halál 16 - Dívány

Mint írja, tegező viszonyban van a halállal. Keresztury Tibor első lépéseit a patológián tette meg, ritka neurológiai betegsége pedig csak a boncoláskor lesz teljes bizonyossággal diagnosztizálható. A József Attila-díjas írónak gyerekkorától kezdve vannak tapasztalatai a testi-lelki szenvedésről. Az avasi pincesor tövében nőtt fel, látta az ott élőket sújtó nyomort, később maga is megjárta a függőség és a depresszió mélységeit. Letaglózó élményeiről kíméletlen őszinteséggel számol be új könyvében, mégis olyan humorral, öniróniával és nyelvi megoldásokkal képes feleleveníteni ezeket a fiktív elemekkel átszőtt epizódokat, hogy nemcsak megrendülni, de nevetni is lehet rajtuk. Interjú a Hűlt helyem című regényről.

Szomorú, egyben látványos összehasonlító videón szemlélhetjük meg, milyen okok miatt halnak meg a legtöbben a világon.

Királyok, királynők olykor dicsőséges csatában esnek el, trónjuk és országuk védelmére áldozzák életüket, máskor sötét intrikák áldozatává válnak, megmérgezik, leszúrják, kivégzik őket, szerencsés esetben boldog öregkort érnek meg és ágyban, párnák között távoznak. Egyes uralkodóknak azonban sem a dicsőséges, sem a kényelmes halál nem adatott meg: furcsa, vicces vagy egészen pitiáner módon távoztak az élők sorából.

Aki követte a Bosszúállók-filmeket, annak ismerősen csengenek az északi mitológia központi alakjai és helyszínei. De mi is pontosan a Valhalla, vagyis a „harcosok mennyországa”, és hogyan segítette a dicsőséges túlvilágba vetett hit a vikingeket?

Vannak, akik szerint egyértelmű a válasz: a kutyák pontosan tudják, hogy mikor fognak meghalni, sőt sokan abban is hisznek, hogy ha a saját halálukat nem is, egy másik kutya életének a végét biztosan megérzik.

A gyerekek számára kezdetben természetes a halál. Félelmüket inkább a mi félelmünk és a témával kapcsolatos titokzatosságunk generálja. Pedig a halál az életünk része, és hogy megmaradjon természetessége, muszáj, hogy nyitottan és őszintén beszéljünk róla.

A hátborzogató novellák mesterét éppen olyan titokzatos körülmények között érte a halál, mint misztikus történeteinek hőseit.

Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy rossz dolgok mindig csak másokkal történnek. Ennek ellenére sajnos bármelyikünkkel megtörténhet, hogy elveszítünk egy hozzánk közel álló embert, keresztülmegyünk egy fájdalmas szakításon, munkanélkülivé válunk vagy utolér minket egy komoly betegség.

Emberek százainak tetemei hevernek eltemetve az örök hó és jég birodalmában. Mindegyikükhöz tartozik egy-egy történet is, ami a világ legkevésbé vendégszerető helyének meghódításáról, az állandó harcról szól – hogy ki győzött, az nem is kérdés.

Szülőként szeretjük azt gondolni, hogy mindent tudunk a gyerekünkről, tisztában vagyunk azzal, hogy hogy érzi magát, milyen gondolatok járnak a fejében. Kutatások eredményei szerint azonban nem mindig ez a helyzet.

„Igen, az abortusz bűn. Nem, az abortusz nem bűn. Mindkét mondat helyes. A válasz azon múlik, hogy milyen a szövegkörnyezet” – véli Bolba Márta evangélikus lelkész. Cikksorozatunk újabb részében elsőként az ő válaszát közöljük.

Giulia Tofana a kétezres években hatalmas médianyilvánosságot kapna mint elvetemült sorozatgyilkos. A 17. században azonban sikerrel működtette titkos méregkeverő birodalmát, jellemzően olyan asszonyoknak adva halált okozó szereket, akik meg akartak szabadulni a férjüktől.