Az őszinte hazugság a második legjobb megoldás. Őszintének azt a hazugságot nevezem, amikor tudatában vagy, miért csinálod, és elvállalod. Ezzel szemben áll az a másik fajta, amikor egyszerre hazudsz a kedvesnek és magadnak. A fiúk csak a haverokkal akarnak lógni, a lányok meg annyira szeretnek magukban táncolni. Ez mindig olyan, mint a lavina: te csak lementél a srácokkal dumálni, de túl sok piát diktáltak beléd, és tegyük azért hozzá, az utóbbi hetekben amúgy sem azt kaptad otthon, amit megérdemelnél…
Ha őszintén hazudsz, elvállalod a rád vonatkozó tapasztalatokat, és abból még lehet valami.
Amiről most mesélek, az régen történt, az első komolyan vett barátnőmmel. Elmondhatnám, hogyan is voltunk mi együtt, én és az első komoly. De ha elmondanám, azzal azt a látszatot kelteném, mintha a pároddal való kapcsolatod minőségének lenne köze ahhoz, hogy megcsalod-e vagy sem. Az te vagy, rajta nem múlik, legyen bármilyen. Nem múlik továbbá a helyzeten sem.
Valami olyat mondtam a csajomnak, hogy itt van ez az ösztöndíj, és én most eltűnök az ország északkeleti végébe kutatni. A kutatáshoz annyi köze volt a dolognak, hogy a busz az egyik egyetem parkolójából indult Isztambulba, továbbá alaposan körül kellett néznem, mielőtt felszálltam, hogy E. férje elhagyta-e már a terepet. Ismert látásból.
E. tulajdonképpen üzleti úton volt, én meg azon voltam, hogy megszeressem a törökösen fonnyasztott olajbogyót, amit ő is annyira. Minden bizonnyal belezúgtam. A csajom barátnőjének volt a barátnője, még nem is a szeretőm, de muszáj volt vele mennem. Egy szórakozóhelyen futottunk össze pár nappal korábban, táncoltam vele, bedobta ezt az Isztambult, és túl közelről éreztem a szagát.
A hotelben feküdtem le vele először, ezerötszáz kilométerre ottonról. Sok Bacardit ittunk, és egy mini hangszórót ügyeskedett a fülembe, amelyen amúgy épp csöpögött ki az adrenalin. Jól eltalált koktél E. vörös loboncával és szeplős karjával. Legjobban azt szerette, ha mögötte fekszem, és az egész testét simogatom. Nem ismertem senki mást, aki annyira nedves lett egy csókolózástól, mint ő, és ugyanez volt a jutalom mindenféle törődésért. Intenzív hűtést biztosított szex közben akár órákon át, ami különösen a nyári hónapokban kellemes.
Akkoriban alig múltam húsz. E. majdnem egy tízessel idősebb volt, és lenyűgözött azzal, hogy minden asszonyosabb rajta, mint amihez szoktam. Jobban éreztem a melle súlyát, és finomabb volt a bőre. Semmi mást nem akart, csak épp azt, amit csináltunk. Nem voltak feltételei, és velem csalta meg először a férjét.
Szerettem azt, amilyen. Amikor azt mondod, azért csináltad, mert „valami nem stimmelt a kapcsolatomban”, mert „istenverte hülye vagyok”, vagy mert „biológiai okokból nem tudtam ellenállni”, akkor nem csak a párodat csalod meg, hanem ráadásképp még a szeretődet is. Vagy valami teljesen érthetetlent csináltál.
E. önmagában elég indok volt mindenre. Soha nem bántam meg, mert dolgunk volt egymással. Vele voltam először Ázsiában, ahol lefotóztam egy birkanyájat. Körülbelül száznyolcvan percet töltöttem a legnagyobb kontinensen, és közel egy kilométer mélyre nyomultam. A busz lerohadt, két nap késéssel indult vissza. Hazacsörögtem a hotelből, amikor épp nem üvöltöztek a törökök. Sok szempontból egyszerűbben ment annak idején, a telefonok még nem jelezték ki a hívószámot.
Vannak hasznos rések az időben. Amilyen egyedi volt nekem E., annyira tipikus a helyzet – nevezzük úgy: időrés. Később ugyan E.-vel néhány alkalomra átcsúsztunk egy másik kategóriába (hívhatjuk ezt párhuzamosnak), de igazából mindig az egyhetes isztambuli lány maradt.
E., mint említettem, a csajom (az első komoly) barátnőjének volt a barátnője. A barátnőt Z.-nek hívták. Vele is volt viszonyom, a párhuzamosat adtuk elő. Ez húzósabb ügy, de erről majd legközelebb…
Kattints ide, ha a Dívány HOT! gyűjtőjére mennél további, témába vágó cikkekért!
