halál 16 - Dívány

Királyok, királynők olykor dicsőséges csatában esnek el, trónjuk és országuk védelmére áldozzák életüket, máskor sötét intrikák áldozatává válnak, megmérgezik, leszúrják, kivégzik őket, szerencsés esetben boldog öregkort érnek meg és ágyban, párnák között távoznak. Egyes uralkodóknak azonban sem a dicsőséges, sem a kényelmes halál nem adatott meg: furcsa, vicces vagy egészen pitiáner módon távoztak az élők sorából.

Aki követte a Bosszúállók-filmeket, annak ismerősen csengenek az északi mitológia központi alakjai és helyszínei. De mi is pontosan a Valhalla, vagyis a „harcosok mennyországa”, és hogyan segítette a dicsőséges túlvilágba vetett hit a vikingeket?

Vannak, akik szerint egyértelmű a válasz: a kutyák pontosan tudják, hogy mikor fognak meghalni, sőt sokan abban is hisznek, hogy ha a saját halálukat nem is, egy másik kutya életének a végét biztosan megérzik.

A gyerekek számára kezdetben természetes a halál. Félelmüket inkább a mi félelmünk és a témával kapcsolatos titokzatosságunk generálja. Pedig a halál az életünk része, és hogy megmaradjon természetessége, muszáj, hogy nyitottan és őszintén beszéljünk róla.

A hátborzogató novellák mesterét éppen olyan titokzatos körülmények között érte a halál, mint misztikus történeteinek hőseit.

Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy rossz dolgok mindig csak másokkal történnek. Ennek ellenére sajnos bármelyikünkkel megtörténhet, hogy elveszítünk egy hozzánk közel álló embert, keresztülmegyünk egy fájdalmas szakításon, munkanélkülivé válunk vagy utolér minket egy komoly betegség.

Emberek százainak tetemei hevernek eltemetve az örök hó és jég birodalmában. Mindegyikükhöz tartozik egy-egy történet is, ami a világ legkevésbé vendégszerető helyének meghódításáról, az állandó harcról szól – hogy ki győzött, az nem is kérdés.

Szülőként szeretjük azt gondolni, hogy mindent tudunk a gyerekünkről, tisztában vagyunk azzal, hogy hogy érzi magát, milyen gondolatok járnak a fejében. Kutatások eredményei szerint azonban nem mindig ez a helyzet.

„Igen, az abortusz bűn. Nem, az abortusz nem bűn. Mindkét mondat helyes. A válasz azon múlik, hogy milyen a szövegkörnyezet” – véli Bolba Márta evangélikus lelkész. Cikksorozatunk újabb részében elsőként az ő válaszát közöljük.

Giulia Tofana a kétezres években hatalmas médianyilvánosságot kapna mint elvetemült sorozatgyilkos. A 17. században azonban sikerrel működtette titkos méregkeverő birodalmát, jellemzően olyan asszonyoknak adva halált okozó szereket, akik meg akartak szabadulni a férjüktől.

Öregedés, korosodás, idősödés. Fogadjunk, hogy ezekről a fogalmakról elsőre neked sem pozitív dolgok jutnak eszedbe. Nem véletlenül. A fiatalok nagy része abban a hitben él – köszönhetően a médiában megjelenő brandeknek és értékekenek –, hogy a korosodás nyűg, hogy azt lassítani kell, vagy hogy egy bizonyos életkor fölött az emberek már nem is ismerkednek. Nem csoda, ha az időskort a legtöbben nem éppen a boldogsággal vonjuk párhuzamba. Egy globális kutatás szerint nem ártana tisztáznunk néhány félreértést az öregedés folyamatával és az életkorral kapcsolatban.

Mit gondol a halálbüntetés gyakorlatáról? – így hangzik A hónap dilemmája sorozatunk májusi kérdése. Mai cikkünkben Fekete Ágnes református lelkész gondolatait olvashatod.