Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
A halálosan elcsépelt sémák alapján egy valamirevaló mai, modern, felvilágosult és öntudatos nő az élet összes területén magabiztosan helytáll, legyen szó a munkahelyi kihívásokról vagy a hálószoba intim pillanatiról, teljesítménye kifogástalan. A modernkor asszonya mindent tud a szexről, semmitől sem riad vissza, az sem baj, ha aktuálisan egyedülálló, a libidó mélyzuhanását segédeszköz-gyűjteményéből szemezgetve tornázza fel újra. A valós beszélgetések, őszinte beszámolók azonban azt mutatják, nemhogy szexuális segédeszköz-gyűjteménye nincs a legtöbb nőnek, de még egy szexboltba sem meri betenni a lábát, ami – megjegyezném – egyáltalán nem meglepő.
A kíváncsiság kedvéért a napokban végignéztem a budapesti kínálatot, összesen négy rózsaszín feliratos boltban keresgéltem ezt-azt, megnéztem egy kizárólag extrém eszközt forgalmazó boltot, és betévedtem a belváros legfelkapottabb boltjába is. Célom nem volt más, mint felmérni, mire számíthat az, aki életében először veszi rá magát arra, hogy vásároljon egy izgalmas szextárgyat.
A boltok többsége sötét és ismeretlen lyuk benyomását kelteti, a kirakatok elsötétítettek, a belső tartalomra nem lehet következtetni. Mielőtt bárki túlmisztifikálná dolgot, előre megadnánk a megoldást: egy szexshop tulajdonképpen annyiban különbözik a sarki bolttól, hogy ásványvíz és paradicsom helyett ismert vagy ismeretlen funkciót betöltő, röhejesen gagyi vagy kiváló minőségű eszközök sorakoznak a polcokon. A kis alapterületű boltokban kicsit kellemetlen a szemlélődés, a többi vásárló jelenléte kimondottan zavaró, míg tágas térben kellemesebb az időtöltés. Alapvetően valamennyi boltra jellemző, hogy a szexualitást mintha ipari köntösbe bujtatnák, a sok ízléstelen és elképesztő dolog között nehéz megtalálni a szépet, az izgalmasat. Egy szexuálisan aktív, de segédeszközök terén kevés tapasztalattal rendelkező, jóérzésű nő úgy érezheti magát, mint aki egy pornófilm-forgatásra vár, és nemhogy izgalomba nem jön, de a kedve is lelohad. A boltokból hiányzik az ízlés, a diszkréció, tovább fokoznám: az elegancia és az a fajta meghittség, ami a legtöbb nő számára szükséges ahhoz, hogy szexuálisan oldott, nyitott legyen. A plafonról lelógó, fagyiszínű dildók, az eres vibrátorok, az ilyen-olyan – fogalmam sincs, hogy mire való – kütyük között valahogy elvész az érzékiség, az izgalom; nő létemre úgy éreztem, férfiak számára berendezett boltokban vagyok, ahol a gerjedelemre, valamiféle szélsőséges szexuális dimenzióra hajaznak.
Az első benyomás után hiba volna azonnal feladni a keresgélést, előbb-utóbb előkerül az a darab, amely megbizsergeti az ember fantáziáját, amiről – ha megtaláljuk a magyar felhasználói útmutatót – jobb esetben azt is kiderül, mire való. Amíg rátalálok saját izgalmasnak tűnő eszközömre, hosszú percek telhetnek el, és számos – a szexuális nyitottság határait feszegető – darabot emelek le a polcról. Néhánynál hosszas tanulmányozás és vizsgálódás után sem jövök rá, mire való, a rózsaszín fantázianév pedig végképp megtéveszt. Ilyenkor kellene az eladóhoz fordulni, ami nem feltétlenül könnyű. Egyszer a szexuális domina benyomását keltő, színes hajú, tetkós csajból nem nézem ki, hogy képes volna szexualitásom diszkrét hullámhosszán találkozni velem, máskor a zselés hajú, kajánul vigyorgó ficsúr személye annyira ellenszenves, hogy egyenesen abszurdnak érzem, hogy szexuális kérdésben pont az ő tanácsát kérjem ki. Egy helyen az eladó elképesztő marketingdumáján akadtam fel, az izmos testű, de – fogalmazzunk úgy – egyszerű eladó azt próbálta elmagyarázni, hogy az általam kiszúrt vibrátor a NASA által kikísérletezett anyagból készült, a mennyei érzés garantált.
Aki esetleg nem tudná, a pénztárnál az elemmel működő tárgyakat letesztelik, vagyis elemet raknak a vibrátorba, ki-be kapcsolják, tesztelik az egyes funkciókat, fokozatokat, és ha az eladó még egy utolsót akar rúgni a zavartól úgyis romjaiban heverő lelkeden, akkor a kezedbe nyomja a rezgő tárgyat, és megkérdezi, „jól rezeg?”. (Ilyenkor semmiképp ne tessék zavarba jönni, és érdemes valami intelligens válasszal kivédeni a gonosz beszólást: „bocs, a mérete miatt veszem”.)
Az eladók viselkedése gyakran idegesítő, jó volna a fejükbe verni, nem minden vásárló tapasztalt szexistennő, és bizony akad, aki még életében nem látott segédeszközt, feleslegesek a zavarba ejtő kommentek, és az olcsó humorral is csak azt érik el, hogy rossz élményt okoznak a nőnek. A diszkrét kiszolgálást, a kedves modort és a természetességet gyakran hiányoltam, míg néhány boltban határozottan szellemes volt a kiszolgálás. A középkorú, tökös asszonyság benyomását keltő hölgy egy igazi élmény volt, pajkos cinkossággal avatott be néhány eszköz működésébe, és kacsintva adta tudtomra, higgyem el, ő az élő bizonyíték, és habár az agyam mélyén pontosan tudtam, ez is csak marketing, mennyire jobb volt ez, mint a NASA-duma.
Ami a többi vásárlótársamat illeti, számos embertípussal találkozik az ember. Képviseltették magukat a vihorászós, zavarukat nevetgéléssel leplező nők, nem hiányozhattak az erotika csillagai, de voltak izgulós, kedves párok, akik egymást bátorítva igyekezték túlélni életük valószínűleg legkínosabb perceit. Aztán a vásárlók között voltak a karikagyűrűs öltönyösök, a diszkrét és elegáns nők, és fel-felütötte a fejét néhány vitathatatlan aberrált, rossz külsejű fej is, akik hol a kínálatot, hol a többi vásárlót vizslatták. Alapvetően lehettem volna akár a sarki közértben is.
Kattints ide, ha a Dívány HOT! gyűjtőjére mennél további, témába vágó cikkekért!
