Életünk napfordulóin egyre gyakrabban kell megélnünk olyasféle labdajátékokat, melyektől a legvérgőzösebb fantáziájú azték papot is kirázná a hideg – napfordulós áttekintő, második rész.
Az első részben a fény és a sötét küzdelmétől a Nap-hősökön és szibériai sámánokon át egészen a római orgiákig jutottunk.
A napforduló más szertartásainak, szokásainak is a kritikus átmenet időszakát kell zökkenőmentesebbé tenniük. Kevesen gondolnák, hogy a máig is népszerű labdajátékok, különösen annak manuális formái – így a kézilabda, tollaslabda, tenisz, ping–pong és rögbi ugyanebben a rítusban gyökereznek. A labdák a napkorongot jelképezték. Igaz, az aztékok tacstli vagy a maják pok-ta–pok játékának élet és halál volt a tétje.
Ebben az ünnepi játékban nem csak a kaucsuklabda, hanem a résztvevők is égitesteket személyesítették meg. A mérkőzés a Nap két, egymással ellentétes aspektusa között zajlott: a déli, marsikus és északi, szaturnuszi között, melyeket vörös illetve fekete színeket viselő szereplők jelképeztek. A mérkőzésnek élet-halál volt a tétje: a vesztes csapat kapitányát megnyúzták, kivágott szívét pedig feláldozták a Napistennek. Vélhető módon csekély vigaszt jelentett számára, hogy e kissé barátságtalan rítus révén maga is isteni rangra emelkedhetett, Sipe Totek, „Megnyúzott Urunk” lett belőle.
Mivel napjaink Barbie történetei, szappanoperái és valóságshow-i háttérbe szorítják az effajta mitológiai párhuzamok tudatosítását, életünk napfordulóin egyre gyakrabban kell megélnünk olyasféle labdajátékokat, melyektől a legvérgőzösebb fantáziájú azték papot is kirázná a hideg.
Önként vállalt áldozat
A fény erőinek győzelmét (modern tudatunk számára tetszés szerint behelyettesíthető: életcél megvalósítása, alkotó folyamat tüzének megóvása, magasabb fejlődési szint elérése) a fentebbieknél sokkal lightosabb, de még mindig kisebb-nagyobb megpróbáltatást jelentő módon segítette az önként vállalt áldozat is.
Peruban például már három napos böjttel beérték, melyet követően két aranyserlegben sört emeltek a Napisten felé, majd lámákat áldoztak neki. A leölt állatok beléből aztán a papok jósoltak.
Perzsa népmesékben a szímurg, magyar népmesékben a griff, ha kellő mennyiségű hússal táplálják, készségesen felhozza a főhőst az alvilágból a felső világba – amire önerőből képtelen lenne. Ha azonban elfogy a kimondottan takarmányozás céljából levágott marharakomány, hősünknek saját combjából is le kell kanyarítania egy tisztes adagot, ha nem akarja, hogy hátasa a mélybe vesse. (Más kérdés, hogy amint odafönt fény derül a dologra, a madár visszaszolgáltatja a hiányzó testrészt – de ezt az áldozat pillanatában ugyebár nem volt honnan tudni.)
Dél Ázsia egyes földművelő közösségeiben,például Sri Lankán mai napig is dívik a kadak, a bungee jumping archaikus változata. A szertartás során egy férfit lógatnak le egy magas oszlopról a húsába akasztott horoggal, majd körbelendítik az oszlop körül. Az önkéntes áldozat célja megkönnyíteni a Nap átjutását a Nyilas jegyéből a Bakba, a téli napforduló idején.
A legártalmatlanabb ritusok
Még a fentebbieknél is kevesebb diszkomfortot okoznak (ha csak nem játszunk túl nagy tételekben, hogy aztán vért izzadjunk Fortuna kegye elnyeréséért) a nem is olyan régen még karácsonyi vagy hanukai hagyománynak számító kocka vagy kártyajátékok.
Bár a kereszténység az ördög bibliájának is becézgeti az utóbbit, a Tarokk parti kimondottan javallott programnak számított Karácsony estékre. Akárcsak az eredetileg Indiából származó, az éjszaka és a világosság erői harcát a ma is ismert, fekete és fehér figurákkal megjelenítő sakk. A társasjátékot még a XVI.századi Európában is csillagjós játék vagy mennyei háborúként emlegették, a kínai változatában használt sakktáblát pedig maga a Tejút osztja két részre. A fentebbiek érdekes analógiája, hogy a fény és a sötétég kozmikus harcának egyik legmodernebb változatát, a Csillagok háborúját első alkalommal 1984. december 25-én közvetítette a magyar televízió.
Finom kis tét: élet vagy halál
Könnyebb lesz elviselni az előttünk álló heteket, ha felismerjük: a kozmikus hatások közelebb állnak a napfordulóhoz kötött ünnepkör alapkarakteréhez, mint a mindent elárasztó giccs – a tudatosság erőitől a római orgiákig, avagy napfordulós áttekintő, első rész.
