Szakértők szerint a gyermekkori olvasásnak komoly társadalmi jelentősége van. A hazai McDonald’s 2012 óta tartó olvasást népszerűsítő programja kapcsán Kádár Annamária pszichológussal beszélgettünk.
Szülőként mire figyeljünk, oda, amikor mesekönyvet választunk a gyerekünknek?
Egy jó meséskönyv egyik legfontosabb ismérve, hogy teljes, eredeti formában jut el a gyermekhez, nincs rövidítve, nincs kiradírozva belőle a konfliktus. A mese csak akkor éri el jótékony hatását, ha a gyermekhez csonkítatlan változatban jut el. Minden elemének fontos szerepe van, és a megváltoztatással, rövidítéssel sokszor épp a lényegi mondanivaló sikkad el.
Lényeges tulajdonsága a jó mesének, hogy feszültséget teremt és feszültséget vezet le. A gyermeki hit alapja, hogy a világban rend van, és ha az egyensúly meg is bomlik, a harmónia helyreáll. Ugyanez történik a mesében is: a jó végkifejlet megjósolható, a feszültséget pedig az előre nem látható események adják.
Végül pedig arra figyeljünk, hogy a mesekönyv feleljen meg a gyermek életkori sajátosságainak és érdeklődésének. A mese tulajdonképpen a gyermek szemével nézett világ. Ebbe a sajátos gondolkodásba azért illeszkednek tökéletesen a mesék, mert ugyanolyan egyszerűnek és szélsőségesnek mutatják a világot, mint amilyennek azt a gyermek megéli. A jó könyv pedig eligazítja érzelmeiben, megbékíti félelmeivel és vágyaival, komolyan veszi nehézségeit, problémáit, erősítve a gyermek bizalmát.
Milyen a jó mese, milyen a jó gyerekkönyv az egyes életkorokban?
Kodály Zoltán egyszer azt mondta: a gyermek zenei nevelése kilenc hónappal a születése előtt kell, hogy kezdődjön. Ugyanez igaz az olvasásra is: az irodalmi élmény megalapozása a bölcsődallal kezdődik, amelyben a ringatás öröme összekapcsolódik az énekkel. A gyermek születése után énekelt dalok és mondókák estében fontos a szöveg és dallam monotonitása, a halkítás és lassítás, valamint az, hogy ne legyenek benne éles váltások.
A kisgyermek első éveiben figyel fel környezete tárgyaira, többek között a könyvekre. Még nem tudja, mire valók, játszik velük, tépdesi őket. Amikor már tárgyak után nyúl, adjunk kezébe képeskönyvet. Kétévesen már képes megfelelő módon fog bánni velük, és szívesen lapozgatja ezeket.
A kétéves gyermeket egy mese kapcsán nem annyira a tartalom köti le, mint inkább a mese hangzása és a felnőttel való kapcsolat fenntartása. Ekkor még nem a varázslatosat, hanem az ismerős dolgokat várja, szívesen hallgat olyan meséket, amelyek arról szólnak, hogy az anya mit csinált, mielőtt érte ment volna az bölcsibe. Ezek a történetek segítenek a napi eseményekre való visszaemlékezésben, az élmények rendszerezésében, ami pedig biztonságossá és kiszámíthatóvá teszi számára a világot.
A hároméves óvodás már tudja, hogy melyik könyvben találhatók kedvenc versei, meséi, élvezettel hallgatja a láncmeséket, a rövid történeteket, a kalandos állatmeséket. Ezek szerkezete, cselekménye egyszerű, vannak benne ismétlődő részek, a bennük szereplő állatok tulajdonságai és viselkedése is emberi. Ha a gyermek többször is meghallgatja ugyanazt a történetet, már tudja, mi fog következni, így a világ kiszámíthatóvá válik számára, hiszen az események az elvárásainak megfelelően alakulnak.
A négy-ötéves kor egy mérföldkő a mesei érdeklődés szempontjából. Ekkor alakul ki a mesetudat, és kezdődik el a nagy mesekorszak, amikor a gyermek már el tudja különíteni a valóság elemeit a mesei elemektől. Képes beleélni magát a mesei helyzetekbe, azonosul a mesehőssel és szurkol neki, mégsem téveszti össze magát vele, vagy a mese eseményeit a valósággal. Az ötéves gyermek ezért különösen vonzódik a tündérmesékhez.
Öt-hétéves korban már következhetnek a terjedelmesebb és bonyolultabb tündérmesék, valamint a cselekménydúsabb novellamesék. A gyermek már bővebb szókinccsel és ismeretanyaggal rendelkezik, ami által lehetővé válik az összetettebb cselekménysor megértése és a hősök élményeinek átélése.
Mire iskolás lesz, egyre reálisabban látja a dolgokat. A mesére való beállítottság nyolc- kilenc évig tart, ezután már a valós világban zajló rendkívüli események érdeklik, kedveli a mindennapostól eltérő, csodák nélküli eseményeket. Tízéves kor körül már megérik a szempontváltásra, egy helyzetet több nézőpontból is tud mérlegelni, értelmezni. Ekkor már képes önállóan is meséket alkotni, ezáltal fejlődik a kreatív fantáziája, érzelmi intelligenciája és problémamegoldó készsége, megtanulja kifejezni azt, ami foglalkoztatja őt.
A kisiskoláskor az irodalmi érdeklődés szempontjából két részre oszlik. Első-második osztályban az olvasási technika elsajátításával küszködő gyerek szívesen nyúl óvodáskora meséihez, mert a szöveg ismerete átsegíti kezdeti nehézségein. Nyolc-tíz éves korban jelenik meg az irodalmi érdeklődés. A tündérmesék fokozatosan kiszorulnak, népszerűbbek lesznek a régi és mai gyerekek életéről szóló, valós mesék, ugyanakkor szívesen olvas valódi állatokról szóló történeteket. Ez az a kor, amikor nem tűr el semmilyen varázslatos elemet, és lenézi a „kicsiknek” való tündérmeséket.
Manapság a gyerekek a tévében vagy az online videómegosztó oldalakon is számtalan mesét nézhetnek. Mi lehet a különbség a videó formájában megnézett, illetve az olvasott mese között?
Annak a gyermeknek a számára, aki lelkileg-érzelmileg rendben van, nem jelent veszélyt egy-egy rajzfilm megnézése, amennyiben az nem túl hosszú, és a szülővel közösen megbeszélik a látottakat. A probléma ott kezdődik, amikor a tévénézéssel az olvasott történeteket szeretnénk helyettesíteni – hiszen a könyvbeli történet a gyermek elméjében kel életre, megmozgatva a fantáziáját, érzelmeit, félelmeit, vágyait. A mesehallgatás és ehhez kapcsolódóan a képzelet „dolgoztatása” olyan belső igény és tevékenység, ami semmivel nem helyettesíthető!
Mit tanácsolna azoknak az anyukáknak-apukáknak, akiknek nehezebben megy a mesemondás?
Merjenek mesélni, mert hatalmas csodának lesznek tanúi. Hányszor sóvárgunk, hogy a gyermekkori képzelet varázserejét, ősi, mágikus funkcióját csak még egyszer birtokolhassuk. A mesemondásban felfedezhetjük egykori gyermekkori önmagunkat, így eleveníthetjük fel korai emlékeinket, így élhetjük újra gyermekkorunkat, felnőttként, gyermeki perspektívából. A közös rítus, a mesemondás kulcs a belső gyermeki énünk aktiválásához, és gyermekünkkel kézenfogva lépkedhetünk a valóság és fantázia keskeny határmezsgyéjén.
Gyakran nem tudjuk követni a világ zaklatott, szédítő ütemű változását. Az életünk sűrűsödik, egyre inkább megtelnek a szünetek. A mesélés lassú, pont ezért időtlen. A mesélés időigényes. Légköre önmagában az érzelmi biztonság. Nem azt a 15 percet jelenti, amit a gyermek ágya mellett eltöltünk, és gyakran minőségi időnek címkézünk. Kerítenünk kell néhány lassú percet hozzá, másként ez nem megy.
Hogyan lehet rávenni a gyerekeket az olvasásra?
Úgy, hogy mi magunk minél többet olvasunk. Ennél több, jobb minta nem kell a gyermeknek. A mi támogatásunkkal kell, hogy a gyerekek megismerjék az olvasás örömét, így segítve, hogy az a családi együttlét egyik formájává, és végső soron egy életen át tartó szokássá, szenvedéllyé váljon.
Magyarországon 2012-ben indult el a McDonald’s olvasást népszerűsítő aktivitása. Ennek részeként eleinte évente 1 alkalommal ismeretterjesztő gyermekkönyvek kerültek a Happy Meal menükbe a játékok helyett. 2014-ben megjelent a hazai fejlesztésű „Dóri és Marci nyomoz” című mesekönyv, amelyből 240 ezer talált gazdára. 2016-ban ismert és pályakezdő fiatal színészek Csukás István meséiből olvastak fel a McDonald’s éttermekben. Az idei évtől kezdődően már minden Happy Meal-ben választható mesekönyv a játék helyett, nem is akármilyen: az étteremlánc a modern gyermekirodalom egyik legnagyobb alakjával, az „Így neveld a sárkányodat” történetek brit szerzőjével, Cressida Cowell- lel fogott össze, aki 12 kötetes exkluzív könyvsorozatot írt a McDonald’s éttermek kis vendégei számára.
