Könnyebb lesz elviselni az előttünk álló heteket, ha felismerjük: a kozmikus hatások közelebb állnak a napfordulóhoz kötött ünnepkör alapkarakteréhez, mint a mindent elárasztó giccs – a tudatosság erőitől a római orgiákig, avagy napfordulós áttekintő, első rész.
Amikor a legsötétebb az éjszaka, akkor a legközelibb a hajnal – tartja a szólás. A népi bölcsességet a világ minden táján ismerik. A téli napforduló mitológiája ugyanis arról szól, hogy a legmélyebb sötétségből újjászületik a fény – megszemélyesítve Megváltó, mint Jézus, vagy nap–hős, mint a görög Héraklész, a perzsa Ahura Mazda, Ráma és még sorolhatnánk.
A Nap egyebek mellett az életerő központi forrása, a tudatosság, szellem szimbóluma az asztrológiában – az újjászülető fény, tehát ha nem is jelent minden esetre megvilágosodást, egy magasabb tudatossági szint elérését, egyfajta újjászületést eredményez. Magától értetődő, hogy egy ilyen jelentős esemény sosem mehet végbe zökkenőmentesen. Mint azt a világ mítoszainak nagy része megerősíti, ahhoz, hogy a fény erői győzedelmeskedjenek, élet-halál harcot kel vívniuk a sötétség hatalmaival.
A veszélyeztetett gyermek
Az isteni kisded, a majdani megváltó nem csak a keresztény mondakörben jön mostoha körülmények között a világra és megy keresztül ezer veszélyen, míg felcseperedik. A pápua és egyes dél-amerikai mítoszok szerint a csecsemű kimondottan csúnya, testét fekélyek borítják, csenevész és csak a tűzben vagy különböző hőstettek hatására szépül meg. Máskor, jóllehet majd’ kicsattan az egészségtől, talán valóságos kis vasgyúró, mint Héraklész, önhibáján kívül, puszta létével vívja ki magának az istenek ellenszenvét. Bár egyik legismertebb Nap–héroszunk neve annyit jelent, mint Héra dicsősége – éppenséggel pont az Olümposz nagyasszonya tört az életére, nem tudván elviselni, hogy csapodár férjének, Zeusznak, újabb szerelemgyereke született. A perzsa napistennek, Ahura Mazdának tulajdon testvére, a gonosz Ahrimán tör életére, az egyiptomi Ré bárkáját pedig minden éjjel be akarja kebelezni Apophisz, a káosz és a sötétség kígyója.
Téli napforduló mandala – szímurg az életfán
A sigillum célja: a 8. ház hatásainak (nagy átalakulások, krízisek, műtétek, tabuk, titkok, megszállottságok, az élet vége, a halál mikéntje, szexualitás, problémás tudattalan tartalmak, de testi – lelki regenerációs folyamatok életterülete is) enyhítése.
A napistenek mitológiai ellenlábasai többnyire szaturnikusak, akárcsak az asztrológiában, ahol a Nap jelképezte életerő, kreativitás, meleg, kiterjedés éles ellentében áll a Szaturnusz lehatároló, lassító, a tél hidegét árasztó, az életet lezáró tendenciáival. Az ellentmondás azonban csak látszólagos, hiszen az új fény éppenséggel a téli napforduló idején születik meg, amikor a Nap a Bakba lép. A jegy nem csupán a Szaturnusz hatása alatt áll, hanem a világban vállalt pozíció, társadalmi helyzet életterületét, a X. házat is uralja – tehát ez úttal is a két, látszólag ellentétes őselv harmonikus egészbe integrálása a feladat..
Bak feladatok odakint és idebent
A Bak típusú ember személyes élettörténete is hasonlít a Nap hősökéhez. Gyerekkorban talán csenevész, beteges, talán nem is szeretettel várták, csak úgy bepottyant a családi fészekbe. Elképzelhető, hogy más hátrányok is fékezik haladását: a külvilágban például csak nagy-nagy szorgalommal, kitartással, többszöri nekifutásra, legtöbbször csak élete második felében sikerül elfogadtatnia magát. Gyakori jelenség az is, hogy a fiatal korában jelentéktelen vagy kimondottan csúnyácska Bak szülött 35–40 évesen valósággal kivirágzik és innentől alig öregszik valamit.
Az új tudatosság Nap erőinek személyiségünkön belül is meg kell vívniuk a maguk harcát a sötétség erőivel. Hányszor de hányszor fordult elő pl, hogy egy–egy olyan adottságunknak vettük legnagyobb hasznát valamilyen válsághelyzetben, amelyeknek korábban alig tulajdonítottunk jelentőséget. Máskor, épp ellenkezőleg, több év vagy akár egy egész élet fáradságos munkájával, kitartással, fegyelemmel tudtuk csak megvalósítani akár legzseniálisabb ötleteinket is, ismét máskor pedig saját előítéleteink, szellemi tunyaságunk, pótcselekvések, figyelmetlenségek, szenvedélybetegségek Apóphisz kígyói nyelik el akár legéletképesebb, legkreatívabb megnyilvánulásainkat is.
Bizonyos életszakaszok pedig, akárcsak a téli napforduló, olyan mezsgyét képeznek, amikor csak komoly áldozatok árán konkretizálhatjuk elképzeléseinket, érhetünk el magasabb tudatossági szintet vagy tarthatjuk meg mindazt, ami fontos a szívünknek. Tudták ezt már az aztékok is, akik téli napfordulókor sok emberi szívet áldoztak a Napistennek, hiszen hitük szerint csak az emberi vér adott neki elég erőt ahhoz, hogy ki tudjon emelkedni a sötétség fagyos birodalmából.
Átkelés segítséggel
Az archaikus kultúrák népei szerint a fény és sötétség erőinek küzdelméből az embereknek is ki kellett venni a részüket. A pályáján elakadt Napot különböző szertartásokkal, áldozatok, rítusok révén kellett tovább segíteni. Az év során három más ilyen időszak is volt: a tavaszi és az őszi napéjegyenlőség, ill. a nyári napforduló. Ezek a pontok egyszersmind az élet és a halál, a túlvilág és a mi világunk közötti kaput is jelentették, ezeken az átjárókon pedig, akarva- akaratlanul többször is át kell kelnünk életünk folyamán.
A szibériai sámán például csak a Nap kapun, a Tejút és az Ekliptika metszéspontján juthatott el az alsó vagy a felső világokba, az antik csillagvallások szerint itt lép ki a lélek a halál pillanatában, a római Saturnalia idején pedig minden a feje tetejére állt, hiszen átjáró nyílt evilág és másvilág között. A december 17–23. közötti időszakot nem csak napjainkban, hanem az ókori Rómában is téli holt szezonként ismerték, és talán mondani sem kell, Szaturnusz istenhez rendelték. Ezek alatt a napok alatt azonban az egyébként szigorú isten sem csupán kozmikus rendőri arcát mutatta, hanem a földművelés, aratás uraként életvidámabb megnyilvánulásoknak is teret adott.
Valójában szabad volt minden, ami egyébként tilos: a Bak elv által oly nagyra tartott társadalmi szokásokat, hierarchiát fenekestül feje tetejére állították, a tömeges orgiákon pedig a legprűdebb római polgárok sem botránkozhattak meg.
Folytatjuk. A következő részben: ősi labdajáték-rítusok, önként vállalt áldozatok, archaikus bungee jumping és a Csillagok háborúja.
a szerző asztrológus
Az év végi ünnepi előkészületeket, bevásárló maratont, sorbanállást, nagytakarítást, kötelező jópofizást, mesterkéltre sikerült év végi céges bulikat, meg a tünetegyüttes többi tagját eddig sem volt egyszerű átvészelni, de ha sikeresen vettük az akadályokat, meghitt órákat is eltölthettünk szeretteink körében.
