemmám, költségem és kockázatom volt, nagyon csekély a kivétel az ex pasijaim között, akik gondoltak erre, kérdeztek előtte. És ha már itt tartunk, nagyon érdekelne, vajon erről mi nők tehetünk? A férfiakkal ellentétben mi járunk rendszeresen szűrésekre, vizsgálatokra, és így az orvosok csak nekünk tudnak hormontablettát felírni? Vagy mi jobban félünk a nem kívánt terhességtől, betegségtől?"
Lilla kérdését valószínűleg nem Alma fogja megválaszolni, sajnos az ő véleménye sem túl pozitív: "A pasikra én semmit nem bízom. Sokszor lusták és önző módon úgy gondolják, a nő hibája, ha nem védekezik."
Jó hír, hogy velük ellentétben Réka tud jót is mondani: "Van pár rossz emlékem, azóta csak magamban bízom, de az igazsághoz hozzá tartozik, hogy volt egy külföldi pasim, aki nagyon odafigyelt. Rendszeresen jártunk ellenőrzésre, és mielőtt először lefeküdtünk volna, megbeszéltük, hogy mindegyikünk kivizsgáltatja magát. Ez nagyon megalapozta a bizalmat. Azóta ennek lőttek."
Ki állja a cehhet?
A védekezésnek persze komoly anyagi háttere is van, egy csomag óvszer 500-800 Ft, a tabletta is körülbelül egy ezres levelenként, egy esemény utáni tabletta meg 6000 forint, az abortusz ennek sokszorosa, és akkor még nem beszéltünk a nőgyógyászok tarifájáról. Vajon ez hogy alakul a lányoknál?
"Ami a költségek megosztását illeti, ha nyugodtan akarok aludni, megveszek mindent magam, egyelőre nem tudtam maximálisan a pasira hagyatkozni. Tartós kapcsolatban éltem, amikor barátnőm mesélte, hogy ők megosztják a tabletta költségeit a párjával. Megpendítettem ezt én is otthon, de a barátom jól elmagyarázta, hogy ez nem igazságos, mert ő más dolgokat vesz, amibe én nem szállok bele." - magyarázza Cili.
Cilihez hasonlóanAlma is maga vásárolja meg a havi hormonokat, de ez nem is kérdés nála. "A gyógyszerköltségeket általában én állom, néha beszáll a barátom. De pár ezresen nem problémázunk."
"Anyagilag minden tekintetben én állom a kiadásokat. Még akkor is ha malőr lesz a vége, és van 72 órám, hogy megoldjam a dolgot. Mintha ez nem lenne közös ügy. Szóval védekezés tekintetében én magamra számítok. Amivel alapvetően nincs is bajom, sokkal inkább az a könnyelműség, pontosabban természetesség, amivel ezt a pasik kezelik. „Tudod, van egy olyan tabletta, amit 72 órán belül be lehet venni.” És ezzel el is van intézve. Na, ez nagyon zavar." - magyarázza Réka.
Lilla, bár anyagilag nem áll túl jól, ő állja a cehhet. "Ahogy már mondtam. Én állom a kiadásokat. Sajnos most azonban úgy adódott, hogy spórolnom kell, mert azon szerencsések között vagyok, akiknek van munkája, és ugyanakkor azon szerencsétlenek között is, akiknek csökkentették a keresetét. Egyre kevésbé engedhetem meg magamnak azt a fajta kényelmet, amit a gyűrű ad."
