A közoktatási rendszerből hiányzó, iskolás álmaink váltak valóra, amikor koktéltanfolyamra mentünk. Kóstoltunk, gyümölcsöket gyújtogattunk és megismerkedtünk az ex-kalózok kedvencével. A kéjmámort rákfarkas Bloody Mary-vel zártuk. Szilveszteri bulikra is bevethető koktélokat kevertünk.
Iskolás álmaink váltak valóra, látva, hogy egy koktélpult a katedra. Stílszerűen kávéval és pálinkával indította a tanórát Morafcsik Péter mester, a Bols Mixer Akadémia Magyarországi vezetője, majd Galambos Péter bármixer viszi tovább a szót.
Morafcsik Péter még a nap elején ígért egy különleges koktélt, ami egy szingapúri Bloody Mary rákfarok díszítéssel a tetején.
Csakhogy Szingapúrban nem szabad inni
"Szingapúr borzasztó drága hely, de működik a gasztronómiája. Itt minden megtalálható, viszont a helybeliek nem nagyon isznak, ennek ellenére a város tele van bárokkal, elsősorban a turisták számára. Szigorú szankciók vannak érvényben, a drogbirtoklásért és fogyasztásért kivégeznek. Az utcán nem lehet rágógumizni sem, nem is kapni, csak Tic-Tacot és hasonló cukorkákat"- meséli Morafcsik, aki egy verseny miatt járt kint.
A szingapúri különlegességek közt kihagyhatatlan a Singapoore Sling nevű koktél, ami 60 szingapúri dollárba került, ez kb. 9 ezer forint. "De akkor is ki kellett próbálni, ha már itt voltunk, nagyon finom volt, eltekintve attól, hogy egy műanyag marmonkannából borították a pohárba.”
„Olyan italokat fogunk ma előállítani, melyek történelme a régmúltba nyúlik vissza, viszont mások lesznek és korszerűek” – meséli Galambos Péter. „Ehhez át kell értelmezni az alapitalokat.”
Először egy Julepet kevertünk. Az 1700-as években még brandy-ből keverték, a whisky később veszi át a szerepét. Valószínűleg az egyik legősibb koktélról van szó, mert az ital eredete jóval az első írásos feljegyzés elé tehető, hiszen már az arabok és a perzsák is kortyoltak hasonlót. Az arabok Dzsulábnak, míg a perzsák Gulábnak nevezték – mindkettő elnevezés Rózsavizet jelent.
A díszítés: tangaszalvéta
A Julepet julep-pohárban kellene készíteni, ami egy alpaka eszköz, és manapság már beszerezhetetlen. Szerencsére a szervezők az E-bay-ről lenyomoztak egy ilyen ritkaságot, ami hamarosan meg is érkezik hozzájuk. A brandy-ből készített julephez kell 5 cl. brandy (amit majd a pohárba púpozott darált jégre csorgatunk) 2 cl. cukorszirup, menta és zúzott jég. Mentalevelet bőven használhatunk hozzá, csak ne a szárát, hanem a levelét. Egy kicsit meg kell nyomkodni, egy erre a célra készült törőfával (mudler) ügyelve arra, hogy ne morzsoljuk szét teljesen a leveleket, mint a Mojitonál, csupán a levél erezetét törjük meg, hogy felszabaduljanak belőle az intenzív aromák.
Egyébként a Mojito is a julep-félék családjába tartozik. Az elkészült ital gyors dekorációt is kap: tanga-szerűen felsodort szalvétát kötünk a pohár derekára.
Uborkás varázs gyógyszertári üvegben
Ezután kétféle fizzt is készítettünk: a fizz több egy egyszerű alkoholos limonádénál, kialakulása Európára tehető, és eredetileg jég nélkül, talpas pohárban, porcukorral készült.
A Gin fizzhez 0,45 cl. Silvertop gin, 0,25 cl. citromlé, kevés szóda és 2,5 csapott kávéskanál porcukor kell. Pezsgős pohárban készítjük el.
Még jég nélkül felkeverjük a gint, a citromlevet és a porcukrot, majd egy izzasztó mozdulatsorral határozottan összerázzuk az egészet egy mixerben. Utána felöntjük ásványvízzel, és citromspirállal díszítjük (minden csavarási műveletet a pohár felett végzünk, hogy az illóolajok rápermeteződjenek az italra).
A másik fizz neve Tom Collins. A két ital közötti jelentős különbség a készítésük során használt gin és a szervírozásukban van.
A Tom Collins lelke a Hendrick's gin,amely a skót William Grant & Sons legendás terméke. A hagyományos boróka mellett uborkát is tartalmaz, mindez egy gusztusos, sötétbarna gyógyszerészüveg-stílusú palackban. 6 cl Hendrick's gint, 6 cl. citromlevet és 2 bárkanál, púpozott porcukrot összerázunk shakerben, majd onnan egyenesen a magas, kockajéggel tele Collinsos pohárba csurgatjuk.
A tojás egyedi testet ad az italnak
A következő fejezetben a flippek csodálatos világába utaztunk. A flippek kezdetben a felsőbb osztályok forró itala volt: 1695-ben az Oxford angol enciklopédia úgy ír a flippről, mint forró ital, ami sört, brandy-t, tojást, tejszínt és cukrot tartalmaz. Ahogy telt az idő, a tojás és a cukor mennyisége lassan megnőtt, és a sör szép lassan eltűnt belőle. Egy 1862-es szakirodalom szerint már nem forró, hanem sékelt ital lett. A Brandy flipphez kell 5 cl Brandy, 2 dash (bárkanál) tejszín, 1 bárkanál fahéjas porcukor, 1 egész tojás, 2 csepp Angostura bitter és szerecsendió.
A tojás olyan textúrát ad az italnak, amire más nem képes, dússá, tartalmassá teszi – ilyen állagot mással nem lehet elérni. Az összetevőket nagyon összerázzuk a shakerben, majd talpas pohárba öntjük és szerecsendiót reszelünk a tetejére. Az íze utánozhatatlanul mesés. A flipphez pörkölt citromhéjat is rakhatunk dekorációként: Péter egy öngyújtóval bűvészi ügyességgel megpörkölte a héjat, amitől pajzán illat kezdett terjengeni a helyiségben.
Bloody Mary rákfarokkal
A sour-félék párlatból, cukorból, citrusléből készült italok, jégre töltve, old fashionwd pohárban felszolgálva. Az első sourek Piscoból (szőlőből desztillált ital) készültek. A citrommal vagy lime-al, cukorral és tojásfehérjével megbolondított ital a Mojito és a Caipirinha méltó társa. Peruban az 1920-as évekre teszik a Pisco Sour első whisky-s kikeverését, amikor Victor V. „Gringo” Morris, az amerikai exkalóz a The Morris bárban népszerűsíteni kezdte a Whisky Sour nevű italkölteményét, amely hamarosan a limai hotelek kedvencévé válik. A nemzetközi vendégsereglet lassanként hazavitte és a Pisco elindult világkörüli útjára.
A Pisco Sour Classic 1 egység lime-léből, 1 egység cukorból, 3 egység pisco-ból, 2 tojásfehérjéből és 2 egység jégből áll. Az összes hozzávalót egyszerűen összeturmixoljuk és kész is. A Whisky Sour-hoz kell 0,45 cl bourbon, 0,3 cukor szirup, 0,2 lime-lé és splash szóda.
Útközben a rákfarkas Bloody Mary nem merült feledésbe: lassan kiolvadtak a rákfarkak, így neki állhattunk a sütésnek. A friss angol zellerrel díszített koktél abban különbözik a többitől, hogy sokkal fűszeresebb és pikánsabb, akár önálló előételként is megfelel.
