Mit gondol a halálbüntetés gyakorlatáról? – így hangzik A hónap dilemmája sorozatunk májusi kérdése. Mai cikkünkben Fekete Ágnes református lelkész gondolatait olvashatod.
1977. augusztus 16-án gyászba borult a világ: meghalt a világhírű énekes, Elvis Presley. A nők bálványa csupán 42 éves volt, és persze rögtön rengeteg elmélet született arról, miért is távozott ilyen fiatalon: megmérgezték, öngyilkos lett, eljátszotta a saját halálát és megszökött, bűntudat gyötörte, mert pedofil volt... És ez csak ízelítő a Király körül kialakult legendákból és találgatásokból, amelyeknek folyton visszatérő motívuma továbbra is az: Elvis él.
Elveszíteni egy szerettünket rendkívül fájdalmas. Ilyenkor rengeteget segít, ha összegyűlünk a családtagjainkkal, a barátainkkal, hogy együtt búcsúzzunk és emlékezzünk. Azonban a koronavírus miatti fizikai távolságtartás napjainkban teljesen ellehetetlenítette az elmúláshoz kapcsolódó rituálékat, a gyászolók most kevesebb ölelést, házi készítésű ételt, gyakorlati segítséget, meghívást kapnak. Hogyan hathat a járványügyi helyzet a feldolgozási folyamatainkra, és mit lehet tenni azért, hogy az extrém körülmények dacára is megkapják a támogatást azok, akiknek szükségük van rá?
2015-ben egy tinédzser fiú holttestére bukkantak, mely évek óta egy lebontásra váró ház kéményébe volt beszorulva. Baleset, öngyilkosság vagy gyilkosság történt?
Kimberlee Murray pszichés tanácsadó születésük óta ír leveleket két fiának, amikben megosztja velük legbensőbb érzéseit. A levélírást kezdetben saját szórakoztatására művelte, férje halála után azonban sokkal fontosabb jelentőségre tett szert ez az anyai rituálé.
Számos oka lehet annak, hogy egy embert már csak gépek tartanak életben, kezeléséről pedig a család és orvosok döntenek. Fizikailag életben van, azonban nem tudja megosztani velünk, hogy mit szeretne – ez pedig rengeteg jogi és etikai problémát okozhat.
Miközben abban sem lehetünk biztosak, hogy a klímakatasztrófa után, mondjuk, pár száz év múlva él-e majd fejlett emberi civilizáció a földön, sokan az optimizmus jegyében temetés helyett lefagyasztatott testtel várják, hogy a jövő fejlett orvostudománya új életet adjon nekik.
Janis Joplin, Jim Morrison, Jimi Hendrix, Kurt Cobain, Amy Winehouse… mind 27 éves korukban hunytak el. Negyven másik híres zenésszel együtt ők alkotják a rejtélyes 27-es klubot, azaz olyan sztárok csoportját, akik mind ebben az életkorban távoztak a másvilágra.
A mai ember retteg a haláltól, így az is gyakori, hogy a hozzátartozók magukra hagyják a haldoklókat, vagy épp ellenkezőleg: görcsösen ragaszkodnak ahhoz, aki menni akar. A gyűjtésünkben szereplő filmek ennek ellenkezőjéről, pontosabban az elengedés fontosságáról, a szeretetteli elbúcsúzásról és a szükséges gyászmunkáról szólnak.
A vágyott beach body érdekében még mindig sokan vágnak bele esztelen fogyókúrákba, amik hetek alatt ígérnek látványos változást. Nincs új a nap alatt, évtizedek, sőt évszázadok óta ez megy. Ismerjük meg azokat, akik a csodadiéták mögött álltak, és akiknek a halála sokak szerint megkérdőjelezi a módszerüket.
Nincsen félelmetesebb a halálnál. Ki-ki más mértékben, de mind félünk tőle. Viszont a kutatások szerint, ahogy egyre közelebb kerülünk a halál pillanatához, úgy múlik el ez a félelem.
A történelem leginkább tisztelt alakjai, az uralkodók már a születésükkor is megkülönböztetett figyelemnek örvendenek, és ugyanilyen méltóságteljes halált is kívánnak maguknak. A sors azonban jó néhányukat megtréfálta.
